Orosházi Hírlap, 1972. október-december (17. évfolyam, 115-152. szám)

1972-11-05 / 130. szám

HI­MI A „ G • AZIN Diáklapok figyelem! Levelet kapott Mini Magazi­nunk a Békéscsabai 611 -es szá­mú Ipari Szakmunkásképző In­tézet KISZ-bizottságától. Meg­írják, hogy az idei tanévre fontos feladatuknak tekintik az iskolaújság programjának kia­lakítását és az iskolarádió mű­sorainak megszervezését. Még a nyáron részt vett egyik tanuló­juk Pápán, az országos diákszer­­kesztőségi táboron. Ott elhang­zott egy javaslat, melyet a KISZ-bizottság is magáévá tett. ..Szeretnénk, ha a Békés megyei Népújság figyelemmel kísérné iskolánkban a­ diáksajtó munká­ját és beszámolnának munkatár­­sai a kezdő kis újságíróknak be­vált módszereikről. A továbbiakban írják, hogy szeretnének megismerkedni a társiskolák diákszerkesztőivel és szeretnék olvasni az ott meg­jelenő diáklapokat. Nemrég in­dult meg iskolájukban az isko­­larádió, mely minden tanulót tá­­jékoztat a kollégiumi munkáról, a fontosabb intézeti feladatok­ról. Örömmel olvastuk ezt a leve­let és természetesen szívesen se­gítünk a diáksajtó szerkesztői­nek. Ez az ígéret nemcsak a Sil-es Ipari Szakmunkásképző Intézetre vonatkozik, hanem a megye valamennyi iskolájának diáklapját készséggel támogat­juk, ha hozzánk fordulnak. Cse­rébe viszont mi is kérünk egyet. Küldjenek az iskolai KISZ-bi­­zottságok a megjelenő diákla­pokból egy- egy példányt Mini Magazinunknak, hogy munkáju­kat megismerhessük és beszá­molhassunk róla olvasóinknak. • aaixBXHMxaxKMXuacxaacsxsatacssxxxactaxa ■ ■ ■ ; A Mini Magazint össze­­­­állította: Lónyai László Klub-hírek Közös klubestet tartott Gyu­lán az Ifjúsági Házban működő 4+5 és a gyulai Jókai Művelő­dési Házban lévő „Ötök” Klub­ja. A zenés műsoros estet az „Ötök” nyitották meg vidám bemutatkozásukkal, majd a 4+5 klub levetítette a filmklubbal közösen készített kisfilmet ez évi rendezvényeikről. Meglepe­tésként még a klubesten bemu­tatták az aznapi találkozóról készült filmet * * * Képzőművészeti kiállítás nyílt a gyulai Ifjúsági és Úttörőház­­ban. Egy fiatal kétegyházi alko­tó, Kalcsó József 15 képe került a falakra. Túlnyomóan csend­­­életeikből álló tárlatot érdemes­­ megnézni. Jelentés a tss-ekbedolgozó fiatalokról Amikor a Mini Magazin szer­kesztőjével ezt a sorozatot ter­veztük egyetlen gondunk az volt, hogy ismertessük-e rész­leteiben ezeket a jelentéseket, vagy csak egy összefoglaló elem­zésben számoljunk be a Maga­­­­zin olvasóinak a megye tsz-ei-­­ ben dolgozó fiatalok helyzeté­nek alakulásáról?I Végül úgy döntöttünk, hogy — tekintettel a jelentés tárgyának fontosságára — arra, hogy vég­ső soron éppen a Mini Maga­zin olvasótáborának jelentős ré­­­­szét érintő kérdésről van szó, a hat járásban, illetve a négy vá­rosban tapasztaltakról külön-külön, egymásutáni számaink­ban — szólunk. Döntésünket önmagunk előtt azzal igazol­tuk, hogy bár nagyon so­k pont­ban azonos a fiatalok gondja a megyében, tájegységenként, mégis jelentkezhetnek olyan sajátos problémák, amelyek megérdemelnek egy-egy kü­lön­­fejezetet. A Hejőkovácsházi járásban A megyei tanács járási hiva­talának illetékesei minden tő­lük telhetőt