Ország-Világ, 1984. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1984-12-12 / 50. szám
MKB Alig egy és negyed esztendeje, hogy Budapesten járt és az együttműködésről tárgyalt a kelet-európai körúton lévő Maurice Bishop, a szocialista orientációjú kis karibi szigetország, Grenada miniszterelnöke. Két héttel hazaérkezése után, több társával együttmegölték. A gyilkosság körülményei máig sem teljesen tisztázottak. Először párton belüli ellenfelei kerekedtek a marxista Új Mozgalom Párt élén is álló kormányfő fölé, letartóztatták, átvették a hatalmat, majd egy szándékosan provokált lövöldözés közepette végeztek vele. Azóta nyilvánosságra került adatok arra engednek következtetni, hogy ha magát a párton belüli viszályt nem is, de a lövöldözést közvetlenül a CIA szította, és a tömegmészárlás kirobbantása is az amerikai titkosszolgálat műve volt. Az Egyesült Államok, amely Maurice Bishopot mindaddig a Szovjetunió és Kuba ügynökének kiáltotta ki, 1983. október 25-én éppen arra való hivatkozással rohanta le Grenadát, hogy ott meggyilkolták a kormányfőt és hogy ott „helyre kell állítani a rendet”. Il botcsinálta házasság Az amerikai inváziót Reagan elnök majdhogynem hatalmas katonai győzelemnek kiáltotta ki. Kilencezer ejtőernyősnek, tengerészgyalogosnak és különleges kiképzést nyert katonának a hadiflotta és a légierő támogatásával néhány nap alatt sikerült úrrá lennie a csöppnyi fűszerszigeten. A hazafiak százait koncolták fel, vetették börtönbe. A „rend” helyreállt Grenadán, a megszállók vették a kalapjukat és ... maradtak. A múlt héten, amikor több mint tizenhárom hónappal az invázió után Grenadán parlamenti választást rendeztek, még mintegy hétszáz megszálló — az amerikai Military Police (katonai rendőrség), valamint a jamaikai és a barbadosi hadsereg több alegysége tartózkodott a 110 ezer lakosú karibi szigetországban. Ilyen háttér előtt valósággal a szuronyok árnyékában járult az urnákhoz mintegy negyvenezer grenadai választó. Senkinek sem okozott hát különösebb meglepetést, hogy a szavazatok nagy többségét az Új Nemzeti Párt nyerte el, amelyet az angol rádió, a BBC tudósításában következetesen „az amerikaiak támogatta pártnak” nevezett. Maurice Bishop kormányának hajdani igazságügyminisztere, Kendrick Radix úgy fogalmazott, hogy az az egyesülés, amelynek eredményeképpen az Új Nemzeti Párt három aprócska pártból létrejött, „botcsinálta házasság, s azt kiszolgálói és csatlósai közreműködésével az Egyesült Államok hozta össze”. A „házasságközvetítőket” pontosabban is meg lehet nevezni. Grenada tényleges gazdái — Loren E. Lawrence, az Egyesült Államok St. George’s-i nagykövetségének ideiglenes ügyvivője és Ralph Hedges ellentengernagy, a Karib-térségben tartózkodó amerikai fegyveres erők parancsnoka — úgy találta jónak és „szolidnak”, ha a választások eredményeképpen egy „mérsékelt” párt kerül kormányra. Ilyennek három középutas pártot találtak. Ezek viszont különkülön aligha tehettek volna szert jelentős befolyásra. Ezért egyesítették őket és ültették az új pártvezéri székbe a 66 éves Herbert Blairet, aki a hatvanas években, még a brit gyarmati uralom idején egy ízben már betöltöte Grenadán a miniszterelnöki posztot. Az UFO-k barátja Ezenkívül a választáson még két számottevő erő indult. Sir Eric Garry 1974 és 1979 között volt Grenada diktátora. Még ebből a nyomorúságos kis országból is akkora vagyont harácsolt össze, hogy azóta is abból szórja két kézzel a pénzt rulettre, kártyára az Egyesült Államok kaszinóiban. De nem kevés pénzét emésztette fel az UFO-propaganda sem: az ENSZ-székhelyén és másutt, hivatalos fórumokon és sajtókonferenciákon javasolta, hogy a Föld nemzetei haladéktalanul