Orosházi Hírlap, 1971. július-szeptember (16. évfolyam, 75-112. szám)

1971-07-01 / 75. szám

Fél évszázados a Kínai Kommunista Párt Sanghajban, az egykori fran­cia negyed kis utcájában, egy öreg házban ült össze 1921. jú­lius 1-én tizenkét küldött, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól fellelkesült kínai kommunisták képviseletében megalakítsa a Kínai Kommu­nista Pártot. A munkásosztály fiatal párt­ja, az országban megerősödő de­mokratikus és nemzeti felsza­badító mozgalom igényeit meg­értve határozott antiimperialis­­ta és antifeudális programmal lépett fel. A kezdetben nemzeti demokratikus célokat szolgáló, majd az ellenforradalmi árulás útjára lépett Kuomintanggal kö­tött egységfront felbomlása után, a kínai kommunistákra rendkívül súlyos terror neheze­dett. A KKP azonban nem hát­rált meg, hősiesen helytállt az osztályellenség és az idegen hódítók elleni harcban. A Kí­na felszabadításáért folytatott hosszú és súlyos áldozatokkal teli küzdelemhez döntő segítsé­get nyújtott az a győzelem, amelyet a második világháború fő terheit viselő Szovjetunió aratott a hitleri fasizmus és a japán militarizmus erői felett. A kedvező nemzetközi feltéte­lek közepette a kínai nép­ kom­munista pártja vezetésével, 1949. október 1-én órás­ jelentőségű győzelmet aratott. A forradalom győzelme nyo­mán megszületett Kínai Nép­­köztársaság hozzálátott, hogy gyors ütemben lekü­zdje a feu­dális és a félgyarmati helyzet okozta elmaradást. A kínai száz­milliók lelkes munkáját önzet­lenül támogatták a szocialista országok, elsősorban a Szovjet­unió. Következetes tantiimpe­rialista és békeszerető külpoli­tikája, internacionalista maga­tartása ezekben az években vi­lágszerte mind több barátot szerzett a népi Kínának. Az ötvenes évek végétől, a hatvanas évek elejétől kezdve azonban az ország politiká­jában sajnos negatív irányú fordulat történt. A KKP vezetésében mindinkább tért hódított az ad­dig visszaszorított, a nagyhatal­mi ábrándoktól fűtött anti- marxista, nacionalista áramlat, a KKP vezetői fokozatosan szembefordultak a testvérpár­­­tok zömével és szakadár tevé­kenységbe kezdtek. Az egység­bontás politikája veszélybe so­dorta az elért vívmányokat, s mély válságba juttatta a KKP-t és az országot. Ismeretes, hogy az SZKP, a nemzetközi kommunista mozga­lom túlnyomó többsége vissza­utasította ezt a politikát, de ugyanakkor mindig is késznek bizonyultak a kapcsolatok elvi alapon nyugvó rendezésére. Ez a határozott és türelmes politika eredményezte, hogy az utóbbi két évben bizonyos kezdeti eredményeket sikerült elérni az állami kapcsolatok normalizá­lása terén. A kínai vezetők azonban, ha rá is kényszerültek a „kultu­rális forradalom” időszakában folytatott politika durva mód­szereinek megváltoztatására, el­vi álláspontjukon nem változ­tattak: ha álcázottabban is, de folytatják a Szovjetunió, az SZKP rágalmazását, egyenlőség­­jelet vonnak a kommunizmust építő Szovjetunió és az impe­­rialista Egyesült Államok közé, megpróbálják szembefordítani egymással a szocialista országo­kat. A magyar kommunisták min­dig nagyra becsülték a KKP küzdelmét, amikor az interna­cionalista, forradalmi szellem­ben cselekedett. Most a párt megalakulásának ötvenedik év­fordulóján tiszteletüket fejezik ki mindazoknak a kínai kom­munistáknak, akik harcolnak a marxizmus,leninizmus, a m­o­­letárinternacionalizmus eszméi helyreállításáért, a következetes antilmnerialista politika megva­lósításáért. Megőrzik hitókét hogy Kína előbb-utóbb ismét a testvéri szocialista országokkal egységben halad előre a szoci­alizmus útján. Losoncsi Páll Linzbe utazott te „az európai biztonsági konfe­rencia kérdésének napirendre kerülésekor csodálatra méltó egyetértés mutatkozott a tekin­tetben, hogy milyen kérdéseket kellene a konferencián megtár­gyalni”. Az Arbeiter Zeitung ar­ra is rámutat, hogy Losonczi államelnök hangsúlyozta az új­ságírókkal folytatott beszélgeté­se során azt, hogy az európai biztonsági konferencia milyen fontosságot kapott a tárgyalá­sokon. A „Kurier” első oldalon adta hírül, hogy milyen tárgyalások­ra került sor a