Orosházi Hírlap, 1972. október-december (17. évfolyam, 115-152. szám)
1972-11-05 / 130. szám
HIMI A „ G • AZIN Diáklapok figyelem! Levelet kapott Mini Magazinunk a Békéscsabai 611 -es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet KISZ-bizottságától. Megírják, hogy az idei tanévre fontos feladatuknak tekintik az iskolaújság programjának kialakítását és az iskolarádió műsorainak megszervezését. Még a nyáron részt vett egyik tanulójuk Pápán, az országos diákszerkesztőségi táboron. Ott elhangzott egy javaslat, melyet a KISZ-bizottság is magáévá tett. ..Szeretnénk, ha a Békés megyei Népújság figyelemmel kísérné iskolánkban a diáksajtó munkáját és beszámolnának munkatársai a kezdő kis újságíróknak bevált módszereikről. A továbbiakban írják, hogy szeretnének megismerkedni a társiskolák diákszerkesztőivel és szeretnék olvasni az ott megjelenő diáklapokat. Nemrég indult meg iskolájukban az iskolarádió, mely minden tanulót tájékoztat a kollégiumi munkáról, a fontosabb intézeti feladatokról. Örömmel olvastuk ezt a levelet és természetesen szívesen segítünk a diáksajtó szerkesztőinek. Ez az ígéret nemcsak a Sil-es Ipari Szakmunkásképző Intézetre vonatkozik, hanem a megye valamennyi iskolájának diáklapját készséggel támogatjuk, ha hozzánk fordulnak. Cserébe viszont mi is kérünk egyet. Küldjenek az iskolai KISZ-bizottságok a megjelenő diáklapokból egy- egy példányt Mini Magazinunknak, hogy munkájukat megismerhessük és beszámolhassunk róla olvasóinknak. • aaixBXHMxaxKMXuacxaacsxsatacssxxxactaxa ■ ■ ■ ; A Mini Magazint összeállította: Lónyai László Klub-hírek Közös klubestet tartott Gyulán az Ifjúsági Házban működő 4+5 és a gyulai Jókai Művelődési Házban lévő „Ötök” Klubja. A zenés műsoros estet az „Ötök” nyitották meg vidám bemutatkozásukkal, majd a 4+5 klub levetítette a filmklubbal közösen készített kisfilmet ez évi rendezvényeikről. Meglepetésként még a klubesten bemutatták az aznapi találkozóról készült filmet * * * Képzőművészeti kiállítás nyílt a gyulai Ifjúsági és Úttörőházban. Egy fiatal kétegyházi alkotó, Kalcsó József 15 képe került a falakra. Túlnyomóan csendéleteikből álló tárlatot érdemes megnézni. Jelentés a tss-ekbedolgozó fiatalokról Amikor a Mini Magazin szerkesztőjével ezt a sorozatot terveztük egyetlen gondunk az volt, hogy ismertessük-e részleteiben ezeket a jelentéseket, vagy csak egy összefoglaló elemzésben számoljunk be a Magazin olvasóinak a megye tsz-ei- ben dolgozó fiatalok helyzetének alakulásáról?I Végül úgy döntöttünk, hogy — tekintettel a jelentés tárgyának fontosságára — arra, hogy végső soron éppen a Mini Magazin olvasótáborának jelentős részét érintő kérdésről van szó, a hat járásban, illetve a négy városban tapasztaltakról külön-külön, egymásutáni számainkban — szólunk. Döntésünket önmagunk előtt azzal igazoltuk, hogy bár nagyon sok pontban azonos a fiatalok gondja a megyében, tájegységenként, mégis jelentkezhetnek olyan sajátos problémák, amelyek megérdemelnek egy-egy különfejezetet. A Hejőkovácsházi járásban A megyei tanács járási hivatalának illetékesei minden tőlük telhetőt megtettek, hogy a járás termelőszövetkezeteiben és tsz-közi vállalkozásaiban elhelyezkedő fiatal szakembereik pályakezdése minél zökkenőmentesebben történjen meg. E tekintetben az itteni közös gazdaságokban nem is jelentkeznek különösebb gondok. A mezőgazdasági üzemeknek folyó beiskolázások azonban nem mindig tervszerűek, így azután a beiskolázott, majd a végzett szak- és betanított munkások sok esetben már eleve nem tudnak elhelyezkedni a szakmájuknak megfelelő munkakörben. Ez a bizonytalanság elriasztja a fiatalok egy részét a mezőgazdasági szakmák tanulásától. Természetesen — szerencsére — vannak olyan termelőszövetkezetek is, amelyek tervszerűen és erőteljesen szorgalmazzák a szakmunkásképzés kiterjesztését csaknem minden ágazatra. Ilyenek a mezőkovácsházi Új Alkotmány, a medgyesbodzás—pusztaottlakai Egyetértés, a kevermesi Lenin, a magyarbánhegyesi Egyetértés, a medgyesegyházi Haladás, valamint a dombegyházi Petőfi Termelőszövetkezetek, amelyeknek vezetőségei határozattal írják elő a