Ország-Világ, 1882 (3. évfolyam, 1-19. szám)

1882 / 12. szám

XII. Füzet, hány szerzeményt zongorán be is mutatott, mivel fel­olvasását még érdekesebbé tette. A J Petőfi-társaság­ február 19-én havi felolvasó gyűlést tartott. A gyűlésen mindenekelőtt az elnöklő Komócsy József tolmácsolta a nagy veszteséget, mely Kertbeny Károly elhúnytával a társaságot érte. Utána Rádl Ödön tarta székfoglalóját „Legújabb költészetünk hatástalanságáról“ szóló értekezésével. Költészetünk hi­bája szerinte abban rejlik, hogy az nem tart lépést a korral, s tárgyát rosszul választja meg. Rádl ki is jelölte költészetünk követendő irányát, hogy e bajon segítve legyen. Jakab Ödön a „Két örökös“ című hatásos költe­ményét Margittay Dezső szavalta el. Ifj. Ábrányi Kornél „Az erényhős“ cím alatt egy humoros rajzot olvasott föl. Ennek hőse egy miniszteri tanácsos, kit Aszódiné a férfinem mintaképének tartott, mert minden női csábítás­nak ellenállt. A felolvasások után zárt ülés következett, melynek végeztével a társulat tagjai közül tizennégyen Komócsy József alelnök vezetése alatt Jókai Mór társu­lati elnök lakására mentek, hogy őt aznapi születésnapja alkalmából üdvözöljék. A fogadtatás rendkívül szívé­lyes volt. A Kisfaludy-társaság február hó 1­2-én tartotta ünnepélyes közgyűlését. Ezt megelőzőleg megejtették a tagválasztásokat. Paulay Ede, Heinrich Gusztáv, Endrődy Sándor, Mikszáth Kálmán lettek a társaság új tagjaivá, u­­tánuk legtöbb kilátása volt Komócsy Józsefnek, ki már közel tizenöt esztendeje folytonosan jelöltje a társaság­nak. Valóban nem értjük a tagok eljárását, írói érdem tekintetében az újonnan választott tagok bármelyikével kiállja Komócsy a versenyt, a társadalomban alig van író, ki annyira közszeretetben és tiszteletben állana, mint ő. Úgy látszik, hogy a mérték, melylyel a tagokat mérik, nem egyforma,­ s Komócsynál a mérték egyik serpenyőjébe azt vetik, hogy ő a Petőfi-társaság — e ri­vális egyesület — alelnöke, s ez lényegesen lenyomja a másik serpenyőt, melyben irói érdemei vannak. Az ün­nepélyes közgyűlés programmja igen érdekesen volt összeállítva. Gyulai Pál elnök megnyitó beszédje igen szép volt s a magyar nyelv jogát védelmezte a világ­­irodalomban. Utána Beöthy Zsolt olvasta föl terjedelmes és szépen kidolgozott titkári jelentését, megemlékezve a társaság halottairól, Lukács Móric, Szemere Miklós, Dux Adolf nagy érdemeiről, s vázolva a társulat s tagjainak működését az irodalom terén. Ezután következtek a fel­olvasások. Vadnai Károly felolvasta emlékbeszédét Tóth Kálmán fölött, minek megtartására azon régi baráti vi­szonynál fogva, melyben az elhúnyt költővel állott, leg­inkább ő volt hivatva. Szász Károly egy „Bálban“ című költeményét olvasta föl. Utána Berczik Árpád „A fehér rókák“ című kis rajzával lépett a felolvasó asztalhoz. Következett ifj. Ábrányi Kornél „Dajka-mese“ című szép költeménye. Végül Ágai Adolf humoros felolvasása „Magyar női típusok“ címmel. Az ülést Csiky Gergely jelentése fejezte be a pályázatok eredményéről. A költői beszélyre s történelmi elbeszélésre hirdetett pályázat eredménytelen maradt. A műfordításra kitűzött negyven aranyat Radó Antal nyerte meg Byron Lara-jának for­dításával. Dicséretet nyert Fiók Károly a Sahnaméból vett fordítással. A Kisfaludy-napot az Európa termeiben nagy bankett s a nemzeti színházban Kisfaludy két víg­játékának, a „Csalódások“ és „János kulacsáénak