Ország-Világ, 1920 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1920-08-15 / 33. szám

XLI. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1920. AUGUSZTUS 15. 33. SZÁM. Szerkesztőség: VI., HORN EDE­ UTCA 18., földszint 1. Kiadóhivatal V. KERÜLET, HOLD-UTCA 7. SZÁM. SZERKESZTIK : Dr. VÁRADI ANTAL / Dr. FALK ZSIGMOND ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 160 kor., félévre 80 kor., negyed évre 40 kor., egyes szám ára 5 korona Finom műnyomó papíron készítette egész évre 300 korona, egyes számonkint 10 korona. LAVOTTA JÁNOS EMLÉKEZETE. Irta Dr. HUBAY JENŐ, a Zeneakadémia igazgatója. A név hallatára ki ne gondolna a »Sárga­­ cserebogár« és sok száz más gyönyörű magyar nótára, melyik magyar szívben ne dobbanna meg a hála érzete az inszurrekciós idők e legnagyobb dalnoka iránt ? Művész volt-e Lavotta ? Olyan értelemben volt az, mint a csalogány, mely minden ta­vasszal Isten szabad ege alatt rendezi elbű­völő hangversenyeit. Lavotta nem tartozott azon előkelő családból származó műkedvelők közé, kikkel Magyarország minden időben bőven rendelkezett. Alig van ország, amely több zenei tehetséget produkált volna, mint a mienk. De sajnos, az úri osztály, a zenei pályát, sőt minden művészi pályát, mint olyant, lenézte, foglalkozásnak, életcélnak és pályának elfogadni nem akarta, így csak természetes, hogy az e körökből kikerülő sokszor igen nagy tehetségek, csak úri mű­kedvelők maradtak. Nézzünk csak végig a múlt századon, mindazok, akik tehetségüknél fogva komoly, nagy műveket alkothattak volna, csak nótákkal vagy dalokkal gazdagították zeneirodalmunkat. Igaz ugyan, hogy ezek között vannak olyan dalok, amelyek a nemzet közkincsévé lettek s amelyek fényesen tanús­kodnak szerzőik hivatottságáról. Bár még e dalokat sem tudták szerzőik maguk lekottázni és harmonizálni, még ehhez is szakavatott zenész segítségére volt szükségük. Sehol a külföl­dön nem találkozunk efajta úri műkedvelőkkel, akik országos hírnévre tesznek szert dalaik révén. Ez hazánknak egyik különlegessége. Ha külföldön egy gyermekben a szülők a művészetek iránti hajlamot felfedezik, ezt a legnagyobb gonddal fejlesztik és boldogok, ha gyermekük a megihletett művészek sorába felküzdheti magát. Nálunk, még nem is oly nagyon régen, a muzsikus vagy piktor fog­lalkozása inkompatibilis volt az úri felfogással. Előbb a gimnáziumot, utána a jogot kellett a fiúnak elvégeznie s ha már a diploma zsebé­ben volt s­zeres fővel valamely állami, megyei vagy városi hivatalban elhelyezkedett, ám akkor, szabad óráiban a művészettel is fog­lalkozhatott. Persze ekkor már késő volt. A zene terén egyebet, mint népdalt, a festészet­ben pedig egyebet, mint másolásokat, nem igen alkothattak még a legtehetségesebbek sem. Mert a­ tehetség, az szorgalom, mondja Saint- Hilaire., Hiába tehetséges valaki, ha nem képezi Lavotha szerelme. Ima a hazáért. Ibfrle jyxt fa táru iwmfrjvm&ja tMtegist H. 548. Énels Zempléni Árpád „I.a v­ol­t a heg­e­d­ü !" cz. verses novellájából z . R . A .­« Dr. HUBAY JENŐ »LAVOTTA SZERELME* CÍMŰ DALMŰVÉNEK BEVEZETŐ ZENÉJE. LAVOTTA UTÁN ZEMPLÉNI ÁRPÁDNÉ RÉVÉSZ ANIKÓ SZERZEMÉNYE.

Next