szakképzettség megszerzését. A kezdő szakemberek alkalmazásában, foglalkoztatásában , a korábbiakhoz képest a járás termelőszövetkezeteiben jelentős előrelépés tapasztalható. A dombegyházi Petőfi 7, a magyarbánhegyesi Egyetértés 3, a • medgyesegyházi Haladás 2, a dombiratos Béke 2, és a kuna- S gotai Bercsényi Tsz ugyancsak 2 egyetemi, főiskolai, illetve £ felsőfokú technikumi végzett • ségű fiatalt alkalmaz gyakornoki beosztásban. A gyakornai kök sokoldalú felkészítése minden üzemben ütemterv szerint • folyik, így készítik elő, — mint • azt az elmúlt évben és ez évben is a battonyai Dózsa, illetve a nagykamarási Ságvári Tsz- ben is tették —, hogy a gyakornoki idő lejárta után a fia- • tal szakemberek felelős beosztásba kerülhessenek. A mezőkovácsházi járásban egyébként a tanács járási hivatala mindent megtesz a fiatalok egyéb — köztük a lakás- gondjai — megoldására is. Mégpedig úgy, hogy az ifjúságot érintő valamennyi probléma megbeszélésére minden esetben meghívják az ügyben érintett KISZ-szervezetek képviselőit is. 5 (kőváry) s Joga itt csak annak van, aki kötelességét teljesíti A címben idézett jelszó szellemében gyűltek össze a gyulai Ápolónőképző Iskola hallgatóinak képviselői diákparlamentre. A 35 küldött először az elnökséget választotta meg, majd a napirendről szavaztak. Vitaindító előadást Liszkai Gizella, az iskola KISZ-titkára és dr. Rozsnyai Lászlóné, az iskola igazgatója tartott. Utána került sor a küldöttek interpellációira, melyekben az osztálygyűléseken elfogadott kérdéseket, javaslatokat tették fel. Elpanaszolták, hogy javítani kellene az élelmezési normát. Fel kellene emelni a keretösszeget legalább 13 forintra, mert jelenleg sok baj van a minőséggel és a mennyiséggel. Javasolták a diákok, hogy vezessék be az iskolában a szorgalmi jegyet is, mert jelenleg ezt magatartás jegybe számítják be. Az iskola valamennyi diákját érinti, hogy az iskolában nincs téli, illetve tavaszi szünet. Sokan kérték a vizsgarendszer módosítását is. A vidékiek érdekében emelt szót az a kislány, aki azt kérte, hogy havonta egyszer hétfőn reggel 9 órára érkezhessenek vissza otthonról. Szünet után került sor a kérdések megválaszolására. Az iskolavezetés kedvezően reagált a diákok javaslataira, és messzemenő támogatásukról biztosították a küldötteket. Az Ápolónőképző Iskolát ketten képviselik a megyei parlamenten. A gyűlés végül a határozatok megszövegezésével, majd megszavazásával zárult. Sárközi Zsuzsa ‘taaaaaaasg&csYixsaxsassBszzBxxsssaassazBcaBsataasaaBBxaai I t. (á) Búcsúzom tőletek cimborák (Bergendi) 2. (3) Itt a kezem (Kensz) 3. (6) Vér az út (Betöm) 4. (2) Egy viharos éjszakán (Corvina) 5. (8) Elmentél tőlem (Kovács Kati) 6. (9) A kőfalak leomlanak (Taurus EX—T) 7. (5) Elment a hajó 8. (4) Mit tehet az ember (Generál) 9. (7) Add már uram az esőt (Kovács Kati) 10. (10) Úgy szeretném a Miaissommir (Komcz) t (Bergendi) De öld meg az ellenfelet! Világszerte nagy megbecsülésnek örvend Kubala László, az egykori világhírű, magyar, csehszlovák, spanyol FIFA és UEFA válogatott játékos, aki 1969. óta nagy sikerrel vezeti a spanyol labdarúgó válogatottat. Szakértők szerint Kubala mindig igazi futballt játszott. Sohasem volt a látványos játék híve, hanem mindent ésszerűen, szellemesen oldott meg. Igazi csapatjátékos volt. — Tulajdonképpen — mondja Kubala — már semmi új nem történhet velem. Három ország válogatottjában, valamint a világ- és Európa-válogatottban játszottam, nagy csapatoknál edzősködtem és most a spanyol válogatott szövetségi kapitánya vagyok. Beutaztam az egész világot, köztársasági elnökök, miniszterek, királyok fogadásain vettem részt és mégis — életem, mindenem a labdarúgás. Nem vagyok vallásos, de mégis szem előtt tartom a tízparancsolat egyik legfontosabb gondolatát: Ne ölj! Ugyanis én rendszerint azt mondom labdarúgóimnak: „Ne öld meg játék közben az ellenfeledet, vedd el tőle úgy a labdát, hogy ne sérüljön meg.” Ha így tesznek, akkor bebizonyítják, hogy klasszisjátékosok s a közönség is örül, mert élvezetes játék szemtanúja. Sohasem feledkezhetnek meg arról, hogy a kilencven perces