Orosházi Hírlap, 1971. április-június (16. évfolyam, 38-74. szám)
1971-04-20 / 45. szám
filág proletárjai, egyesüljetek ! A BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG OROSHÁZI KIADÁSA Ara 1 forint XV. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM 1971. ÁPRILIS 20., KEDD Amiért elődeink szálltak síkra, az most az MSZMP politikája s a néptömegek cselekedetei révén valósul meg Szarvasi választási nagygyűlés Értesülve arról, hogy április 15-én Szarvason választói gyűlést tartanak, kíváncsian kerestem fel szülővárosom, vajon milyen érdeklődés előzi meg április 25-ét, amikor az urnákhoz járulunk és hitünk szerint adjuk le voksunkat. Az első benyomás bizony kedvemet szegte, mert nem láttam sehol olyan kézzel írott , a járda mellé állított plakátot, amely hírül adta volna a járókelőknek, hogy választási gyűlés lesz, pont a sportversenyekről. Az Árpád-vendéglő felől mentem, a katolikus templom környékére, ahol régen piactér volt, s most elegáns üzletsor van, s felette az emeleteken lakások vannak és arrébb pedig a művelődési ház, melynek nagytermében saccra is 5—600 ember fér el. Ebben készültek megtartani a gyűlést, régebben a piactéren tartották a legtöbbet és itt kínálták magukat szolgálatra a kubikosok, napszámosok, béresek. Magamban azon kezdtem töprengeni a hiányzó plakátok miatt: valakik csak nem feledkeztek meg erről a különbségről? Aztán megnyugodtam, mert a művelődési ház környékén a járda melletti fákon is nemzetiszínű zászlócskák hirdették, hogy nagyobb eseményre készülnek. Majd pedig a gyűlés idejének közeledtével fúvószenekar adta hírül, hogy hamarosan megkezdődik a város nagy politikai eseménye. Amikor a kitűzött időpontban délután négy órakor ennek a környéknek az országgyűlési képviselőjelöltje. Frank Ferenc, a Magyar Szocialista Munkáspárt Békés megyei bizottságának első titkára, a választási gyűlés előadója Szarvas néhány közéleti személyiségének kíséretében a gyűlés színhelyére érkezett, már zsúfolt volt a művelődési ház. Ezután az is megnyugtatott, hogy a szarvasiak a nagy politikai eseményre szívük melegével is készültek, hiszen az óvónőképző intézet növendékeinek kórusa köszöntötte a választási gyűlés részvevőit. Aztán annak is szemtanúja voltam, hogy a városi KISZ-bizottság titkára üdvözölte azokat az ifjakat, akik életükben először szavaznak és a nagyterem első sorában helyet foglaló 23 ifjú választónak KISZ- isták virágot nyújtottak át, ezzel képletesen a város minmennyi ifjú választóját köszöntötték. Végülis jó kedvem volt szülővárosomban, mégpedig azért is, mert abban is bízok, hogy amiről Frank Ferenc beszélt, az eljut a város minden zugába, szétviszik azok, akik meghallgatták. Én, az újságíró azzal segítem ezt, hogy a város agitátorai kezükbe adhatják a választóknak az újságot is, hogy olvashassák Frank Ferenc beszédét. =-6Í Frank Ferenc elvtárs beszéde Tisztelt választópolgárok! Kedves elvtársnők, elvtársak! Tisztelt választási gyűlés! Néhány nap múlva nagy jelentőségű belpolitikai eseményre kerül sor hazánkban; a választópolgárok szavaznak a dolgozó nép érdekeit kifejező Hazafias Népfront programjára, s megválasztják azokat az országgyűlési képviselőket, tanácstagokat, akiket a legméltóbbnak tartanak a politika képviseletére, a nép szolgálatára. Milyen politikára szavaz, aki április 25-én az urnák elé járul és voksát adja? A munkásosztály állama véget vetett a múlt átkos örökségének, az embernek ember által való kizsákmányolásának, ezért nálunk csak egy politika létezhet: a dolgozó osztályok és rétegek érdekeit, az új rend, a szocializmus teljes felépítését szolgáló program megvalósítása. A mi társadalmunktól idegen az osztályhazugság, a szemfényvesztés, a gyűlölet szítása, a nemek, fajok, felekezetek szembeállítása. Mi, a Hazafias Népfront jelöltjei, s minden más tisztességes állampolgár, kommunista és nem kommunista, hívő és nem hívő, magyar és szlovák, román, német és délszláv, férfi és nő, fiatal és idős, fizikai és szellemi dolgozó egyaránt igaz ügyért, az emberiség felemelkedéséért, a jobblétet biztosító szocializmusért küzdünk és harcolunk. Ez felel meg szövetségi politikánknak. Amiért elődeink, nagyapáink, apáink szálltak síkra, az most, a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája, s a néptömegek aktív cselekedetei révén fokozatosan valósul meg. Ennek a politikának talaján, a dolgozó emberek két keze munkája nyomán, s nemzetközi osztálytestvéreink támogatásával épül, szépül szocialista hazánk, megyénk, s e fiatal, fejlődő város: Szarvas. A fejlődés, amely az elmúlt ciklusban a megyében, s a városban bekövetkezett, arról tanúskodik, hogy érdemes volt négy évvel ezelőtt a szavazatokat e politikára adni. Amint országszerte, úgy a megyében is számottevő az előrehaladás. Hogyan