vegyék fel a kapcsolatot a más naprendszerekből érkezett repülő csészealjak utasaival, akikkel ő maga, úgymond, számos alkalommal csevegett. S mert Sir Eric e tevékenysége odahaza, Grenadán nem váltott ki különösebb lelkesedést, a diktátor kegyetlen titkosrendőrséget állított fel, (a nép Monguz Bandának nevezte), amely tömegesen kínozta, gyilkolta a hazafiakat. Érthető hát, hogy amikor az 1979-es forradalom által elűzött Gabry az amerikai invázió után hazatért egyesült államokbeli száműzetéséből, néhány ültetvényesen kívül kevesen örültek neki. „Munkáspártja”, amely most a választási paletta jobb oldalán foglalt helyet, vajmi kevés szavazatot kapott. A baloldalnak elvben több esélye lehetett volna a sikerre. A meggyilkolt miniszterelnök szabadlábon lévő hívei Maurice Bishop Hazafias Mozgalom néven indultak a választáson. És a grenadai forradalom hajdani vezérének emléke nem halványult el a szigeten. Külföldi újságírók elmondása szerint nagyon sok grenadai család otthonában — különösen a falvakban, a mezőgazdasággal foglalkozó településeken — máig is ott a falon Bishop arcképe. Objektíve ezt a mozgalmat támogatta a szigeten a megszállást követően kialakult gazdasági helyzet is. Az invázió után csaknem teljesen megszűnt az idegenforgalom (a sziget legnagyobb szállodájában, a Grenada Beach Hotelben ma az amerikai katonai parancsnokság székel), nagyon leestek a világpiacon az ország által exportált fűszerek és gyümölcsök árai. A munkanélküliség, amelyet a Bishop-kormányzatnak sikerült tizennégy százalék alá szorítani, az elmúlt esztendőben csaknem a háromszorosára növekedett. De a forradalmi rendszer szétzúzásával megszűntek a mezőgazdaságot támogató programok, — s egy kivételével — a nagyobb közlekedési-ipari beruházások is: ma a felnőtt lakosság negyven százaléka képtelen munkát találni. (Az egyetlen építkezés, amelyet felújítottak, a Point Salline-i repülőtéré; állítólag az Egyesült Államok akar itt légitámaszpontot kiépíteni.) Rontja a lakosság hangulatát, hogy akadozik a villanyszolgáltatás és a telefonhálózat munkája. Az amerikaiak maradnak Mindennek ellenére az amerikai megszállással szembeszálló Maurice Bishop Hazafias Mozgalom így sem volt képes jelentős pozíciókhoz jutni a választásokon. Elődjét, az Új Mozgalom Pártot a megszálló hatóságok kegyetlenül szétverték. Bishop gyilkosaival együtt tartják a börtönben és kívánják elítélni legmegbízhatóbb és mellette végig kitartó híveit is. A „tizenkilencek” perében a kilenc pártütő mellett tíz Bishoptól el nem pártolt politikus ül a vádlottak padján. Ezzel az „összekeveréssel” azt próbálják elérni, hogy Bishop máig is élő népszerűségével saját pártját sújtsák. Az amerikai propaganda (az Egyesült Államok által üzemeltetett rádió, a kanadaiak által felszerelt helyi rádió és a USIA amerikai tájékoztató iroda grenadai fiókjának számos kiadványa) mind ezt a nótát fújta, és az Új Nemzeti Párt támogatására hívta fel a választókat. Ez utóbbi az erkölcsi támogatáson kívül több millió dollárt is kapott választási alapjára különféle amerikai magáncégektől és jobboldali szervezetektől. Ám lehet, hogy még mindez sem volt elég: a baloldal szerint a választások eredményét annak rendje és módja szerint meg is hamisították. Herbert Blaize, az új miniszterelnök gazdasági fellendülést, külföldi beruházásokat ígért megválasztása esetére. Választási győzelme után első nyilatkozatában viszont csupán egyetlen kérdést hozott szóba: szükségesnek mondta az amerikai katonai jelenlét határidő nélküli fenntartását Grenadán. K. I. Választások a szuronyok árnyékában A négy „vetélytárs” közül a „legamerikaibb” (balra fent) győzött A „szabad választás" biztosítékai