Orosházi Hírlap, 1960. július-szeptember (5. évfolyam, 27-39. szám)

1960-07-07 / 27. szám

2 Béke és barátság Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke az osztrák kormány baráti meghívásának eleget téve, Ausztria vezetőivel tárgyalt időszerű nemzetközi kérdésekről, a két ország viszonyát érintő problémákról. Az aggályoskodók, a sima uton is buktatót keresők persze ezúttal sem nyelik magukba a rossz ízű megjegyzéseket, s rejtett célokat a jövőre kiható — esetleg éppen magyar vonatkozású — titkos megállapodásokat sejtettek. Hruscsov és Scharf államelnök eszmecseréje mögött. A szovjet politika azonban — szöges ellentétben a nyugati diplomácia tekervényes útvonalával —, nem hagy homályban ezúttal sem megvilágításra váró kérdéseket. A látogatás nemzetközi lényegét éppen a szovjet államfő mondta ki az elnöki kancellária termében a tiszteletére rendezett díszebéden: „A szovjet nép nagyra értékeli a jó szomszédi kapcsolatokat Ausztriával... Mindig támogattuk és a jövőben is támogatni fogjuk a semleges országokat, mert politikájuk a béke megszilárdítását és a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélését szolgálja." Az ausztriai látogatásból levonhatjuk azt a következményt: tovább javul az európai légkör egy kevéssel tisztább ismét a látóhatár, melyben a békés élet horizontja rajzolódik ki. Ausztria vezetői és az osztrák nép milliói nem feledték meg, hogy öt esztendővel ezelőtt Hruscsov elvtárs megértő magatartása nagyban hozzájárult az ausztriai megszállási rendszer felszámolásához, az osztrák békeszerződés megkötéséhez. A szovjet államvezetés pedig becsüli azt az igyekezetet, mellyel Ausztria fiatal semlegességének megőrzésére törekszik. A Szovjetunió egyenrangú tárgyalófélnek tekinti a kis országokat is — bizonyítja az ausztriai látogatás —, támogatja a semleges országokat. Támogatja azért, hiszen azok politikája a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélését, a világbéke megszilárdítását támogatja. A szovjet kormányfő mostani útja csak aláhúzza ezt a tényt és beszédesen példázza a történelmi materializmusnak azt a tételét, hogy a különböző társadalmi és politikai rendszerű országok békésen élhetnek egymás mellett. „Béke és barátság” — ez volt olvasható a bécsi utcákon azokban a napokban, amikor Hruscsov elvtárs megérkezett. A transzparensek feliratain ez a három szó nem csupán udvariassági gesztus az osztrák dolgozók részéről, hanem híven kifejezi Hruscsov elvtárs ausztriai látogatásának lényegét, s az egyszerű emberek tömegeinek hitét, mellyel a szovjet kormányfőben a világbéke nagykövetét, az őszinte, igazi barátot látják. OROSHÁZI HÍRLAP üveggyár létesül Orosházán Illetékes helyről nyert értesülésünk szerint még ebben az évben megkezdik a már előzőleg tervbe vett üveggyár építésének előkészítő munkálatáét. Az építkezésre szánt beruházási összeg meghaladja a 100 millió forintot. A 300— 390-es létszámmal dolgozó hatalmas gyárait a legkorszerűbb, nagyrészt automata gépekkel rendezik be és az üzemeltetéshez felhasználják az Orosháza környékén feltárt jelentős mennyiségű földgázt is. Nyári kaland ból öltözött, vállalkozó szellemű fiatalember egy bájos hölgyhöz lépett a gyopárosi sétányon. — Elkísérhetem, kisasszony? Az ifjú hölgy energikusan megrázta a fejét. — Nem vagyok kisaszony — mondta. A hangja azonban legkevésbé sem volt elutasító. — Ügy? — folytatta a beszélgetést