Ország-Világ, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-05-15 / 20. szám

1904 Rám mutat és Szanához fordul. — Hát ez ki ? Szana félhalkan azt mondja neki: Váradi Antal. — Az »Iskarióth«? — kérdi Jókai. — Az. A nagy író letette a kezében levő csomagot, hozzám jött, megölelt, meg­csókolt. — Az Isten áldjon meg. * # * Ez volt első találkozásom Jókaival. Ettől a pillanattól kezdve éreztem magamat igazán poétának. Fel voltam avatva. Váradi Antal. n.^‹=n n=^j~i n^=n Naplótöredék Jókairól. Az országos csapás Jókai Mór elhunyta alkalmából engem is any­­nyira megrendített, hogy az általános gyász első napjaiban egészen meg­feledkeztem arról a küldetésemről, mely nyolcz évvel ezelőtt Jókai Mór elé vitt, a mikor is először találkoz­tam az istenáldotta halhatatlan köl­tővel. Naplótöredékeim között most meg­találtam életem eme nagy eseményé­nek hűséges megírását. Ám itt közlöm az impressziók friss behatása alatt irt sorokat szószerint: Budapest, 1896. november 30-án. Érdekes eseménye a november hónapnak, hogy Jókai Mór koszo­rús költőnket laká­sán felkerestem. No­vember hó 26-án ugyanis a Hírlap­írók nyugdíjintézete nevében Bajza­ utcza 19. sz. alatti lakásán tisztelegtem Csakhamar a szomszéd szobából kijött Jókai, meglehetős mogorván, úgy látszik, haragudott az öreg, 73 éves költő, hogy svábhegyi üdüléséből 10 perczet elloptam. Előadtam, hogy valószínűleg Hegedűs Sándor már felkérte, hogy a postaköny­vecske részére írjon és én csak azért alkalmatlan­kodom, hogy a dolgot sürgessem. — Hát mit írjak a királyról ? — mondta az öreg. — Nem tudom méltóságos uram, — mondom én — hisz Jókai a millennium esztendejében tudni fogja, mit írjon a királyról. — Hát jól van, holnapra meglesz. — Ide küldhetek érte ? — Igen, küldjön el. Evvel ajánltam magam, nem nagyon bízva eljárásom sikerében. Tényleg másnap elküldtem a czikkért és azt a választ kaptam, hogy holnapra meglesz. Nov. 28-án kaptam aztán Jókaitól egy levelet, melyben adatok hiánya miatt a királyról való írást megtagadja. A levelet — természetesen — mint felette érdekes irodalmi ereklyét, irataim között eltettem. Az ügyet azonban még nem tartottam előtte való nap délután 4 órakor ott vol­tam és a házmes­tertől a zárt rá­csos kapu mögül azt a felvilágosí­tást kaptam, hogy Jókai 2 órakor ebédel, utána al­szik és 4 órakor a liberális klubba men,tehát délután senkit sem fogad. Másnap, mikor reggel 9 óra után beállítok, már ott találtam a kapu előtt a frakkert, melylyel svábhe­gyi villájába szán­dékozott menni. Névjegyemet be­­küldtem és Jó­kai rögtön foga­dott, daczára an­nak, hogy az ajtók már mind el vol­tak zárva és újból vagy három ajtót ki kellett nyitni. Elfogulva léptem be a tá­gas, három ablakú szobába, mely művésziesen van beren­dezve, de melynek legna­gyobb ékességét képezik az ezer számra menő könyvek, melyek a fal mellett vannak elhelyezve. Hegedűs Sándor és unokája, Jókai Mór anyjának legyezője, tintatartója, asztalterítője, melyet maga hímezett. Jókai Mór sajátkezűleg rajzolt tanulóköri herbáriumának egy lapja. Jókai Mór eredeti rajza ifjúkorából. (Egy komáromi elitélt.) OHSZÁG-VIRÁG 387

Next