küzdelem csak sportszerű játék.Amikor átvettem a spanyol válogatott irányítását, sokan hangsúlyozták, hogy egy évet sem bírok ki a csapatnál. Két évi jó szereplés után a kávéházi mindentudók a szerencsét kezdték emlegetni. Ma már nem hallok ilyen megjegyzéseket és ha el is hangzanak, nem zavarnak. Egy edző sohasem dolgozhat úgy, hogy az mindenkinek tetszem. Én az egész éven át tartó tervszerű, erőteljes munka híve vagyok. Játékosaim becsületesen betartják utasításaimat, így ebből a szempontból könnyű dolgom van. Helytelennek tartom a számokkal való játékot, a mezek cserélgetését. Sohasem gondolok arra, hogy Amanció ne hetes számmal játszon, vagy bármelyik játékosom más poszton játszon, mint amit megszokott. A labdarúgás állandóan fejlődik, új és újabb követelmények elé állítja a szakvezetőket, és akik nem tartanak lépést azok lemaradnak. A mai labdarúgás alapja a magas színvonalú technikai érettségen kívül a 90 percen át tartó, szünet nélküli vágtatás. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a megfelelő testi adottságon kívül a maximális edzésmunka és a sportszerű életmód. Mellesleg megjegyzem, hogy én még ma is napi két-három órát edzek. A leglényegesebbnek azt tartom, hogy az edzéseken végzett munka olyan iramban történjen, mint amilyen maga a játék. Az edzés 120. percében is legyen igen kemény a munka, ne csak afféle lötyögés. A labdarúgás a legszélesebb körű tömegszórakoztatás. Nyolcvan, százezer néző a stadionban, milliók pedig a televíziókészülékek előtt nézik. A hatalmas méretű előadások főszereplői a játékosok. •Szabad-e ezek után egy labdarúgónak ténykedését, amely nemcsak munkát, hanem magas színvonalú szórakozást is jelent, félvállról venni s a magánéletben inni, éjszakázni vagy immel—ámmar végezni az edzéseket? Természetesen, hogy nem, mert ha ez van, akkor nem megy a játék, nincs szórakozás és végsőfokon nincsen közönség sem. Fiatalok arcképcsarnoka A tini titkár Nyolcszáz embert vezetni nagy felelősség. Nyolcszáz fiatalt talán még nagyobb. Erre gondoltam, miközben beszélgető partneremet, a békéscsabai „Közgé” KISZ-titkárát vártam. Próbáltam elképzelni, milyen lehet és amikor szőkén, 16 évesen belépett alig hittem el, hogy ő az. Nevetőszemű, tizenéves Sellei Mária, a Sebes György Közgazdasági Szakközépiskola KISZ-csúcstitkára. Szaporán veszi a levegőt, nagyon siethetett. — Nem tudtam elképzelni, miért hivatnak az igazgatói irodába. Azt hittem már valami rosszat csináltam El sem tudom képzelni, mit mondhatok én az újságnak. Marika nem régóta KISZ-titkár. Áprilisban választottál meg, előtte az osztály KISZ-szervezetet vezette. Fiatal kora ellenére már elég sok mozgalmi tapasztalata van. Ecsegfalván, ahol általános iskolába járt őrsvezető, rajvezető volt és tagja volt az úttörőtanácsnak is. Amikor megtudta, hogy őt jelölik csúcstitkárnak, kicsit megrémült a rá váró nagy feladattól, de hamar beletanult a „mesterségbe". — Nem érzem, hogy KISZ- titkár vagyok. Számomra ez nem jelent valamiféle túlzott lekötöttséget és bár tudom, hogy nagy a felelősség, mégsem érzem ezt zavarónak. Próbálok mindenkivel kedvesen beszélni és meggyőzni őket. Másodikos vagyok, kiabálással, nagy hanggal nem sokra mennék a felsőbb évesek között. Ilyen probléma persze nincs. Mindenki segít' ahol tud és ha jót mondok, nem azt nézik, hogy ezt csak egy másodikos mondta. Egy ilyen nagy létszámú szervezet titkárának persze sok az elfoglaltsága. Nehéz összeegyeztetni a sok feladatot és úgy beosztani az időt, hogy tanulásra, szórakozásra is maradjon. Marikának úgy látszik ez is sikerült, hiszen év végén jelest írtak bizonyítványába. Amikor szórakozásról, magánéletről faggatom, kicsit elpirul. — Van az is, de arra nem sok idő jut. Szerencsére a sok munka és az eredmények elfevedtetik velem, hogy nem érek rá annyira mint mások. És ő is, akire kevesebb időm jut, belátja, hogy nem lehetek egyszerre két helyen. Beszélgetésünk közben lopva az órájára néz. Elszaladt az idő, már régen becsöngettek könyvvitel órára. Mennie kell, mert neki most a tanulás a legfontosabb. L. L. 1952. NOVEMBER 5. § BMSHICM [UNK]&£_