a vállalkozó szellemű ifjú. — És hol van a kedves férje? — A férjem otthon maradt. Egyedül nyaralok. Az ifjú arca fekleriüt. — Nagyszerű! — kiáltotta, akkor... — Nem, nem! — válaszolta a hölgy határozottan — nincs semmi akkor! Nem vagyok hajlandó kalandokba bocsátkozni, egyébként itt mindenki tudja, hogy férjem van, és most nélküle jöttem nyaralni. Szóbeszédre adna alkalmat, ha most önnel jelennék meg. — Az embereknek mondhatnánk, hogy én vagyok a férje, aki meglepetésszerűen látogatóba érkezett — ajánlotta a szőke fiú. — Nos, ön aztán nem esett a fejére — válaszolta a nő mosolyogva. — Tehát beleegyezik? — kérdezte amaz mohón. — Nem, ez teljesen lehetetlen — tiltakozott a hölgy. De mégis lehetséges volt, hisz’ alig három órával később, az örömtől sugárzó arcú ifjú koffereivel felparkolva belépett a fiatal hölgy szállodájába, és megkérdezte a portást: — Rendelt a feleségem szobát? — Igen. Emelet 13-ast. Az ifjú koffereivel vidáman bevonult szobájába és egy fél óra múlva fütyürészve megjelent az ebédlőben. — Szeretnék a feleségemmel a teraszon ebédelni — mondta. — Sajnos, lehetetlen kérem — sajnálkozott a pincér. — Hogy-hogy? Nincs szabad asztal? — Dehogy nincs — válaszolta a felszolgáló —, azonban a hölgy egy fél órával ezelőtt elutazott. — Elutazott (??) dadogta az ifjú. — És számomra nem hagyott itt üzenetet? Dehogynem kérem — válaszolta közömbösen a pincér. — Kéri, hogy fizesse ki a háromheti hotelszámlát. Pontosan így mondta: , .Mutassák be a számlát a férjemnek, aki ma érkezik. —ár- Orvosi tanácsadó a nyári gyomor- és bélmegbetegedésekről A BEKÖVETKEZETT nagy dologidőben minden munkáskézre égető szükség van, hogy idejében betakaríthassuk évi kenyér- és takarmánygabonánkat. Vigyázni kell tehát egészségünkre, hogy munkakiesések ne legyenek, mert a megbetegedett dolgozó keresete is ezáltal csökken. A nagy dologidő idején segítségére lehet a dolgozó paraszt munkaerejének megőrzésében a bőséges és helyes táplálkozás. Az állami gazdaságokban, de a legtöbb tsz-ben is az aratás és a cséplés idejére nyári üzemi idénykonyhét átütöttünk fel, hogy a dolgozók délben friss, bőséges, ízletes, kalóriadús ebédet kapjanak. Arra azonban nagyon vigyázni kell, hogy a délben megfőzött ételeket fogyasszuk is el, a maradékot ne tegyük félre kisebb edényekben, a tarisznyába, hogy majd jó lesz vacsorára, mert akkor rendszerint bekövetkezik a baj. A meleg időben félretett paprikásban a baktériumok elszaporodása folytán könnyebb vagy súlyosabb ételmérgezés következhetik be, amely hányással, bélgörcsökkel, hasmenéssel és elesettséggel jár. Ha ilyen előfordul, feltétlenül minél előbb orvoshoz kell fordulni. Ugyanabból az ételből, ha 5 személy megbetegszik, azt a hatóságnak azonnal jelenteni kell. A 30 TÁPLÁLÉK után elengedhetetlen az üdítő, tiszta, fertőzésmentes ivóvíz. Minden arató- és csépelhelyre kötelessége a munkáltatónak friss ivóvízről gondoskodni. Ne igyanak össze-vissza minden tanyásból, a fertőzött ásott kútból mert rendszerint ez szokott lenni a vérhas (Dyserrteria) bekövetkezésének az okozója, amelynek tünetei legtöbbször a rendszerint fellépő, közepes lázas állapot, hasmenés, hascsikarás, gyakori sűrű székletét, eleinte vizes, később kevés nyákos béltakarékszerű, amely megbetegedés fertőző, és dolgozótársaikra is veszélyes. Azért is helyes volna, hogy ne igyunk egy bögréből, kantából, vagy santafedőből egymás