megtettek, hogy a járás termelőszövetkezeteiben és tsz-közi vállalkozásaiban el­helyezkedő fiatal szakembereik pályakezdése minél zökkenő­mentesebben történjen meg. E tekintetben az itteni közös gaz­daságokban nem is jelentkez­nek különösebb gondok. A me­zőgazdasági üzemeknek folyó beiskolázások azonban nem mindig tervszerűek, így azután a beiskolázott, majd a végzett szak- és betanított munkások sok esetben már eleve nem tudnak elhelyezkedni a szakmáj­ukna­k megfelelő munkakörben. Ez a bizonytalanság elriasztja a fia­talok egy részét a mezőgazda­­sági szakmák tanulásától. Természetesen — szerencsé­re — vannak olyan termelőszö­vetkezetek is, amelyek terv­szerűen és erőteljesen szorgal­mazzák a szakmunkásképzés kiterjesztését csaknem minden ágazatra. Ilyenek a mezőko­­vácsházi Új Alkotmány, a medgyesbodzás—pusztaottlakai Egyetértés, a kevermesi Lenin,­­ a magyarbánhegyesi Egyetértés,­­ a medgyesegyházi Haladás, va­­­­lamint a dombegyházi Petőfi­­ Termelőszövetkezetek, amely­ek­­­­nek vezetőségei határozattal­­ írják elő a szakképzettség­­ megszerzését. A kezdő szakemberek alkal­­­­mazásában, foglalkoztatásában , a korábbiakhoz képest a járás­­ termelőszövetkezeteiben jelen­­­­tős előrelépés tapasztalható. A­­ dombegyházi Petőfi 7, a ma­­­­gyarbánhegyesi Egyetértés 3, a • medgyesegyházi Haladás 2, a­­ dombiratos­ Béke 2, és a kuna- S gotai Bercsényi Tsz ugyancsak­­ 2 egyetemi, főiskolai, illetve £ felsőfokú technikumi végzett­ • ségű fiatalt alkalmaz gyakor­­­­noki beosztásban. A gyakorna­­i kök sokoldalú felkészítése min­­­­den üzemben ütemterv szerint • folyik, így készítik elő, — mint • azt az elmúlt évben és ez év­­­­ben is a battonyai Dózsa, illet­­­­ve a nagykamarási Ságvári Tsz-­­ ben is tették —, hogy a gya­­­­kornoki idő lejárta után a fia- • tal szakemberek felelős beosz­­­­tásba kerülhessenek. A mezőkovácsházi járásban­­ egyébként a tanács járási hi­­­­vata­la mindent megtesz a fia­­­­talok egyéb — köztük a lakás-­­ gondjai — megoldására is. Még­­­­pedig úgy, hogy az ifjúságot­­ érintő valamennyi probléma­­ megbeszélésére minden esetben­­ meghívják az ügyben érintett­­ KISZ-szervezetek képviselőit is. 5 (kőváry) s Joga itt csak annak van, aki kötelességét teljesíti A címben idézett jelszó szel­lemében­ gyűltek össze a gyulai Ápolónőképző Iskola hallgatói­nak képviselői diákparlamentre. A 35 küldött először az elnöksé­get választotta meg, majd a na­pirendről szavaztak. Vitaindító előadást Liszkai Gizella, az is­kola KISZ-titkára és dr. Rozs­­nyai Lászlóné, az iskola igazga­tója tartott. Utána került sor a küldöttek interpellációira, me­lyekben az osztálygyűléseken el­­fogadott kérdéseket, javaslato­kat tették fel. Elpanaszolták, hogy javítani kellene az élelme­zési normát. Fel kellene emelni a keretösszeget legalább 13 fo­rintra, mert jelenleg sok baj van a minőséggel és a mennyi­séggel. Javasolták a diákok, hogy vezessék be az iskolában a szorgalmi jegyet is, mert je­lenleg ezt magatartás jegybe számítják be. Az iskola vala­mennyi diákját érinti, hogy az iskolában nincs téli, illetve ta­vaszi szünet. Sokan kérték a vizsgarendszer módosítását is. A vidékiek