Ország-Világ, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-20 / 42. szám

BARÓTI ELMONDJA ISMÉT­ LEMONDÁS — Mint már említettem, az 1958-as svédországi világbajnok­ság után a magyar válogatott sikertelen szereplése miatt — mint általában ez szokás — föl­vetettem a bizalom kérdését és lemondtam tisztségemről. Akkor azonban a Magyar Testnevelési Sportbizottság, de a közvéle­mény is azt követelte, hogy ma­radjak a helyemen. Ez utólag érthető is, hiszen sikeresnek mutatkozott az új magyar válo­gatott kialakítása, és— korábban kitértem már rá — az 1960/61-es évadban nyújtott teljesítménye alapján a magyar válogatott Európa élvonalába tartozó csa­pat volt. A külföldi szaksajtó szinte mindenütt egységesen a magyar válogatottat nyilvání­totta Európa legjobb futball­csapatának. Az 1962-es chilei világbajnokság után azonban újból felajánlottam lemondáso­mat, bár még ma sem tudok at­tól a gondolattól szabadulni, hogy csak egész kicsi szerencse kellett volna ahhoz, hogy válo­gatottunk hasonló eredményt érjen el, mint a nagy „aranycsa­patunk”, amely döntőt is játszott már világbajnokságon. Érzésem­ szerint 1962-ben és 1966-ban is csak egy nüanszon múlott, hogy nem tudtunk bekerülni a leg­jobb négy közé. 1966 után azért is mondtam le — most már végérvényesen — a szövetségi kapitányi tisztségről, mert beláttam, hogy szerencse nélkül ez nem megy. Nem mondhattam el magamról, hogy szerencsés kezű ember vagyok, hiszen a felsorolt mérkőzések — amelyek a helyezések szempont­jából sorsdöntőek voltak — mindössze egy-egy gólos vere­ségen múltak. Így volt ez az 1962-es világbajnokságon csehszlovákok ellen, amikor is a egy vitatott gólunkat a játékve­zető nem adott meg és nemkü­lönben az 1966-os világbajnoksá­gon, amikor két kapushiba miatt kaptunk ki a szovjet csapattól. Pedig ezen a mérkőzésen a játék hetv­en százalékában mi ural­tuk a mezőnyt s aránylag jól is játszottunk. — Sokszor feltették már ne­kem a kérdést: volt-e a magyar csapatnak úgynevezett „szovjet komplexusa?” őszintén meg­mondom, hogy Puskásék idejé­ben sem nagyon tudtunk ellenük játszani. A szovjet válogatott erőteljes, fizikai adottságokra épülő játéka nem nagyon „fe­küdt” a technikás magyar csa­patnak. Nem vonatkozik ez az előbb említett 1966-os világbaj­nokságon ellenük játszott mér­kőzésünkre, mert ott már nem egy „erőből” játszó szovjet csa­pattal kerültünk szembe. Még­sem lenne helyes csak az ő el­lenük játszott mérkőzésen elkö­vetett két kapushibára és a ki­hagyott vatkozni. tucatnyi helyzetre hi­Az angliai világbaj­nokság sikertelen szerepléséhez részben az is hozzájárult, hogy el kellett hagynunk Liverpoolt. Ha mi végleg ott maradhatunk — amit a portugál csapat le­győzése révén értünk volna el —, akkor valószínűleg minden más­képpen alakul. Csak mint érde­kességet említem meg, hogy az 1966-os angliai világbajnokságon — bármilyen furcsán hangzik — az olasz csaptat sikertelen szerep­­­lése is közrejátszott a mi bal­sikerünkben. ők — mint isme­retes — kikaptak a teljesen esélytelennek vélt Koreai Népi Demokratikus Köztársaság csa­patától. A szervező bizottság határozata szerint