után, mert a mér megbetegedett egyén átviheti a fertőzést többi társaira is. Itt kell megemlítenem a még ennél is súlyosabb bélmegbetegedést, a hastiphust, amely a vékonybelek igen súlyos fertőző megbetegedése, ez is legtöbbször hasmenéssel kezdődik, étvágytalanság, elesettség és fokozatosan emelkedő lázas állapot, amely megbetegedés 4—« hétig tart, tehát a dolgozó egész nyári idejét elveszíti. A hastiphus igen súlyos fertőző megbetegedés, amely szigorú elkülönítést igényel és kórházba kell szállítani. A PARATIPHUS a hastiphusnak enyhébb alakja. Ezen megbetegedések okozója a disenteria (vérhas) és a tiphus bacilus, amelyet szájon keresztül meg kell enni, vagy inni, hogy a bélbe juthasson. Ezek elkerülése végett arcunkat és kezeinket minden étkezés előtt csurgóvízben, szappannal mossuk meg és tiszta törülközővel, ne a piszkos köténnyel töröljük meg Székletételnél árnyékszékre menjünk, amelynek ülőkéje le van fedve, nem pedig össze-vissza a területen, mert azt a legyek összemásszák és ételeinkre szállva, azt befertőzik és súlyos fertőző megbetegedéseket idézhetnek elő, amennyiben úgy a vérhas, mint a tiphus bacilusa a székletéttel ürül ki. A hatóság részéről mindent elkövetünk, hogy az üzemi konyhában dolgozó személyek az előírt orvosi vizsgálaton átessenek, mert egy tiphus-, vagy vér-hasbacilus-gazda, aki ugyan egészségesnek érzi magát, az egész ott étkező dolgozókat befertőzheti. A főszakácsnak minden ételkiosztás előtt ételmintát kell félretenni, amely hideg helyen 48 óráig tárolandó, hogy esetleges megbetegedés alkalmával kimutatható legyen a baj eredete, amely a főszakácsra igen súlyos következményekkel járhat. FELKÉREM a lakosság és dolgozótársaim figyelmét, hogy a leírtakat szigorúan tartsák be, hogy elkerülhessék a fenti bél- és hasmenéses megbetegedések fellépését, amelyek igen súlyos következményekkel és munkakesésekkel járnak. DR. GARNAY SÁNDOR ' v. hvg. orvos. ARY RÓZA: Ikarusszal a Bükkön, Cserháton és a Mátrán át... Gyakran hallani fiataloktól és idősebbektől egyaránt, hogy „leghőbb vágyam egy külföldi utazás”. Ez a kívánság ma már nem marad vágyálom: a legkülönbözőbb járművekkel utazhatunk közelebbi és távolabbi országokba, hosszabb-rövidebb időre. A szerencsés utasok egy része hazajövet szóban vagy írásban számol be egy-egy táj lenyűgöző szépségéről, s aki még nem jutott el odáig, nagy érdeklődéssel olvassa vagy hallgatja az élménybeszámolót. Örvendetes azonban, hogy egyre többen kíváncsiak saját hazánk természeti szépségeire is. Az IBUSZ rendezésében ezrek utaznak az ország legkülönbözőbb tájaira s gyönyörködnek a szép panorámákban. A közelmúltban orosháziakkal indultunk háromnapos túrára a Bükkibe, a Cserhátra és a Mátrába. Felejthetetlen élményeinkből szeretnénk némi ízelítőt adni kedves olvasóinknak. Kora reggel érkezett az Alföld Szálló elé a fairmotoros, kényelmes rugózásé, szép Ikarus autóbusz s a viharsarki földmunkás mozgalom egykori fellegvárából negyvennégyen indultunk el az alföldi ember számára különösen érdekes hegyvidékre. Akadt olyan utas is, aki még nem lépte át Békés megye határát, ezért kétszeres kíváncsisággal szállt a gyorsan suhanó autóbuszba. Első meglepetés Bucsán érte azokat, akik nem jártak még az isten háta mögötti, elmaradott kis falu jellképezésére országszerte emlegetett községben. Parányi falura, kicsi házakra gondoltak, s meglepődve csodálták a hatalmas, új