Ország-Világ, 1983. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-06 / 27. szám
A VARSÓI SZERZŐDÉS TAGÁLLAMAI VEZETŐINEK CSÚCSTALÁLKOZÓJA MOSZKVÁBAN Is józan ész győzelméért A hét európai szocialista ország — a Varsói Szerződés tagállamai — legmagasabb szintű párt- és állami vezetőinek múlt heti egy napos moszkvai találkozója a nemzetközi politika önmagában is fontos és nagy érdeklődést kiváltó eseménye volt Nem a csúcstalálkozó ténye az, ami a világméretű érdeklődést kiváltotta — hiszen ilyen találkozókra a múltban is rendszeresen sor került, a Varsói Szerződés szövetségi jellegéből adódóan szükség is van arra, hogy a tagállamok vezetői bizonyos időközökben véleményt cseréljenek és kialakítsák közös álláspontjukat —, hanem a jelenlegi nemzetközi helyzet alakulása, amelyben e csúcstalálkozóra sor került. És természetesen a Moszkvában kialakított álláspont tartalma. Két álláspont — és ami mögöttük van Az óceán túlsó partján egyre erősítik hangjukat azok, akik „azt a hamis tételt hangoztatják, mintha a katonai potenciál növelése a népek békéjét és biztonságát szolgálná” — szögezi le a csúcstalálkozó után közzétett közös nyilatkozat. S mintha erre válaszolna egy másik megállapítás, amely alig két héttel ezelőtt hangzott el Moszkvában, az SZKP KB plenáris ülésén: „a szocializmus és az imperializmus közötti katonai-hadászati egyensúly objektíve elősegíti a békés egymás mellett élést. Ennek az egyensúlynak a megszületése az utóbbi évek egyik legfontosabb eredménye.” Látszólag mindkét mondat a béke, a biztonság illetve a békés egymás mellett élés fontosságát hangoztatja, tartalmában azonban homlokegyenest ellenkező nézeteket hirdet: az egyik az egyensúly megbontását, a másik a fenntartását hirdeti. Napjaink világpolitikai helyzetét elemezve minduntalan a fenti két kulcsmondat által kifejezett lényegi kérdésbe ütközünk, hiszen logikusan végiggondolva a szocialista és az imperialista tábor — ha úgy tetszik, a két társadalmi rendszer — között fennálló, sürgős megoldásra váró problémákat, újra meg újra ezzel a dilemmával találjuk szemben magunkat: hogyan tovább? Hiszen az emberiséget az imperializmus egy esztelen és értelmetlen kalandorpolitikai kényszerpályára akarja terelni, azzal, hogy az erők egyensúlyának megbontására törekszik, pedig egy ORSZÁG-VILÁG2