Ország-Világ, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-04 / 1. szám
Négy arckép ! A ROKON... Mintha rokoni látogatásra érkezett volna Fehér, hímzett blúzban, mosolygásán, közvetlen természetességgel. Jelenő Nyikiforova vollában rokonunk, ha távoli is: udmurt. Az Udmurt Autonóm SZK Legfelső Tanácsának titkára. Népe, hozzánk hasonlóan a finnugor nyelvcsalád tagja. „Rákon” - mondja Nyikiforova asszony és bizonyítékul megegytő vagy hasonló szavainkat sorolja: - Apa , apa, vér , víz... A magas tisztséget viselő asszony érdeiről a küldött-társaktól értesültünk; ő csak egyet említett, a Lenin-rendet, amelyet 1958- ban kapott. Ezenkívül még sok-sok kitüntetés birtokosa, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötte, érdemes pedagógus. Tíz évig volt köztársaságának oktatásügyi minisztere is. - Minisztersége idején mi volt a legjelentősebb feladata? - A nemzeti iskolák, és általában az oktatás színvonalának emelése. Az, hogy iskoláink lépést tartsanak a Szovjetunió oktatásügyének gyors fejlődésével. Mindez vonatkozik saját tankönyvkiadásunkra is. - Ön évtizedek óta felelősségteljes állami beosztásban dolgozik. Hogyan tudta ezt öszszehangolni női mivoltával? - Sokan azt hiszik: könnyű a miniszternek! Pedig... A második világháborúban elvesztettem férjemet. Egyedül neveltem fel két lányunkat, Henriettát és Galinót. Mindketten pedagógusok lettek. Egyik kislányom főiskolán, a másik iskolában tanít. Nem volt könynyű életem... De boldog vagyok, hogy én is az első sorokban küzdhetek népem felemeléséért. Energikus, vidám ember. Nyikolaj Koritkov a kalinyini terület pártbizottságának első titkára, az SZKP Központi Bizottságának tagja. Eredeti foglalkozása agronómus, szovhoz-agronómustól területi mezőgazdasági igazgatóig sokféle tisztséget betöltött már. Tíz éve pártmunkás, de feladata most is szorosan összefügg képzettségével. Területünk — a kalinyini két nagyváros, Moszkva és Leningrád között fekszik. Mezőgazdaságilag jelentős és fontos szerepet játszik a főváros élelmezésében. Tejet, húst, burgonyát szállítunk Moszkvának. Az utóbbi években szorgalmazzuk a len termelését is. A mezőgazdaság fejlesztésének ügye egyik legfontosabb „napirendünk” jelenleg. A párt 1965-ös márciusi, és 1966-os májusi plénumán foglalkozott vele; egyik fő kérdése volt a pártkongresszusnak is. Az idei év jó termése nemcsak a jobb időjárás, hanem számtalan beruházás és bevezetett intézkedés eredménye is volt. A többi között biztosítottuk a mezőgazdasági dolgozók garantált havi fizetését, növeltük érdekeltségüket. Jótékonyan hat az is, hogy fokozatosan eltűnik a kolhozban és szívházban dolgozók jövedelme közötti különbség. Magyarországi utunkon sok érdekes élményem akadt; legérdekesebb talán a somogyi látogatás. A mi „megyénk" Somogy megyével ápol testvéri kapcsolatokat. Kaposvár hat éve Kalinyin testvérvárosa. Delegációkat, turistacsoportokat cserélünk, figyelemmel kísérjük egymás fejlődését. Valentyin Bikov 1942-ben egy moszkvai üzemben kezdte pályafutását mint lakatos. Ma a moszkvai Területi Pártbizottság nehézipari és gépgyártási osztályának vezetője. A gyárban eltöltött tizennyolc évet nagyon sok munka és rengeteg tanulás tette emlékezetessé. Egyetemi diplomát szerzett, s mai beosztásában az egyetemen s a gyakorlatban tanultakat egyaránt hasznosítja. — Területünk ipara rendkívül erős, közvetlen és élő a tudomány és az ipar kapcsolata, hiszen mintegy ötven tudományos intézmény munkálkodik itt. Hétéves tervünket hat és fél év alatt teljesítettük ... Tíz napot töltött hazánkban a Szovjet-Magyar Baráti Társaság küldöttsége. Róluk készült az alábbi négy pillanatfelvétel - A magyarországi látogatásnak nagyon örültem, de volt egy szomorú megbízatásom is. Feleségem megkért, hogy keressem meg bátyja sírját. Anatolij Vorobjev 1944-ben, tizenkilenc éves korában esett el, Magyarországon. Az értesítésen ez állt: Bicske. Elutaztam Bicskére. A sírt nem találtam. Koszorút helyeztem a szovjet katonák közös sirjára ... ” AZ IGAZGATÓ t is lakatosként kezdte, s most, a magyarországi küldetés alkalmával derült ki, hogy Bikov osztályvezetővel egy üzemben dolgozott. „Te mikor kerültél oda? Negyvenkettő, április tizenhat. És te? - Szeptember húsz." Az 1942. szeptember 20-án felvett fiatal lakatos, Grigorij Boriszov már hat éve a moszkvai „1905-ös Forradalom" nevű elektromechanikai gyár főiskolát végzett igazgatója. - Mivel büszkélkedik az igazgató? - Gyárunk népgazdasági jelentősége elég tekintélyes. Sok berendezést gyártunk a mezőgazdaság számára, sokat exportra is. A hétéves tervet öt év és két hónap alatt teljesítettük. (Azt, hogy ezért az eredményért az igazgatót Vörös Zászló érdemrenddel tüntették ki, természetesen a többiek mondják el.. .) - Egyébként... most gondom is van, elég. Gyárunk is megkezdi az új gazdasági rendszernek megfelelő változtatásokat, s az átállás bizony nem könnyű, nem egyszerű. - Nálunk az utóbbi években sok szó esett arról, milyen a jó igazgató? Mi az ön véleménye erről? - A kérdés ismerős ... de úgy vélem, nincs semmi olyan különleges jegy, ami megkülönböztetné a gyárigazgatót a más hivatást gyakorló emberektől. Rendelkeznie kell megfelelő képzettséggel, szervezőkészséggel és pozitív emberi tulajdonságokkal. S nem szabad elfelejtenie, hogy a gépeknél emberek dolgoznak. V. Gy. AZ AGRONÓMUS 3 AZ OSZTÁLYVEZETŐ 2. . (Bojár Sándor felvételei) 3