Orosházi Hírlap, 1971. április-június (16. évfolyam, 38-74. szám)

1971-06-03 / 63. szám

1971. JÚNIUS 3, CSÜTÖRTÖK ÁRA: 80 fiLlér XVI. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM Csak a pénzért tanulunk ? Egyik nagyüzemünk irodájá­ban hallottam a következő be­szélgetést: „És legalább lesz ér­telme a sok tanulásnak, már így gondolom..." — és két ujját úgy dörzsölte, amiről egyezmé­nyesen mindenkinek a pénz jut eszébe. „Nem tudom, biztosan" — így a másik. „Mert ha nem, akkor nincs értelme” — sum­mázta amaz és fejcsóválva to­vább imitálta a pénzszámolást. Goromba leegyszerűsítés ez, a minden dolog azonnali fo­rintra helyettesítésének divatos szemlélete. Kétségtelen, hogy közvetetten forintosítható min­den ismeret, de az egyén­ szá­mára mégsem ez az egyetlen lényeges. Abban a korban élünk, amikor az információk, szakmai és általános ismeretek tömege zúdul az emberre. Egy­szerűen létkérdés az, hogy a maga területén mindenki lépést tartson a fejlődéssel, mert ami tegnap még jó, vagy elég volt, mára kevés, s amiben ma még elsők lehettünk, holnapra le­maradhatunk. Permanens fo­lyamat az állandó tanulás és egy-egy képesítés elérése sem jelentheti, hogy most már egy­szer s mindenkorra sutba vág­hatjuk a könyvet. Ismerek egy osztályvezetőt, aki évekkel ez­előtt befejezte középfokú ta­nulmányait s mintha valami betegségtől szabadult volna meg, azóta könyvet sem vett a kezébe. Elérte azt, amit akart, a kinevezést, a magasabb fize­tést, csak éppen az nem jut az eszébe, hogy az tegnapra volt elég, mára és holnapra már nem. A tanulás mindenáron való forintosítása éppen azzal a veszéllyel jár, hogy egy ha­tár elérésekor elégedetté, szel­lemi restté teszi az embert. Vannak az anyagias szemlé­letnek egészen kirívó példái is. Ugyanabban az üzemben gya­kornokként dolgozott egy fel­sőfokú technikus, kezdő fize­téssel. Egy-két hónap után odébbállt, benzinkutas lett, mert „itt munka közben senki va­gyok ugyan, de munka után va­laki, mert van pénzem” — mondta és elegánsan visszafi­zette az ösztöndíjat. Kétségte­len, hogy ma még van ellent­mondás a végzett munka tár­sadalmi hasznossága és az anyagi elismerés között, de az alkotó munkához nem elegen­dő a tehetség és a tudás, türe­lem is kell. S mi az, ami ezt megölheti? Ez esetiben éppen a túlzott anyagiasság, az, hogy a tanulás hallatán egyeseknek mindjárt pénzszámolásra áll a kezük. Pedig — ha kissé közhely­­szerű is, de igaz — nem biztos, hogy mindent csak a pénz je­lent. Káeleszt Ferenc Százmilliós rekonstrukció a baromfiiparban Fejlesztés Öt szakaszban • Kétezer vagonra nő a kapacitás — Szociális létesítmények Az elmúlt tíz esztendőben fe­dezethiány és szemléleti problé­­­­mák miatt nem történt érdemi műszaki fejlesztés a baromfi-­­iparban. A feldolgozandó ba­­j randi mennyisége viszont ez­ idő alatt 500 vagonról ezerre emelkedett, s az orosházi gyár­­ termékei iránti kereslet is nőtt.­­ A baromfiipar vezetői éppen ezért a negyedik ötéves terv­­ időszakára jóváhagyták a Bé­­kés­csabai Baromfifeldolgozó Vállalat orosházi gyárának­ rekonstrukciós programját. A terv előkészítése után a munka kisebb része tavaly, zö­me az idén kezdődött és a beru­házási program szerint 1975-ben fejeződik be. Az építkezés ide­jén nemcsak a szokásos, hanem inkább nagyobb ütemben foly­tatni kell a termelést is. A rekonstrukciót a beruházá­si program szerint több ütem­ben, a fontossági sorrend és a technológiai folyamatok kap­csolatának figyelembevételé­vel végzik. Az első ütemben — az idén — az elektromos energiát biztosító tápkábelhálózat építése, a vízto­rony és az azt kiszolgáló rend­szerek létrehozása, a korszerű energiaforrás, a gáz biztosítása a feladat. Ugyancsak az első ütemben készül el az új, két­szintes univerzális baromfi­fel­dolgozó, a hozzá tartozó átvevő­vel. A második ütemben, 1972— 73-ban elkészül a gépház, a hű­tőház, a gyorsfagyasztó és táro­ló rendszer, valamint az üzem­hez tartozó napközi és bölcsőde. Ezt követően 1973—74-ben cso­magoló üzem, majd az édőáru fogadására alkalmas mérőhely, gépkocsiszerviz és általános ja­vítóműhely épül. Az utolsó ütemben irodaház, szociális épü­let és egyéb létesítmény készül.