érdekében emelt szót az a kislány, aki azt kérte, hogy havonta egyszer hétfőn reggel 9 órára érkezhessenek vissza otthonról. Szünet után került sor a kér­dések megválaszolására. Az iskolavezetés kedvezően reagált a diákok javaslataira, és mes­­­szemenő támogatásukról bizto­sították a küldötteket. Az Ápo­lónőképző Iskolát ketten képvi­selik a megyei parlamenten. A gyűlés végül a határozatok meg­­szövegezésével, majd megszava­zásával zárult. Sárközi Zsuzsa ‘taaaaaaasg&csYixsaxsassBszzBxxsssaassazBcaBsataasaaBBxaai I t. (á) Búcsúzom tőletek cim­borák (Bergendi) 2. (3) Itt a kezem (Kensz) 3. (6) Vér az út (Betöm) 4. (2) Egy viharos éjszakán (Corvina) 5. (8) Elmentél tőlem (Kovács Kati) 6. (9) A kőfalak leomlanak (Taurus EX—T) 7. (5) Elment a hajó 8. (4) Mit tehet az ember (Generál) 9. (7) Add már uram­ az esőt (Kovács Kati) 10. (10) Úgy szeretném a Miaissommir (Komcz) t (Bergend­­i) D­e öld meg az ellenfelet! Világszerte nagy megbecsülésnek örvend Kubala László, az egy­kori világhírű, magyar­, csehszlovák, spanyol FIFA és UEFA válo­gatott játékos, aki 1969. óta nagy sikerrel vezeti a spanyol labdarú­gó válogatottat. Szakértők szerint Kubala mindig igazi futballt ját­szott. Sohasem volt a látványos játék híve, hanem mindent éssze­­rűen, szellemesen oldott meg. Igazi csapatjátékos volt. — Tulajdonképpen — mondja Kubala — már semmi új nem tör­­­ténhet velem. Három ország válogatottjában, valamint a világ- és Európa-válogatottban játszottam, nagy csapatoknál edzősködtem és most a spanyol válogatott szövetségi kapitánya vagyok. Beutaz­tam az egész világot, köztársasági elnökök, miniszterek, királyok fogadásain vettem részt és­ mégis — életem, mindenem a labda­rúgás.­­ Nem vagyok vallásos, de mégis szem előtt tartom a tízparancso­lat egyik legfontosabb gondolatát: Ne ölj! Ugyanis én rendszerint azt mondom labdarúgóimnak: „Ne öld meg játék közben az ellen­feledet, vedd el tőle úgy a labdát, hogy ne sérüljön meg.” Ha így tesznek, akkor bebizonyítják, hogy klasszisjátékosok s a közönség is örül, mert élvezetes játék szemtanúja. Sohasem feledkezhetnek meg arról, hogy a kilencven perces küzdelem csak sportszerű já­ték.Amikor átvettem a spanyol válogatott irányítását, sokan hang­súlyozták, hogy egy évet sem bírok ki a csapatnál. Két évi jó sze­replés után a kávéházi mindentudók a szerencsét kezdték emle­getni. Ma már nem hallok ilyen megjegyzéseket és ha el is hang­zanak, nem zavarnak. Egy edző sohasem dolgozhat úgy, hogy az mindenkinek tetszem. Én az egész éven át tartó tervszerű, erőteljes munka híve vagyok. Játékosaim becsületesen betartják utasításai­mat, így ebből a szempontból könnyű dolgom van. Helytelennek tartom a számokkal való játékot, a mezek cserélgetését. Sohasem gondolok arra, hogy Amanció ne hetes számmal játszon, vagy bár­melyik játékosom más poszton játszon, mint amit megszokott. A labdarúgás állandóan fejlődik, új és újabb követelmények elé állítja a szakvezetőket, és akik nem tartanak lépést azok le­maradnak. A mai labdarúgás alapja a magas színvonalú technikai érettségen kívül a 90 percen át tartó, szünet nélküli vágtatás. