Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 1940-1941 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1940-10-01 / 2. szám
26 A kolozsvári Nemzeti Színház, a nagyváradi Szigligeti Színház szentelt csarnokaiból kitakarodnak az idegen országból betolakodott kufárok s oltárához lép a magyar színészet, mely hosszú száműzetése éveiben is ápolta a magyar művészetnek soha ki nem alvó tüzét. Új korszakba lép a magyar könyvkiadás és újságszerkesztés, mely a börtönök sötétségén keresztül is világító fáklyával járt elől a magyarság tövises útján. És ismét a magyar tudomány hajléka lesz a kolozsvári egyetem, hogy a tudomány mélyreható kutató tekintetével főkép Erdély földjét és népét vizsgálja, eredményeit az egyetemes tudóhiányosság eredményeihez csatolja és mindezekkel elsősorban a Kelet ifjúságát ajándékozza meg. És ismét az egységes Magyarország szolgálatába lép a visszakerülő negyven középiskola. Nem mindegyik fog kizárólagosan magyar nyelven megszólalni, de mindegyik kovácsolni fogja azokat a magyar nyelvi vashidakat, melyek egyedül képesek az ország különböző népeit megértésben összekötni. Mindegyiknek az ezeréves ország egységén kell dolgoznia és a nyelvi különbségek mellett is egységes kárpátmedencei magyar művelődést szolgálnia. Lelkesedéssel üdvözöljük visszatért földünket, visszatért népeinket és mint a magyar tanárság országos egyesületének szószólói, örvendező lélekkel köszöntjük visszatért középiskoláinkat, meleg szeretettel öleljük át hazatért kartársainkat. A történelem harci szekere pedig haladjon tovább a magyar igazság útján! (kb.) Problémaérzék a magasabb fokú történettanításban. A háborút követő évtizedek, ma már élesen látható határvonalat vontak a felbomló régi és a kibontakozó új társadalom között. Az atomizálódó liberális állam helyébe a népközösséget kihangsúlyozó céltudatos szervezés kerül, a kollektív és egyéni érdekekért harcoló csoportok a nagy egésznek tudatosan beilleszkedő részeivé válnak. Érezzük, hogy a legegyetemesebb és legmélyrehatóbb korváltozásnak állunk küszöbén de ösztönszerűleg keressük ugyanekkor a szilárd pontot is, amelyen megvetve lábunkat, tudatos részeseivé válhassunk a mindent magával ragadó új életlendületnek. A szellemi tudományoknak a századforduló előtt bekövetkező gyors kibontakozása ma már a nagy átalakulás előjelének tűnik fel. A pozitivizmus korának részletkutatásai ekkor kerülnek egy a végső okok felé mutató szintézis keretébe, a történet és társadalomfilozófiai kutatások nem ok nélkül lendülnek új virágzásba, a modern földrajz nem ok nélkül válik a föld és a társadalom viszonyát kutató filozófiai jellegű tudománnyá. A háborút követő évtizedeknek így lesz szembetűnő kifejezője a szellemtörténeti irányba haladó új értékelés, amely történeti valóságunkat életösszefüggések egymásba fonódó egészének tekinti és amely döntő hatást gyakorol történetdidaktikai átértékelésünkre is. A pozitivizmus részletekbe hulló és adathalmazba vesző kutatási