Ország-Világ, 1894 (15. évfolyam, 27-53. szám)
1894-09-09 / 37. szám
1894 Kellemesen lepett meg bennünket Vióra ballettnek újbóli szinrehozatala. Érdemes művészünk, a megboldogult Szabados Károlynak e művét rég láttuk oly kitűnő előadásban, mint ekkor. Szívesen adózunk teljes elismeréssel a balletkarnak s csak azt kívánjuk, hogy a jövőben is mindig hasonló véleményt alkothassunk magunknak működéséről. Különösen Robertini k. a.-t illeti feltétlen dicséret, ki tanújelét adta sikeres tanulmányának, nemkülönben Mazzantinit, ki — sajno — csak nagy ritkán mutatja be, mily mestere a táncznak. Szeptember 3-án díszelőadás volt az itt időző kongresszusi tagok tiszteletére. Nem mondunk róla bírálatot, csak örvendünk, ha székes fővárosunk előkelő vendégeinek élvezetes estét nyújtottak. A szeptember 4-iki Faust-előadás várakozáson felüli sikerrel járt és a nagyszámú közönség érdeklődése felvonásról-felvonásra növekedett. Különös dicsérettel kell itt felemlítenünk Rotter k. a. Margit-ját és Arányi Faust-ját, kik érzésteljes játékuk által méltó elismerésben részesültek. Rotter k. a., kit az elmúlt szezonban oly kevésszer vettek igénybe, újból bizonyítékát nyújtotta, hogy megbecsülendő ereje a színháznak, ha tehetségéhez mérten használják fel. Arányi Faust szerepében lépett fel azon a téren, melyen tehetségeit legjobban érvényesítheti s melyen sokat tud alakítani. Bátran mondhatjuk, hogy sok megőszült Faust meghajolhat eme kezdő művész előtt. Ha Arányi Faust szerepét, mely hangjának kitűnően megfelel, kellőkép kidomboríja és kevésbé rikító paróka viselésére határozza el magát, úgy e szerepében még sok élvezetes estét szerezhet. Odry nagyon ügyes Mefisztó volt mindig s hangja a négy havi vakáczió alatt valósággal megifjodott. Gábos k. a. Siebel szerepében és Beck mint Valentin hozzájárultak az est sikeréhez. A szeptember 5-ére kitűzött Tannhäuser helyett Traviatát s ráadásul Coppélia első felvonását adták. A szezon megkezdése óta ez a második műsorváltozás, ami további meglepetésekre enged következtetni. Várjon a vezetőség helyesen cselekszik-e, midőn kezdettől fogva akkér jár el, arra az üres színház felelt meg legjobban, de még érzékenyebb következményei lesznek ennek akkor, ha az operaház hivatott egyéniségei abból a szempontból indulnak ki, hogy ezt a Table d’hôtehoz szokott publikumot a népkonyha is kielégítheti. Nem mintha meg nem tudnék becsülni azt a dalokban gazdag kincset, melyet Verdi Traviata akra nyújt, sőt sajnálattal nélkülöznék ezt az operát a műsorból, hol Bianchi fölülmúlhatatlan éneke még fülünkben cseng, de nem akarjuk, hogy kibúvónak használják készületlenül az utolsó pillanatban. Azt hiszszük, hogy ily hosszú szünidő alatt és ily nagyszámú művésztag segélyével készülhet oly programm, mely legalább a legkisebb igényeket kielégítse. Ha pedig az operának oly pechje van, hogy négy havi vakáczió és üdülés folytán primadonnás éneklésre képtelenek lettek, úgy nem értjük, miért folyik mindjárt az első héten hét előadás, melyeknek művészi értéke nagyon is kétséges nívón áll. Lehet-e és szabad-e a bérlőkkel ily módon elbánni ?! Maleczkyné dicséretes buzgalmát elismerjük, hogy utolsó órában vállalkozott nehéz szerep eljátszására és aránylag jó alakítása fölött teljes megelégedésünket fejezzük ki, de mindezek mellett ki kell mondanunk, hogy ez érdemdús művésznő már nem termett e szerepre. Mellette még Takács tűnt ki Germánt szerepében. Minden egyébről inkább hallgatunk. Hg. Nemzeti Színház. Még ezen a héten sem kezdődött meg a Nemzeti Színház igazi szezonja. Egy-két művésznőnk ma is távol van, némelyik csak most érkezett meg s tudhatjuk, mily bajos repertoárt csinálni ilyen körülmények között. Jászai Mária, Márkus Emilia nélkül pihentetni kell a műsor legértékesebb darabjait s előkeresni olyanokat, amiket fogyatékos számú személyzettel, elégtelen művészi erővel is adhatnak a siker valami reményével. Mégis meg lehetünk elégedve a múlt hétnek úgy repertoárjával, mint előadásaival. Nélkülöztük persze Shakespearet, hiába kerestük a modern dráma jelesebb darabjait, de amennyire ezek nélkül csak lehet, ügyesen és sok szerencsével összeállított műsort