Hofburgban. Ez a lap is idézett Kreisky nyilat­kozatából: „A legnagyobb mér­tékben értelmes dolog, ha két ország, amelynek fővárosai 25 percnyi repülőútra vannak egy­mástól, keresi az együttműkö­dés útjait”. Kirschläger külügy­miniszter véleményét így össze­gezte a lap: „A tárgyalások na­gyon barátságos légkörben zaj­lottak le”. A „Wochenpresse” című hetl­• Szerdán délelőtt kilenc órakor Losonczi­ Pál, felesége és kísére­tének tagjai vidékre utaztak az osztrák főváros nyugati pálya­udvaráról. A­ külöövön át délelőtt Lin­zbe ér­kezett, ahol Losonczi Pál hazánkkal jelentős gazdasá­gi kapcsolatokat folytató egye­sült acél- és vasgyárat tekintet­te meg. Délután Kremsbe, majd Dürnsteinbe látogatott el a ma­gyar államfő és a késő esti órák­ban­ tért vissza Bécsbe. Osztrák lapvélemények a szomszédok együttműködéséről Bécs A szerdai osztrák lapok az ed­diginél is bővebb terjedelemben méltatták Losonczi Pál ausztriai­ látogatását. A die Presse­­ két hasábon számolt be a tárgyalá­sokról és az eseményekről,, ki­emelte, hogy a magyar államel­nök dicsérően emlékezett meg a két ország gazdasági­ kapcsola­tairól.­­" „ A Volksstimme ugyancsak ve­­­zető helyen számolt be, a lá­toga­­­tásról. A lap elsősorban az eu­­­­rópai, biztonsági -konferencia­­ kérdését és a­z osztrák—magyar kapcsolatokat emelte ki a tár­­­gyalásokról szóló tudósításában. Az Arbeiter­­ Zeitung első ol­dalán fényképet közölt a ma­gyar—osztrák eszmecseréről „A szomszédok együttműködése” vastagbetűs képaláírással. A lap második oldalán „Csodálatra méltó egyetértés” címmel szá­molt be a tárgyalásokról. A tu­dósítás felhívja a figyelmet Kreisky-nek arra a kijelentésé­re, am­ely a tárgyalások után hangzott el. Kreisky kijelemteí­ Amerikai törvényhozók a titkos okmányokkal Az amerikai törvényhozás mindkét házának megküldték az Egyesült Államok indokínai háborúba való beavatkozásáról szóló titkos tanulmány 41 kötetét. Képünkön: a képviselőház­­ katonai bizottságának tagjai a Szigorúan titkos jelzésű kül­­­­d­e­ménnyel.­­Telefotó — AP—MTI—KS> I Megsemmisítettek egy lőszerraktárt A dél-vietnami hazafias erők­­ szerdán folytatták tüzérségi tá­madássorozatukat a Saigontól körülbelül 430 kilométernyire északkeletre fekvő Qui Nhon­­-ban­­ elhelyezett hatalmas lőszer­­raktár ellen. A harctérről érke­zett jelentések szerint a raktárt jóformán teljesen megsemmisí­­­­tették. A fontos létesítményben,­­ amelyből a környék amerikai és­­ dél-vietnami csapatait ellátják,­­ általában 15 000 tonna különbö­­­­ző típusú lőszert tárolnak. A he­­­­ves robbanások a rakétatáma­­­­dás után kilenc órával is állak­­ 1 a hazafias erők!• döan ismétlődtek, a raktártól 1 s kilométernyire fekvő körzetben ; a házak körülbelül hatvan­ szá­­­­zaléka omlott össze vagy sérült­­ meg. Halálos áldozatokról nem­­ érkezett jelentés. Az AP a tudó­­­­sítással kapcsolatban megjegyzi,­­ hogy idén ez már a hatodik tá­­­­mad­ás volt a lőszerraktár ellen.­­ Az amerikai hadsereg egy he­ ji­likoptere egy Saigontól körül­ í J belül száz kilométernyire kelet­­­ re lezajlott katonai művelet so­­­­rán tévedésből amerikai ka­to­­­­nákra lőtt ki rakétákat, megse­­­­besítve 12 embert. Angiid képviselők a Közös Piac ellen A kormányzó konzervatív párt parlamenti képviselőinek egy kis csoportja „Közös Piac­ellenes tájékoztató bizottságot”­­ alakított. Az ország Közös Piac-i­­ belépését ellenző képviselők EGK-ellenes sokszorosítványo­­kat és tájékoztató anyagokat kí­vánnak terjeszteni a parlamen­ti képviselők között. Célunk, megakadályozni, hogy a kor­mány többséget biztosítson ma­gának az alsóházban Nagy-Bri­­tannia Közös Piac­i csatlakozása kérdésében. Az őszi sorsdöntő parlamenti szavazás előjátékaként máris kezdődik tehát a pártok között, illetve a pártokon belül a propa­ganda-kampány. A konzervatív párt kedden bejelentette, hogy július 14-én rendkívüli országos értekezletet rendez, amelyen népszerűsíteni kívánja a belépés gondolatát. Az ellenzéki munkáspárt há­rom nappal később, július 17-én szintén rendkívüli konferenciát tart a kérdésről. (MTD lap első oldalán Losonczi Pál fényképével jelent