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a megfelelő testi adottságon kívül a maximális edzésmunka és a sportszerű életmód. Mellesleg megjegy­zem, hogy én még ma is napi két-három órát edzek. A leglénye­gesebbnek azt tartom, hogy az edzéseken végzett munka olyan iramban történjen, mint amilyen maga a játék. Az edzés 120. percében is legyen igen kemény a munka, ne csak afféle lötyögés. A labdarúgás a legszélesebb körű tömegszórakoztatás. Nyolcvan, százezer néző a stadionban, milliók pedig a televíziókészülékek előtt nézik. A hatalmas méretű előadások főszereplői a játékosok. •Szabad-e ezek után egy labdarúgónak ténykedését, amely nem­csak munkát, hanem magas színvonalú szórakozást is jelent, fél­vállról venni s a magánéletben inni, éjszakázni vagy immel—ám­­mar végezni az edzéseket? Természetesen, hogy nem, mert ha ez van, akkor nem megy a játék, nincs szórakozás és végsőfokon nin­­­­csen közönség sem. Fiatalok arcképcsarnoka A tini titkár Nyolcszáz embert vezetni nagy felelősség. Nyolcszáz fia­talt talán még nagyobb. Erre gondoltam, miközben beszélgető partneremet, a békéscsabai „Közgé” KISZ-titkárát vártam. Próbáltam elképzelni, milyen le­het és amikor szőkén, 16 évesen belépett alig hittem el, hogy ő az. Nevetőszemű, tizenéves Sel­­lei Mária, a Sebes György Köz­­gazdasági Szakközép­iskola­ KISZ-csúcstitk­ára. Szaporán veszi a levegőt, na­gyon siethetett. — Nem tudtam elképzelni, miért hivatnak az igazgatói irodába. Azt hittem már valami rosszat csináltam El sem tudom képzelni, mit mondhatok én az újságnak. Marika nem régóta KISZ-tit­kár. Áprilisban választottál­ meg, előtte az osztály KISZ-szer­vezetet vezette. Fiatal kora el­lenére már elég sok mozgalmi tapasztalata van. Ecsegfalván, ahol általános iskolába járt őrs­vezető, rajvezető volt és tagja volt az úttörőtanácsnak is. Ami­kor megtudta, hogy őt jelölik csúcstitkárnak, kicsit megrémült a rá váró nagy feladattól, de ha­mar beletanult a „mesterségbe". — Nem érzem, hogy KISZ- titkár vagyok. Számomra ez nem jelent valamiféle túlzott lekö­töttséget és bár tudom, hogy nagy a felelősség, mégsem ér­zem ezt zavarónak. Próbálok mindenkivel kedvesen beszélni és meggyőzni őket. Másodikos vagyok, kiabálással, nagy hang­gal nem sokra mennék a fel­sőbb évesek között. Ilyen prob­léma persze nincs. Mindenki segít' ahol tud és ha jót mon­dok, nem azt nézik, hogy ezt csak egy másodikos mondta. Egy ilyen nagy létszámú szer­vezet titkárának persze so­k az elfoglaltsága. Nehéz összeegyez­tetni a sok feladatot és úgy be­osztani az időt, hogy tanulásra, szórakozásra is maradjon. Ma­rikának úgy látszik ez is sike­rült, hiszen év végén jelest ír­tak bizonyítványába. Amikor szórakozásról, magánéletről fag­gatom, kicsit elpirul. — Van az is, de­ arra nem sok idő jut. Szerencsére a sok­­ mun­ka és az eredmények elfeved­­tetik velem, hogy nem érek rá annyira mint mások. És­ ő is, akire kevesebb időm jut, belátja, hogy nem lehetek egyszerre két helyen. Beszélgetésünk közben lopva az órájára néz. Elszaladt az idő, már régen becsöngettek könyv­vitel órára. Mennie kell, mert neki most a tanulás a legfon­tosabb. L. L. 1952. NOVEMBER 5. § BMSHICM [UNK]&£_

Next