kaptunk. Az előadások pedig mindvégig művészi nívón állottak. Örömmel vettük észre, hogy a fiatal erőket jól felhasználják, tehetségeikhez mért nagyobb szerepekhez juttatják, a mi művészetük fejlődésére csak jó hatással lehet. Éppen ez a lefolyt héten egy-két jelentés sikerhez juttatta fiatal művészeinket. Sokat nőtt szemünkben Dezső a Diplomata előadása óta s igen tetszett Császár és Keczeri Irén a Figaróban. Úgy látszik, hogy az újabb nemzedékből Császár lesz a legjobb Figaró, sok értékes nüanszot mutatott alakítása, amit a többieknél nem találtunk fel. A próbák folynak serényen a szezon első újdonságaira. Reprise lesz már a jövő héten is, nemsokára premierre is kilátásunk lesz s ekkor kezdődik meg igazán a Nemzeti Színház szezonja, aminek az eddig folyó előadások csak biztató prológusát képezték. — IRODALOM Bosnyákország és a Herczegovina egészségügyi viszonyai és fürdői czímű ismertető füzetet írt az okkupáti tartományok egészségügyi viszonyairól Szokolay Kornél, a Nemzet segédszerkesztője s lapunknak is kiváló munkatársa. Aktualitás hozta létre ezt a füzetkét : a Boszniába leránduló kongresszusi tagoknak akarta kezébe adni kalauzul a boszniai kormány s megírásával Szokolayt bízta meg, a ki a bosnyák dolgokban nagy ismereteivel leginkább otthon van s a mily szeretettel, annyi tudással és alapossággal ír mindig Bosznia szemmel látható örvendetes fejlődéséről. A munka érdekes tárgyánál fogva is . Szokolay érdeme, hogy szépen van megírva, a bosnyák országos kormányé, — mely a művet kiadta s a VIII. nemzetközi közegészségi és demográfiai kongresszusnak ajánlja — hogy kiállítása tekintetében is nagyon jól megállja helyét. Budapest közegészségi és közművelődési viszonyai czímen igen hasznavehető tájékoztató könyvet adott ki magyar és franczia nyelven a kongresszus alkalmára dr. Thirring Gusztáv. Felöleli ez a könyvecske Budapest históriáját, részletesen ismerteti jelen állapotát, különös gondot fordítva arra, ami a vendég tudósokat leginkább érdekelheti: a közegészségi viszonyokat, ennek társadalmi tényezőit, az egészségügyi intézeteket, szolgálatot stb. Az ügyesen összeállított könyv igen hasznavehetőnek bizonyult a vendéglátás napjai alatt. Guy de Maupassant kiszakított lapjai. Guy de Maupassant, a nagy elbeszélő hagyatékában két regényt találtak. Az egyik a L’âme étrangére, melyből csak néhány fejezet készült el, a másik a L’angelus, mely be van fejezve. A regény kéziratának közepéből azonban — így beszéli Maupassant egy barátja, Colleville vicomte — az író néhány lapot kiszakított s azt mondta, hogy ezeket újra fogja átdolgozni. De nemsokára megőrült s azt a pár kiszakított lapot máig se tudták előkeríteni. A L’angelus különben így is teljesnek tekinthető. A Történelmi Társulat ülése. A magyar történelmi társulat e hó 6-án, csütörtökön délután 5 órakor választmányi ülést tartott, melynek tárgyai voltak: 1. Tagajánlások. 2. Pénztári kimutatás. 3. A társulat részére érkezett ajándékok bemutatása. 4. Jelentések. Emlékkő-leleplezés. Erdélyi Jánosnak nagykaposi (Ung megye) szülőházát emlékkővel látták el. Az emlékkövet szeptember 16-án leplezik le. Az akadémiát és a Kisfaludy-Társaságot Lévay József, Borsod aranytollú főjegyzője fogja képviselni s ő ír az ünnepre prológot. Az emlékbeszédet Szinnyey Gerzson, a sárospataki főiskola professzora tartja, a főiskolai énekkar pedig dalokat fog előadni. Ugyanekkor ev. ref. kerületi gyűlést is tartanak. Előfizetési felhívás. Rózsa Miklós fiatal újságíró Szélcsend czímű költeménykötetére hirdet előfizetést. Jobbára lírai verseket tartalmaz a mintegy nyolcz évre terjedő kötet, mely Justh Zsigmondnak ajánlva ugyancsak az ő előszavával jelenik meg. Mai számunkban közlünk a szerzőtől egy csinos költeményt, mely elég ajánló levél a kötetéhez. A könyv ára egy forint lesz, melyet szeptember végéig kell a szerző nevére a Magyar Hírlap szerkesztőségébe küldeni. Alföldi képek. Beszélyek és rajzok, írta Vetró Lajos Endre. A szezon kezdetét legelőbb — ha nem is a legbiztosabban — az jelzi, hogy élénkség szállja meg a könyvpiaczot s verses és novellakötetek, amik a két nyári hónapban csak túl-túl láttak napvilágot, most nyakra-főre jelennek meg. Az elsők közt is az első Vetró Lajos Endre elbeszélés-kötete. Nem lehet rossznak mondani, elég ügyesen beszél el elég ügyes történeteket. De azok a történetek újságukkal, érdekességükkel nem kötnek le még sem s ahogy elmondja őket, az elbeszélő vénája nagyon járt csapáson indul. Egy kis jóakarattal rá lehet olvasni a kötetre a szokott banalitásokat: »Hangulatos történetek, tiszta, világos előadás . ..