elő­adása fejezte be. A társaság két új pályakérdést tűzött ki: 1. Kívántatik egy, a hazai történelemben, társa­dalomban vagy irodalomban kitűnt nő élet-és jellemrajza szép prózában. Terjedelme öt-tíz ív. Jutalma ötszáz forint. Beküldési határidő 1882. november 30-ika. — 2. Kívántatik a magyar játékszín története kezdetétől fogva a pesti nemzeti színház megnyitásáig. Jutalma kétszáz arany. Beküldési határidő 1884. nov. 30-ika. A­­magyar történelmi társulat a következő pályakérdéseket hirdette ki: 1. Kívántatik valamely magyar király vagy erdélyi fejedelem udvartartásának leírása eredeti kútforrások alapján. Jutalma húsz arany s ezenfölül a rendes írói honorárium. 2. Az 1790 előtti magyar történetből a nemzeti élet bármely terén föltűnt személynek kútforrási tanulmányon alapuló jellemzése. A munka egy nyomtatott ív felét ne haladja meg. Jutalma húsz arany. Mindkét rendbeli pályaművek be­küldésének határideje 1883. évi január 31-ike. A magyar földrajzi társulatban febr. 16-án Thallóczy Lajos rendkívül érdekes előadást tartott Dal­máciáról és Hercegovina déli részéről. Thallóczy több ízben járta be e tartományokat s éles megfigyelő tehet­ségével több oly jelenséget vett szemügyre, mi másnak figyelmét elkerülte volna. Vonzó előadásának lényege az, hogy egységes déli szláv állam azon a vidéken nem ala­kulhat, mert az egyes részek nem államalkotók, a vallás klönbözősége nem engedi azt, hogy ott egy nemzetiség alakuljon. Állam­alkotásról az a nép nem igen beszél­het, mely család­alapításnál többre még nem vitte. Az ottani mozgalmak csak annyiban veszedelmesek, mert a zajongó népek a folytonos mozgalom közepette mind­inkább kiesnek a csendes fejlődés menetéből és nem ugyan politikai zavargásaikkal, de zajongó munkátlan­­ságukkal válnak a szomszéd országok terhére. A szép és vonzó előadás élénk tetszésben részesült. Magyar heraldikai és genealógiai társaság alakulása érdekében báró Radvánszky Béla, Szilágyi Sándor, Nagy Imre, Deák Farkas és báró Nyáry Albert egy felhívást bocsátottak ki. Célja e társaságnak a tör­ténelem segédtudományait egy rendes folyóirat által mű­velni, s ezenfölül időnként egy nemzedékrendi zseb­könyvet kiadni, mely a magyar családok származásának nyilvántartására lesz hivatva. E zsebkönyv könnyen ki­szoríthatná minálunk a pontatlanul s megbízhatatlanul szerkesztett gothai almanachokat. Jelentkezések báró Radvánszky Bélánál (Budapest, stáció-utca 10. sz.) teen­dők. Ajánljuk e keletkező társaságot az érdeklődők figyelmébe. [Ünnepélyek. A fővárosnak nagy ünnepe volt] február havában. Munkácsy-hetet ült Budapest közönsége, s a művész, ki ily lelkes, zajos fogadtatásra alig számított, bele is fá­radhatott a sok fogadtatásba, vigalomba, ünnepélybe. Tudják­­. olvasóink, hogy a nagy művész Bécsben több napi pihenőt tartott, hol éppen oly tisztelet és bámulat tárgya volt, s csak onnan jött hazája fővárosába. Febr. 17-én robogott be a vonat, mely Munkácsyt és kedves nejét hozta az osztrák fővárosból. A perronon a képző­­művészeti társulat hivatalnokai és tagjai fogadták; ott várták az írók és művészek társaságának s a francia körnek képviselői s az egyetemi ifjúság testületileg. Mi­dőn Munkácsy a kocsiból kilépett, Telepy a műcsarnok műtárnoka üdvözölte, mire Munkácsy pár szóban vála­szolt. Innen a Hungáriába hajtattak, hol a nagy művész szállása van. A látogatók eltávozta után a műcsarnokot kereste föl, hol festményének kitűnő fölállítása látható­lag meglepte. Este a népszínházat látogatták meg, hol a Munkácsy-pár képzelhetőleg sokkal nagyobb vonzerőt gyakorolt, mint „A szép asszony kocsisa.