Ország-Világ, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-51. szám)
1970-09-02 / 35. szám
ASZIPÓNAK FÁJ A LELKE Aszipónak fáj a lelke, ami a szívfájdalomnál sokkal súlyosabb. Aszipo Karpov főhalász, ugyanis, ma hajnalban, hajójával és brigádjával nem tudott kifogni egy mázsásnak látszó vizát. Pedig a „szörnyet" - most már csak így hívják - időben felfedezték, meglátták és üldözőbe vették, s bár a folyó is keskeny volt a szakaszon, ahol éppen jártak mégis ki tudott siklani a két üldöző hajó hálójából. Ezért Aszipónak most fáj a lelke. Ó, nem az bosszantja, hogy végül is elesett a zsákmánytól! Az zavarja inkább, hogy igy. Mert milyen halász az, akinek eszén egy mázsás viza túljárhat? Aszipo most ott ül a kishajó kormányosfülkéje előtt, és ügyet sem vet a gazdag zsákmányra, mogorva arccal pipázik, és hallgat... Közben a fürge kishajók csoportja, a halászkikötő felé tart. A halászok éjfél körül indultak, három tájban érkeztek a halászóhelyre, fél négyre, a legnagyobb csendben kivetették a hálókat. És reggel, hat óra felé megkezdődött a „behúzás”, a sok száz tonnás zsákmány fedélzetre emelése. Idő július, színhely az azerbajdzsáni Szalbjanok városka Kirov halkombinátja. Rekkenő a hőség. A hálóvető bárkák. A sekélyebb részekre nagyobb halászcsónakokat indítanak... Kilószám a devizakincset érő világhírű . A „behúzás” — partközelben 16