meg. A lap „A mai Magyarország” című cikkében számol be a Losonczi -­­ látogatás kapcsán a magyar kül­politikáról Budapesten járt kül­­politikai rovatvezetőjének, Lu­cian Meyselnek tollából, aki in­terjút készített magyar külpo­­litikusokkal. ,,A homlokzat vagy valóság” című cikket a schönbrunni fogadáson készült fénykép egészítette­­ ki, amely Losoncai Pál és Franz Jonas fe­leségük társaságában látható. A vidéki lapok is méltatják a magyar államfő utazásának je­lentőségét. A „Vorarlberger Nachrichten” magyar lapokból közölt sajtószemlét és főként az osztrák—magyar gazdasági kap­csolatokat emelte ki. A cikk cí­me: „Magyarország jó kapcso­latokra törekszik Ausztriával.” Az osztrák rádió és televízió továbbra is vezető helyen szá­molt be Losonc­zi Pál ausztriai látogatásáról. Lesz-e nukleáris öthatalmi értekezlet? Washington Az amerikai kormány nem reagált pozitívan az öt nukleáris nagyhatalom leszerelési értekez­letére tett szovjet javaslatra. Az értekezlet gondolatát Brezsnyev vetette fel először az SZKP 24. kongresszusán elhang­zott beszámolójában: a szovjet nagykövetek azóta hivatalosan megkeresték mind az öt nuk­leáris hatalom kormányát a ja­vaslattal. A washingtoni külügyminisz­­­térium most viszont olyan nyi­latkozatot tett közzé, amely fenntartásokkal él. A nyilat­kozatot azért vélte szükségesnél­ a külügyminisztérium, mert a G­enfben kedden megnyílt lesze­relési értekezleti ülésszakon Leonard amerikai képviselő be­szédét optimista értelmezések kísérték a leszerelési értekezlet köreiben. Washingtonban nyom­ban siettek leszögezni, hogy Leonard beszéde „nem jelent választ, Brezsnyev javaslatára”. „A külügyiminisztérium most tanulmányozza a szovjet javas­latot, amely alapos megfontolást érdemel. Egy ilyen konferencia azonban alapos előkészítést igé­nyel” — hangoztatja a nyila­kozás Hak­ától Asszuátiig. A fellahok világában Alexandria feledhetetlen lát­ványával telve autóbuszra szállt csoportunk. Irány: vissza Kai­róba. Mint vezetőnk közölte, nem a sivatagi betonon — ta­lán a háború miatt — hanem a „mezőgazdasági” úton. Kissé csalódottan vettü­k tu­domásul. Azt hittük, mellékuta­kon fogunk dülöngélni, dupla menetidőben. Tévedtünk. Négy­sávos sztrádán robogott velünk a busz, városinak is beillő or­szágúti forgalomban. Szeren­csénk volt, hogy erre az útvo­nalra irányítottak bennünket. Feltárult előttünk a Nílus-vi­­dék — pontosabban a Nílus­­delta — kánaánja. Kitűnően megművelt gabonaföldek, ker­tek és gyümölcsligetek között suhantunk, pálmák alatt. A Ni­­lus-c­satornán vitorlások. Alexandria és Kairo között árut szállítanak le- és fel a keskeny viziúton. Ezúttal nem a széltől hajtva. Turbánom fellahok kö­télen vontatták hajóikat. Ha szélesebb lett volna a víz, ha nem szikrázott volna az egyip­tomi nap, ha nem egzotikus növényzet, adta volna a keretet, valahol az egykori Volga men­tén képzelhettük volna magun­kat. De a vízparton teve- és szamárkaravánok vonultak, a csúcsok fürge léptekkel igye­keztek a méltóságteljesen lom­ha járású „sivatagi hajók” nyo­mába lépni. A szántóföldek időnként már kertszerűen gon­dos művelése még azoknak az útitársaknak is feltűnt, akik­nek egyébként messze esik szak­mája a mezőgazdaságtól. A föl­deken — bármerre is te­kintet­­tünk — a fellahok, az egyip­tomi parasztok sűrű csapatai szorgalmasan végezték munká­jukat, cáfolva minden hiedel­met és előítéletet, amely ál­talában az arabok munkakész­ségéről él bennünk. Nem kell hozzá magyarázat, ilyen paradi­csomot teremteni csak ott le­het, ahol szeretik a földet. És Egyiptomban szeretik. Ritka kincs a föld. Az ország egymil­lió négyzetkilométeres területé­ből, mindössze 3,3 százalék mű­velhető. A forradalom után, a földosztás során kétmillió fel­lah kapott földet. A művelhető terület jelentős részén termelő­szövetkezeti társulások működ­nek. A Nílus-delta elénk táru­ló gazdag panorámája arról ta­núskodik, hogy a föld értékét illetően semmit sem változott szemléletük azzal, hogy most szövetkezetekben dolgoznak. Itt valóban nincs minden talpalat­nyi hely, akárcsak minden víz, amely az égből nem hullván, a V.

Next