Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 1931-1932 (65. évfolyam, 1-10. szám)

1931-09-01 / 1. szám

Csurgói diákalbum. Szerkesztette Écsy Ö. István, az öregdiákok főtit­kára. Kiadta a csurgói ref. Csokonai Vitéz Mihály reálgimnázium öregdiákjainak szövetsége. 1931. 14 r. 201 lap. A csinosan kiállított, testes, gondosan szerkesztett emlékkönyv változatos és érdekes cikkekben örökíti meg a másfél évszázados múltú csurgói ref. gimnázium történetét és belső életét. Az intézetet (a katho­­likus) gróf Festetich György alapította 1792 április 2-án, mint Gramma­tikai iskolát. Jótevői közül Nagyvári János és Sárközy István, Csokonai barátja emelkednek ki. A cikkek sorából kiemelhetők Bosznay István­nak, a kiváló tájképfestőnek a Csurgón töltött gyermekkori művész­­kedéséről szóló rajza, Écsy ö. István iskolatörténeti ismertetése, öreg­diákok levelei a mai ifjúsághoz, régi tanulók visszaemlékezései, fordí­tásai, versei, különösen pedig jóízű adomáik tanáraikról és volt osztály­társaikról. A Diákszövetség felsorolt tagjai közt találjuk Bosznay Istvánt, kinek aranyéremmel kitüntetett tájképe sikerült fénynyomat­ban van közölve, továbbá dr. Vámossy Zoltán és dr. Császár Elemér egyetemi tanárokat. Emelik a könyv értékét a sikerült fénynyomatok, melyek Csokonait, gróf Festetich Györgyöt, Nagyváthy Jánost, Sár­közy István, valamint Torday Lajos helyszíni fényképfelvételeit ábrá­zolják. Csak azt sajnálhatjuk, hogy a csurgói középiskolán 1799 május 25—1800 február 17-ig működő Csokonai ottani tanárkodásáról alig tudunk meg valamit. Dr. Dittrich Vilmos. Szentirmai Imre dr.: Középkor. Néhány gondolat a modern Európa gyermekkoráról. Budapest, Athenaeum nyomása, 1930. 8°. 191 lap. Sokan hirdetik napjainkban, hogy elvénült világban élünk. Másfél­ezer évvel ezelőtt ugyanezt írta a burgundi Fredegarius a maga koráról. Erről a hanyatló római birodalomról és a nyomába lépő új népekről szerző oly könnyedén és világosan adja elő mondanivalóját, mintha csak a katedrán ülne és lebilincselő modorában magyarázna kedves tanítványainak. Művét öt részre osztja. Az első részben a római biro­dalom bukásáról elmélkedve, arra az eredményre jut, hogy a bukás oka „az ingyenmunkának, az ókori élet alapját tevő rabszolgamunkának lassú elfogyása volt“. A második részben a népvándorlásról írva, annyi sok érdekes dolgot elevenít fel, hogy szinte nem tudjuk letenni a könyvet, így pl. Nagy Károly császárról megtudjuk, hogy hét láb (2,10 m) magas volt; tenyerén egy fegyveres vitézt felemelt ; négy lópatkót együtt kiegyenesített ; ebédnél egyebek közt vagy egy negyed bárányt, vagy két tyúkot, vagy egy nyulat, vagy egy ludat evett meg és nem volt nagyobb vagy erősebb az átlagosnál. A középkori ember gondolat­­világának a festése lebilincselő. A harmadik rész a kereszténység elter­jedéséről, a keresztény életről, az iskolákról és a tudományokról, vala­mint a gyermekien naív középkori lélekről ad képet. A negyedik a keresztesháborúk századait és végül az ötödik rész a társadalmi, gazda­sági és politikai élet kialakulását tárja elénk. Történeti irodalmunk a középkort tárgyaló művekben szegény. Dr. Szentirmai Imrének ez a műve valóságos nyeremény e téren és mert — tudomásunk szerint­­— van abban az íróasztalfiókban még több ilyen kézirat készen, örömmel várjuk a folytatást. O. F. Kuncz Aladár: Fekete kolostor. Feljegyzések a francia internáltságból. Athenaeum, 1931, 2 kötet, 284 + 256­­. Gyászos megdöbbenéssel olvastuk Kuncz Aladárnak, egyik leg­kiválóbb társunknak korai elhunytak Halála annál tragikusabb, mert

Next