Sunderland­­ban az olaszok szálláshelyét kel­lett volna megkapnunk, ami ne­künk ideális is lett volna, ők azonban nem mertek hazamen­ni, így nekünk nem maradt más, mint egy nagyon hangos, rossz fekvésű szálloda, amelyben pihenni nem lehetett. Így játszhatnak közre a véletlen dolgok. Ha történetesen az ola­szok nem kapnak ki, hanem to­vábbjutva elutaznak Sunder­­landból, akkor... De hagyjuk a sok „ha”-t. Ellenvélemény az MLSZ-szel szemben — Az 1966-os lemondásomnak másik oka is volt. A brazil Feola szövetségi kapitány nevét és pél­dáját említem itt, akinek az 1966-os VB talán még szomo­rúbb sorsot szánt, mint nekem. Bár nem akarom az eredményei­met közel sem az övéihez ha­sonlítani, hiszen ő kétszer is vi­lágbajnokságot nyert csapatával. Feola mint egy „űzött vad”, egé­szen legendás körülmények kö­zött került vissza hazájába. Én is azt éreztem, ha Angliában nem tudunk eredményt elérni, akkor Budap­esten engem is a közönség ellenérzése fogad. Így hát visszavonhatatlanul lemond­tam, mégp­edig rögtön a szov­jet meccs után. — Meg kell őszintén valla­nom, hogy az MLSZ akkori ve­zetőivel is összeütközésbe kerül­tem, mert még arra sem adtak lehetőséget, hogy a világbajnok­ság tanulságait megtárgyaljuk, megvonjuk annak szakmai ta­pasztalatait. Pedig akkor mint­egy negyvenoldalas jelentést készítettem a VB tapasztalatai­ról, megjelölve a fejlődés to­vábbi útját. Mint jóleső érzést említem meg, hogy ugyanakkor a felsőbb sp­orthatóság javasla­tára — függetlenül a sikertelen szerepléstől — magas kormány­kitüntetésben részesültem. Szá­momra mégis szomorú, hogy ab­ban az évben, december 15-ig még csak nyilatkoznom sem volt szabad, sőt szerződésre is csak az utolsó pillanatban adtak le­hetőséget Ilyesmi a sp­ortban mindenkivel előfordul. De ne­kem valahogy mégis az volt a legfájdalmasabb, hogy azt a ret­tenetes sok munkát, amit a já­tékosok is végeztek, nem kísérte egy kicsi kis szerencse. Mert ha ismét végiggondolom az 1958-as, 1962-es és 1966-os világbajnok­ságot, igazán nem a rossz csapat­munka, hanem a balszerencse jut­tatott bennünket sikertelenségre. Olyan mérkőzéseket vesztettünk el például kapusaink miatt, ame­lyek kimondottan nyerésre áll­tak. Egyébként erről mindig az volt a véleményem, hogy egy jó kapus a bajnokságban csapata részére minimálisan nyolc pon­tot jelent, a világbajnokságon pedig a legjobb négy közé juttat­hatja jó képességű csapatát. Jó példa volt erre az 1966-os VB-n az angol Banks, akinek rengete­get köszönhet a világbajnok an­gol válogatott. És az ellenpélda: az 1970-es mexikói VB-n ponto­san ennek a Banksnak a sérü­lése bizonyította, hogy jó kapus nélkül az angolok sem mentek sokra... (Folytatjuk) 4. Futás!... Rajt!... Időmérés stopperrel! Vége az edzésnek Totótippek a 43. hétre 1. Bp. Spartac­—Dunaúrv. 2 2. Fősped—Szeged 2 1 3. Dorog—Oroszlány 1 2 4. Pénzügyőr—Várpalota x 5. Kecskem­—G.­MÁVAG X 1 2 6. Ikarus—Nyíregyháza x 1 7. Rakamaz—Leninváros 1 2 8. Gyöngyös—Vasas Izzó x 1 2 ». Vác—Esztergom 1 10. Fiorentina—Róma x 1 11. Lanerossi—Milan 2 x 12. Mantova—Bologna x 2 13. Varese—Torino x Pótmérkőzések: x 1 2, x 1, 1 x 27

Next