lehet a fejlődést jellemezni? Mindenekelőtt: növekedtek az ipar termelőerői, folytatódott az iparfejlesztés, megváltozott a megye gazdasági, társadalmi struktúrája. Befejeződéshez közeledik a békéscsabai Kner Nyomda rekonstrukciója, az ezer vagonos mélyhűtőház építése. Orosházán folyik a húzott síküveggyár kivitelezése. Az ipartelepítési politika e kiemelt beruházásai mellett jelentős, más, a foglalkoztatottságot növelő telephelyek, gyáregységek, új munkahelyek jöttek létre. Ily módon a harmadik ötéves terv során a megyében tovább növekedett az iparban foglalkoztatottak száma. A foglalkoztatott(Folytatás a 3. oldalon) Jelöltjeink Nyugdíjasok, akik nem fáradnak Sokan ismerik Orosházán nemcsak körzetében a Nagyatádi telepen, hanem az Új Élet Tsz-ben is, ahol húsz esztendeig dolgozott, abból tízet elnökként. Nem egészen egy hónapja, hogy nyugdíjban van, még nem is érzi igazán a pihenést, de talán nem is akarja. — Munka nélkül nem lehet élni, s ha már a tsz-ben nem dolgozom, találok azért magamnak bőven elfoglaltságot — mondja. — Itt van például a tanácstagság. Azért mondom, hogy van, mert most ugyan még csak jelölt vagyok, de 1949 óta folyamatosan tagja voltam a tanácsnak, s megismertem nemcsak munkahelyem, hanem a város gondjait is. A 18-as körzet, amelyben jelöltek, a Nagyatádi telep egy része, s azt hiszem, hogy ez sok mindent mond. Ha valahol volt sok baj a vízzel, a járdával, aztán megintcsak a vízzel, akkor ez az. Az utóbbi években sikerült már előbbre lépni, három utcában megcsináltuk a vízelvezető árkot, most pedig az ivóvíz bevezetését kérik az emberek. Már hozzá is kezdtünk, s ott, ahol eddig csak bajt okozott a víz, rövidesen örömet is szerez. Aztán itt van a járdaépítés, van itt több olyan utca, amelynek egyik oldalán sincs járda, sokat panaszkodtak a kisgyermekes anyák, valahogy ezt is meg kell oldani. Fásítani is szeretnénk, ez megköti a vizet, ami itt örök ellenségünk és barátságosabbá teszi a környéket. Az itteni emberek nagyon lelkesek, nem várnak a csodára, s ez a jó, ha együtt tudunk dolgozni városunk és szűkebb környékünk szépítésén. Hogy milyen tervekkel indulok? Azokkal, amiket most itt elmondtam, s mivel már nyugdíjas vagyok, biztos több időm lesz erre. A 4-es körzet tanácstagjelöltje nem tartozik a fiatalemberek sorába, de férfiről lévén szó, nyugodtan leírhatjuk, hogy 75 éves. Azért is, mert ebben a korban ilyen szívósan dolgozni a közösségért, többletmunkát vállalni a pihenés helyett, mindenképpen elismerésre méltó. Szabó Péter bácsinak azonban bizonyára nem jutott még ez eszébe, s dolgozik, egyszerűen azért, mert évtizedek óta a közösségért cselekedett, s erről hetvenöt éves korban sem lehet leszokni. — 1952 óta vagyok folyamatosan tanácstag — mondja —, s az ember ilyenkor akaratlanul is összehasonlítást tesz. Emlékszem, még az első időkben azt mondták az emberek, könnyű nekik, mármint a tanácstagoknak, mert fizetést kapnak azért, amit csinálnak. Persze, hogy nem kaptunk, de akkor ilyen volt a szemlélet. Ma már az emberek saját környezetük tapasztalatain mérik le a tanácsi munka eredményeit, és senkinek sem jut eszébe olyat mondani, hogy fizetésért dolgozik a tanácstag, örül, hogy ha elmondhatja gondját és arra orvoslást kap. Mert gond az azért most is van. Itt például a Tass utcában, ahol a szanálások tartották izgalomban a lakókat. De nemcsak ez foglalkoztatja az embereket, hanem szűkebb környezetük tisztasága, rendezettsége is. Hát ebben bizony van még mit tenni. A jelölőgyűlésen is sokan kérték, jobban szorgalmazzuk a város tisztántartását Már az itt elhangzottak alapján is történt egy és más, de ez még kevés. Mindannyiunknak többet kell tenni a városért, s ha megválasztanak, ezen fogok munkálkodni. Becsei és orosházi diákok barátsága „Iskolánk kapcsolatot tart fenn a jugoszláviai Beceji Petőfi Sándor elemi iskola tanulóival” — kezdi rövid élménybeszámolóját Bakó Katalin, az Orosházi József Attila Általános Iskola úttörője. „A közelmúltban három napra ellátogattunk hozzájuk s vendéglátóink nagy örömmel fogadtak bennünket. Mindannyian egy-egy hét-nyolcadikos tanulónál voltunk elhelyezve. Az első nap délutánján mindenki vendéglátójával városnézésre indult, sétált a Tisza-parton, ismerkedett a városi sál. Másnap egy ünnepélyen vettünk részt, ahol a mi szavalóink és tánccsoportunk is sikerrel szerepeltek. A délutáni Petőfi irodalmi vetélkedőt szórakozás követte. Vendéglátóinktól gyönyörű albumokat kaptunk, tele beceji képekkel, valamint golyóstollat és Petőfi-emlékplakettet. A harmadik napon nagyszerű kirándulásban volt részünk, autóbuszon ellátogattunk Novi-Sad-ra és felmentünk a híres Fruskagórára. Útban hazafelé a péterváradi várat néztük meg. Estefelé nehéz szívvel búcsúztunk beceji pajtásainktól.”