“ Másnap az írók és művészek társaságának küldöttsége tisztelgett nála, melynek eltávozta után ismét a műcsarnokba ment, hol az irodalom, művészet kiváló képviselői s közéletünk jelesebb férfiai várták. Délután Liszt Ferenc látogatta meg, onnan szűkebb diner-n volt, mely után a nemzeti színházba ment, hol Wilm­é a „Sába királynőjé“-ben éne­kelt, majd a népszínházban nézték meg az „Igmándi kis papot“, s onnan a román bálba mentek. Vasárnap, február 19-én megható ünnep folyt le a műcsarnokban. Ekkor adták át a díszes ezüst-koszorút és kaszettáját, valamint a művészek feliratát. Az ünne­pelt művészhez az első beszédet Ipolyi Arnold püspök intézte, ki lelkes szavak kíséretében nyújta át a képző­­művészeti társulat koszorúját, utána Keleti Gusztáv szó­nokolt a művészek feliratát adván át. Az egyetemi pol­gárok küldöttsége óriás babérkoszorúval tisztelte meg Munkácsyt. Az üdvözlő beszédekre az ünnepelt röviden, egyszerűn, megindult hangon válaszolt. Az­nap délután volt a nemzeti kaszinó díszebédje. A születés arisztok­ráciája fogadta vendégül a művészet arisztokráciáját. Mintegy szászhúszan voltak jelen; ott volt a mágnásvi­lág színe-java. Károlyi Pista gróf köszönte föl a művészt, ki szerényen válaszolt. S ama szavaira, hogy a kitünte­tést szive mélyéből köszöni ő, ki ősök nélkül áll ott, Radvánszky Béla báró felelt, mondván: „Ám nagyon is régi annak a családja, ki ősei közé Murillot, Raphaelt, Rubenset és Rembrandtot számíthatja!“ Este volt az egyetemi ifjúság fáklyásmenete, mely roppant népet csalt ki az „Európa“ szálló előtti térre. A fáklyásmenet után Munkácsy néhány bizalmas emberét theára hívta a Hun­gáriába, hol kedélyesen tölték az időt, kipihenve a nap fáradalmait. Hétfőn volt a képzőművészeti társulat dísz­lakomája, mely a Hungária dísztermében folyt le. Asz­talfőnél ült a művész, balján Ipolyi, jobbján Majláth or­szágbíró. Aztán Trefort miniszter, Tatl István s más je­lesek. Az első felköszöntőt Ipolyi mondta; utána Trefort, Jókai, Szamossy, (a művész első mestere, kit Munkácsy köszöntött föl először), Szász Károly, Komócsy József beszéltek. Kammermayer polgármester Munkácsyt, mint a főváros első díszpolgárát éltette. S e helyen megemlít­hetjük, hogy Munkácsyt éri a kitüntetés, hogy Budapest első díszpolgára legyen. — Újházi kezdeményezésére a nemzeti színház tagjai az „Iskárioth“-ot adják elő a vár­színházban, mely alkalommal a synodus-jelenetet egészen a Krisztus kép után rendezik, kivéve, hogy a Pilátus előtt álló alak nem a názáreti lesz, hanem Iskárioth. — 286 — ORSZÁG - VILÁG. Február 21-én volt a Műcsarnokban rendezett jel­mezestély, mely minden ízében kitűnően sikerült. A ter­mekre rá nem lehetett ismerni, az ügyes rendezők keze egész tündér­palotává varázsolta azokat. Éjfélfelé kezdő­dött a lakoma, mely derűit hangulatban folyt le. Másnap a Harmonia rendezett hangversenyt, s ez így folyik nap­ról napra, ünnepély ünnepélyt ér. A nagy művész meg­győződhetett azon őszinte rokonszenvről, melyet hazája iránta érez. Most még csak annyit, hogy Munkácson, a művész szülővárosában, melyet szintén meglátogat, nagy előké­születek folynak, hogy ne csak a főváros, hanem szülő­városa is megtisztelje magát az Európa