Ország-Világ, 1923 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1923-06-10 / 24. szám
NAGY SÁNDOR HALÁLA. — Kr. e. 325. június 1. — Irta HARMATZY SIMON LÓRÁNT. Perzselően fűzött a nap Babylon városára, melynek egyik palotájában haláloságyán feküdt Nagy Sándor, a világ fiatal ura. Legbizalmasabb hívei, vezérei aggódva, tanácstalanul csoportosultak körülötte. Egyikük felvetette a legkínosabb kérdést: — Kire hagyja roppant birodalmát? És Sándor halk, tört hangon válaszolt: — A legerősebbre! Majd lehúzta az újjárói pecsétnyomógyűrűjét és ezt Perdikkasz vezérének nyújtotta át. Ezután némaságba és mozdulatlanságba merült. Csupán szeme pillantása árulta el, hogy tudomással bír a körülötte történő eseményekről. Olykor egy-egy gyönge mosoly látszott az ajkain, amint híveinek valamelyikén megpihent a szeme. Mintha ezzel kívánt volna az illetőnek valami kedveset mondani. Nemsokára lehányta a szemét és többé nem nyitotta fel. A csaták viharjai, a táborozások fáradalmai megkímélték és amikor beteljesítette minden tervét, végrehajtotta minden szándékát, akkor nehezedett reá a végzet, az ő szörnyű, megfellebbezhetetlen parancsával : — Elég volt! Szilaj, barbár vére ragadta az egyik tivornyából a másikba. Nem törődött vele, hogy szervezetét a láz égeti, rombolja. Apai és anyai öröksége, a féktelenség, a mértéktelenség hajszolta, hogy siessen élni és mint ahogyan meghódított minden népeket, teljen be minden gyönyörökkel, tegyen a magáévá minden élvezeteket. Nevelője, a bölcs Arisztotelész, csak a tudást volt képes megadni fiatal növendékének, de lelkületét nem bírta átalakítani. Lelkületében, minden görög műveltsége mellett is megmaradt a régi barbár macedónnak, egyesítve magában családjának, fajának minden energiáját, el nem korcsosult, meg nem romlott őserejét, de e mellett fékezhetetlen indulatait is. Már a régi görögkorban sok vita folyt a fölött a kérdés fölött, amely még máig sem dőlt el véglegesen, vájjon a macedónok görögök voltak-e vagy barbárok ? Az kétségtelen tény, hogy a görögök nem fogadták el őket fajtestvéreiknek, anynyira, hogy a macedónoknak pl. kezdetben nem volt joguk arra, mikép az olimpiai versenyeken részt vehessenek. Sok adat szól a mellett, hogy a mace- \ — Budapest, 1923. június 10. ^ „,a 44. évfolyam 29. szám. cv tíras KÉPES hetilapo$:••• Kiadótulajdonos : Pesti Könyvnyomda Részv.-társaság. Előfizetési ár : Egész évre 2.400 korona, fél évre 1 .200 Kiadóhivatal: Budapest, V. kerület, Hold-utca 7. szám. Írhely 1 korona, negyed évre 700 korona, egy hóra 300 korona. Szerkesztőség: Budapest, VI. kerület, Horn Ede utca 18. sz., földszint 1. Egyes számára úgy a tőzsdékben, mint a pályaudvarokon 80 korona. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. FALK ZSIGMOND. MEGJELENIK MINDEN HÉTEN EGYSZER, VASÁRNAPON. A képen -Nemes püspök ÚRNAPI KÖRMENET A BUDAI VÁRBAN. A szentség felmutatásakor. Kellett térdepel József főherceg hét leánya. Előttük József Ferenc főherceg és Sipőcz polgármester. A sarokban látható háttal Apponyi Albert gróf.