­ Tavaly mintegy tíz, az idén pe­­­­dig 24 millió forintot emészt fel a rekonstrukció, amelynek tel­jes összege százmillió forint fe­letti. A nagyarányú fejlesztési program megvalósulásával az orosházi gyár baromfifeldolgozó kapacitása kétezer vagon lesz. Az önköltségcsökkentés és a termelékenység javítására meg­felelő technológiát alakítanak ki. A termelőegységek rekonst­rukciója mellett nem feled­keznek meg a dolgozók szoci­ális körülményeinek javításá­ról sem, amelynek egy­ lépcsője lesz a már említett, jövőre épülő nap­közi és bölcsőde. A korszerű üzemek önmagukban is kedve­zőbb munkakörülményeket te­remtenek, s lesz néhány olyan­­ üzemrész, ahol laboratóriumi munkakörülményeket tudnak­­ teremteni A savanyú tej nyomában Az ipar a kereskedelmet, a kereskedelem az ipart okolja Az utóbbi időben több olva­­­­sónk panaszolta, nem megfelelő­­ a tej minősége, vagy már az­­ üzletben felhívják a figyelmet arra, hogy savanyú a tej, s így csak altatás céljára alkalmas, vagy otthon éri a kellemetlen meglepetés. Kedden reggel nem­­csak a boltokból, hanem a tej­ivóból is hasonló panasz érke­zett, már hét órakor sem tud­tak tejet adni. Mint a kereskedelmi szervek­től megtudtuk, az elmúlt hetek­ben sem a szállítás rendszeres­sége, sem a minőség nem volt megfelelő. Egymás után jelentet­ték a kisebb és nagyobb üzle­tek, hogy savanyú a tej, nem lehet eladni. Kedden délelőtt a Gyopárhalmi Tejüzemtől kér­­tünk tájékoztatót, ahol a követ­kezőket mondották: — Hétfőn az egyik hűtőgé­pünk elromlott, nem tudtuk a megfelelő mennyiségű tejet le­szállítani. A hibát sikerült kija­vítani, s kedden délelőtt, illet­ve délután már jó minőségű te­jet vittünk az üzletekbe. Azt egyébként nem fogadjuk el, hogy hetek óta probléma lenne a tejjel, mert a 30 ezer kaló­­ria/órás hűtőkapacitás a legna­gyobb melegben is elegendő. Eddig a kereskedelem és az ipar, ismételten csak eltérő vé­lemények, amelyben a legszo­morúbb, hogy a harmadik, a fo­gyasztó ezúttal nem nevető, ha­nem jogosan bosszankodó. A ké_ i­télhúzás helyett mindenesetre­­ sokkal célszerűbb lenne, ha a­­ nyári hónapokban — mert ugye a nyáron rendszerint meleg van! ! — az ipar és a kereskedelem­­ egyaránt jobban ügyelne a rom­­­­landó élelmiszerekre. „Vezess kiválóan" verseny tanulóvezetőknek Az MHSZ orosházi járási ve­zetősége és a Békés megyei MHSZ vezetősége gépjárműis­kolája június 9-én Békéscsa­bán „Vezess kiválóan” cím­mel versenyt rendez az oros­házi szakmásított gépjármű­tanfolyam hallgatóinak. A le­endő gépjárművezetők jú­nius 28-án vizsgáznak majd, melyre hasznos bemelegítés­nek ígérkezik ez a verseny. Aki ez­en a vetélkedőn a hallgatók közül első helyre kerül, visszakapja a tanfo­lyam teljes díját és tovább­jut a megyei versenyre. A verseny hat részfeladat­ból áll, próbára teszik a fia­talok tudását többek között a közlekedési szabályokkal, a szerkezeti és üzemeltetési is­meretekkel kapcsolatos kér­dések, majd a vezetési, a hiba­elhárítási gyakorlat, illetve a politikai és az általános mű­veltséggel összefüggő kérdé­sek. Az osztályversenyen a második és harmadik helye­zetteket oklevéllel tüntetik ki. lA megyei szántű vetél­kedő első helyezettjét 1500 forinttal, a második helyezet­tet ezer, a harmadikat 500 forinttal jutalmazzák. Végül az országos szintű verseny díjai sorrendben 5—4, illetve háromezer forintosak. Képek -Műanyag KSZ-ből A város legnagyobb kisipari szövetkezete évente mintegy 50 millió forint termelési értéket állít elő. Képünkön a szövet­kezet egyik legkeresettebb ter­mékének, a műanyagformázó gépnek összeszerelése látható. Gondot fordít a szövetkezet a szakmunkásképzésre is. Megfelelő körülményeket teremt a fia­tal szakmunkástanulók részére. (Fotó: Somogyi)

Next