«, de egy kis malicziával meg lehet kérdezni ORSZÁG-VILÁG Népszínház. E hó 1-én tartotta ünnepélyes bevonulását két havi vakáczió után a budapesti közönség méltán elkényezteti kedvencze, Küry Klára. Legkedvesebb szerepében, a Kláriban mutatkozott be újra s gracziózus játékával, kellemesen csengő hangjával valósággal elragadta a publikumot. Taps, kihívás volt is bőven s mindjárt belépésekor óriási virágcsokorral lepték meg. A többi szereplők is kitették magukért. Szirmay pompás volt szerepében úgyszintén Újvári, Tollagi és Solymossy is mindvégig kacagtatóak voltak. A színház zsúfolásig megtelt. — Ugyancsak e hét folyamán láttuk a vakáczió után először Komáromy Mariskát és Hegyi Arankát is, kiket a közönség fölötte rokonszenvesen fogadott. V. Budai színkör. A budai színkörben múlt hét péntekén nem éppen telt ház előtt adták a Huszárosan czímű operettet először. Az új darab, melyet azóta már többször előadtak, elég jó fogadtatásra talált s a közönség a zeneszerzőt, Barna Izsót, kétszer ki is tapsolta. A szöveg írója, Rónaszéky, határozottan derekabb munkát végzett, mint Barna. A darab meséje, mely elég érdekes és nevettető, a következő : A franczia háború idejében egy csapat magyar huszár beszállásolja magát egy finnyás marquisné (Berzsenyiné) kastélyába; a marquisné, ki attól fél, hogy a barbár huszárok galibát találnak csinálni, leányát Magion szobaleány, amazt pedig leánya ruhájába bujtatja. De ez mindhiába, mert Adrienne, a grófkisasszony (Ledofszky) már is fülig szerelmes a csinos huszárkapitányba (Pintér). Magion (Serédy) mint grófkisasszony, utóbb pedig mint huszárkadét, tréfát űz a ház minden tagjával. A huszárruhát elveszi a kadéttől (Giréth), ki az álgrófkisasszonyba szerelmes s ki később, mikor Magion riadét fuvat a század trombitásával, asztalterítőben kénytelen kapitánya előtt megjelenni. Egy pár csinos epizód is van a darabban, melynek végével a grófkisasszony megkapja huszárkapitányát, Magion pedig, ki a század trombitásába volt szerelmes, azt hallván, hogy ennek Magyarhonban van már felesége és két viruló fia, visszatér régi szeretőjéhez, Peppóhoz (Németh). A zene feltűnő gyakran támaszkodik régibb motívumokra s sűrűen vannak benne magyar dallamok. Az előadás jó volt, a szereplők, köztük Kovács, mint udvarmester, dicséretet érdemelnek. Krecsányi igazgató is magyar vendégszeretetet akart tanúsítani, midőn szeptember 3-ára, azaz hétfőre meghívta a demográfiai kongresszus tagjait a színkörbe egy úgynevezett díszelőadásra. A czíme a darabnak, melyet játszottak, Doktor Klaus volt. Nem tudom biztosan, de azt hiszem, hogy Krecsányi a Doktor szóval a titulusban vélt eleget tenni egy a demográfiai kongresszus tagjai számára rendezett díszelőadás követelményeinek. Mert ez az előadás minden volt inkább, csak díszes nem. Igaz, hogy a kongresszusi tagok nem voltak lusták, a lánczhídon átjönni egy darabot meghallgatni, melyet német eredetiben valószínűleg jobban láttak már előadni s egy, mondom egy, közülök valóban el is jött. Nagyon csudálkozom azon, hogy Krecsányi, a tapasztalt és tapintatos színigazgató, ha már meghitta az itt időző külföldieket színkörébe, egy német eredetiből magyarra fordított darab helyett nem tűzött ki inkább valami tősgyökeres magyar népszínművet, péld. a Falu rosszat, a Sárga csikót stb., egyikét azon híres népszínműveink közül, melyek a magyar faj karakterisztikus sajátságait, típusának jellemző vonásait, szokásait, élet- és gondolkodásmódját oly hűen visszatükrözik. Biztos vagyok benne, hogy a külföldiek, a magyar csárdás kedvéért, eljöttek volna, sokkal inkább, mint Doktor Klaus kedvéért. No, majd a következő demográfiai kongresszus alkalmával, melyet Budapesten fognak tartani! K. n. J. 619