által irigyelt Munkácsy ünnepélyes fogadtatása által. Hymen. Szitányi Géza, miniszteri fogalmazó eljegyezte Ko­­vács­ Lilli kisasszonyt, Visontai Kovács­ László, a kép­viselőház háznagyának lányát. Bohus István, földbirtokos február hó 15-én vezette oltárhoz Világoson Königsegg Emilia grófnőt. Clai­ Gyula, honvédőrnagy február hó 18-án vezette oltárhoz Kanovics Hedvig kisasszonyt, Kanovics Aladár, az első erdélyi vasút igazgatójának bájos lányát, Hyászrovat. Vörösmarty Mihály özvegye, Csajághy Eleonóra febr. hó 13-án este ötvenhatodik évében jobb létre szenderült- 1843-ik évi május 9-én lépett házasságra a nemzet nagy költőjével, tizenkét esztendőt kötöttek együtt a legna­gyobb boldogságban, s e boldog frigynek Vörösmarty költészetében örök­ szép emlékei maradtak. A „Merengő­­höz“ örök időkre föntartja Csajághy Eleonóra emlékét. A legjobb anya emlékét két gyermeke : Béla királyi táblai biró és Ilona, Széll Kálmán neje, gyászolja. Temetése a hó 15-én volt nagy közönség részvétele mellett. Gróf Teleky Géza, egyike a közügyek terén legtevé­kenyebb arisztokratáinknak febr. hó 14-én elte harminc­­kettedik évében hirtelen elhúnyt. A korán elhúnytat neje született gróf Bethlen Margit, két fia és nagyszámú ro­konsága gyászolja. Bernáth Géza követségi titkár febr. 8-án Nizzában öngyilkossá lett. Az elhúnyt fényes tehetségekkel lépett a diplomáciai pályára, egymásután volt a londoni, párisi, konstantinápolyi és madridi követségeknél alkalmazva. Zavart vagyoni állapota bírta e kétségbeesett lépésre. Fia volt Bernáth Lajos volt képviselőnek, csak har­mincöt évet élt. Zeyk­falvi Zeyk Sándor, a szabadságharc egyik baj­noka febr. 6 án Erdő-Szt-Györgyön élte ötvenhatodik évében élni megszűnt. Tömöry Jenő Ágoston, a vaskorona rend lovagja, a fővárosi keresdői körök egyik legkiválóbb tagja február 10-én élte hatvannyolcadik évében Budapesten elhúnyt. Temetése febr. 12-én volt. Medgyaszay István, királyi tanácsos, a Duna-gőzhajó­­zási társaság magyarországi képviselője febr. 22-én élte 63-dik évében meghalt. Az elhúnyt egyike volt a leghaza­fiasabb tisztviselőknek s a gőzhajózási társaság személy­zetének magyarosítása körül nag£ érdemeket szerzett. Ozv. Walter Henriette assz., Pulszky Ferenc anyósa, Walter bécsi bankár özvegye, Flórencben élte nyolcvan­hatodik évében élni megszűnt. Auerbach Berthold, a nagy német elbeszélő február 7-én Cannesban elhúnyt. Hetven évet élt s munkái nem­csak Németországban, hanem nálunk is nagy olvasó­­közönséget gyönyörködtettek. Hírnevét leginkább a „Schwarzwälder Dorfgeschichten“ című elbeszéléseivel alapította meg. Regényei közül a „Spinoza“ és „Auf der Höhe“ arattak nagy tetszést, melyeket több nyelvre le is fordítottak. Átültette németre Spinoza összes műveit is, miáltal nagy érdemet szerzett magának. Az öreg beteges író Cannesban üdülést keresett, munkás életének azon­ban ott a halál véget vetett. Divat. A farsangnak is vége van, hanem azért a bálozás­ról nem mondott le a tánckedvelő fiatalság. Az utolsó farsang korán sem zárja le a vigalmak sorát, inkább csak belépő a böjti mulatságokhoz, melyek, ha nem is oly fényesek és zajosak, sokkal kedélyesebbek szoktak lenni. A fővárosban az utolsó farsang vasárnapján sok he­lyen, különösen az egyes társalgási körökben jelmez­bállal fejezték be a farsangot. A jelmezek közül igen sok csinosat, részben ismerteket, részben kevésbbé vagy 1882. év.

Next