iskolát, a sok új családi házat, a városias boltokat, a tiszta udvarokat. Egyébként engedtessék meg nekem, hogy mindjárt elöljáróban elmondjam: Orosházától Aggtelekig és vissza 860 kilométer utat tettünk meg. Amerre jártunk, új bérházak sokaságát, sok ezer villaszerűen épített családi házat, új iskolák, művelődési otthonok, egészségügyi intézmények és sok-sok családnak biztos megélhetést nyújtó új üzemek egész sorait láttuk. Számos felvidéki faluban 80—100 családi ház sorakozik katonás rendben egymásután. Látunk olyan házakat, melyeknek külső tatarozását még be sem fejezték, máris csipkefüggönyt lenget a szél a világos, nagy ablakban, körülötte muskátli és rózsaliget pompázik a legszebb színárnyalatokban s az előszoba feljáratánál dúsan virágzó futórózsa-lugas ad hűvös árnyékot. A Bükk és Mátra falvaiban csupa virágos, derűs parasztudvarok gyönyörködtetik a kirándulókat. Eger Első megállóhelyünk a Bükk nyugati lábánál fekvő legszebb magyar barokváros. A festői környezetben épült, műemlékekben és történelmi nevezetességekben gazdag ósdi város Szabadság terén, Dobó István szobra előtt pécsi,kaposvári, manón, bajai, szekszárdi különjáratos autóbuszok társaságában parkíroz hatalmas gépjárművünk. Az enyhén emelkedő Vörös Hadsereg útján elmélázva, meghatódva ballagunk a várba. A sok szenvedést és dicsőséget megért ódon falak tetejéről lenézve gyönyörű kép tárul elénk. Az Alföld kinyújtott tengerén, a kéklő hegyek aljában, az Eger patak völgyében épült város keskeny zegzugos utcákból monumentális épületek emelkednek a magasba: látjuk a pedagógiai főiskolát kovácsoltvas erkélyével, a tetején csillagvizsgálóval, a hatalmas székesegyházat, sok-sok iskolát, kollégiumot, a karcsú török minarettet, a város szélén a híres „bikavér” hazájára jellemző pincesorokat. Kíváncsian, de szinte lélekzetvisszafojtva lépjük át a vár bejáratát, hogy lemenjünk a szűk folyósokkal, széles kazamatákkal behálózott, eddig három emelet mélységben feltárt vár belsejébe. Hazánk nagyjainak kijáró tisztelettel állunk meg Dobó István sírboltja előtt, a honfoglalási kori hőseik maradványait őrző fal előtt, megtekintjük a hatalmas, sötét kaput — ami egykor bevehetetlen volt a törökök számára — a sok régi fegyvert és kőedényt, a szurok- és vízforraló üstöket, melyeknek segítségével hajtottak végre hőstetteket az egri nők. Mély megilletődéssel állunk az egri hősök csontmaradványai előtt s könnyes szemmel hallgatjuk a galambosz-hajú idegenvezetőt, aki nagy lelkesedéssel és szeretettel beszél az egriek hazaszeretetéről, hősies helytállásáról. Csodálatos látvány fogadja az érdeklődőt a székesegyházban is, melynek kupoláin és oldalfalain világhírű magyar, olasz és német festők állítottak emléket számos világi és egyházi vezérnek Többek között megörökítették az ecsetvonásoik Szent István királyt, Dobó Istvánt, Rákóczi Ferencet, Zrínyi Ilonát, Szent Gellért és másokat. Megcsodáltuk a világhírű kovácsoltvas kaput a megyei tanács folyosóján és a levéltári bejáratnál, megnéztük Gárdonyi Géza sírját, a sok-sok műemlékké nyilvánított bairokkházat, a hatalmas parkkal ékeskedő gyógyfürdőt. A kopott, öreg utcai köveken járva arra gondolunk vajjon nem éppen ezen a helyen lépkedett-e annak idején Mátyás király, Dobó István, Bornemisz»sza Gergely, Gárdonyi Géza, vagy Balassi. (A következő riportunkban Lillafüredről, Aggtelekről és Jé#* vafőről emlékezünk meg.)