Orvosi Hetilap, 1858. április (2. évfolyam, 13-16. szám)
1858-04-04 / 13. szám
199 tett hó 10-kén vendégeskedvén, kedvenc tésztanemű ételével tulságig terhelő gyomrát olyannyira, miként folytonos böfögéssel hányinger állott be, s sérve, ruganyos köteléke mellett is, általa többé viszahelyezhetlenül kitódult. Vizsgálódás alkalmával a balborék gyermekfő nagyságnyira feszesen kiterjedettnek, tapintásnál kemény s fájdalmasnak találtatott ; — alaka alul gömbölyded volt és széles, — felső vékonyult része pedig a lágyék csatornán át a hasűrbe vonulni látszott; — szinezete a bőr szokott küllemétől el nem tért; kantatás tompa hangot adott. Maga az érzékeny s dobhangú hasfal mód nélküli puffadásban részesült. Ez alkalommal már az átalános láz is elhatalmasult, s a heves ködcsömörös szenvedelmek a beteget nyögés, sőt kitörő jajgatásra kényszerítők; e mellett, kivált a szem enyhítésére használt vizivást követő gyakori hányinger s hányás, valamint a széküritésrel erős, de foganat nélküli késztetés által — a félelem s nyugtalanság túlcsigáztatván, az állapot majd elviselhetlen jen. Ez észlelt jelek tömegéből nem nagy feladat volt a kizárt lágyék sérv biztos s cáfolhatlan kórisméjéhez jutni; — homályban legfelebb is csak az maradt, váljon a bélhuzam egy része vagy a cseplesz nagyobb darabja szolgál a kizáródás tárgyául, — vagy pedig mindkét szerv egyenlő sorsban részesült ; — de itt derítő sugárul szolgált a székrekedés — sérv egész terjedelmébeni tompa hang — úgy maga az alkalmi ok, mi étrendi kihágásban alapzott; s így ha nem is teljes biztossággal, valószínűleg mégis hinni lehetett , hogy inkább az emésztettel tölt bölcső részlete fészkel mozdulatlanul a borok rejtekében , mint egyéb alhasi zsiger, annál is inkább mert kizáródás előtt a sérv fekvés vagy kézfogásra mindenkor kortyogó robajjal húzódott vissza rendeltetése helyére. A sérvgyógyászat ily kizáródásoknak legfő javalata a visszahelyezés — illő helyeztetés,s a sérv bemnéke kissebbitésére törekvő műfogással haladéktalan igénybe vétetett, de kielégítő siker nélkül. Hoszúra terjedne iratom fonala, ha mindazon eljárások részletét közleadném, melyek e célból részemről kedvezőtlen eredménynyel gyakoroltattak; elég legyen névleg emlitenem, miként a lágyító pépek szakadatlan alkalmazása , — az egymást érő törösztések, — enyhe s erősb hashajtók — dohány és ónecetes csőrék — Hildebrandt orosz népies légszivattyúja; — Guerin bódás pösszálacsa. — H a m i 11 o n fennen dicsért terpetin olaj bedörzsöléseinek használata , — mind csak kísérlet maradt. — Tiz nap váltá fel egymást s a legszorgosb bánásmód mellett a kórjelek nemcsak enyhülni nem akartak, de hevesb szerepet öltvén, a láz nőttön nőtt, — ködcsömörös állapot — folytonos hányás, — haspuffadás s makacs székrekedés , a különben is nagy időt élt egyén nem csekély megrongálását eszközlék. E helyzetben indíttatva saját s a nagyobb család érdekétől , rettegést okozó nyilatkozatom tovább nem halaszthatva, kijelentém miként e konok bajnál reményt egyedül — a már, magában is veszélyes — műtét nyújthat. Ebbéli állításom igazolására tanácskozmányt rendezek, — melyre M. és H. szomszéd Tata városi orvosok május 21-kén megjelenvén, eldöntve jön a sérvműtét rögtöni kivitele , mire egyébként már a szenvedő beleegyezését is könnyű volt megnyerni. Szükségelt előkészületek után fekhelyül egy szőr párnával ellátott asztal szolgált , hol a szenvedő lelógó alszárakkal foglalt helyet; maga a műtét a szokványos négy mozzanattal vitetett végbe. — Bőrmetszésre dombos élű szike használtatott , melylyel a sérvdag szőrtől mentett helyén szabad kézzel 2% hüvelyk hosszú seb alakítatott. — A sejtszövet gyengéd metszésekkel rövid idő alatt áthatoltatván, a sérvtömlő gyöngyházként csillogó külleme csakhamar szem elé jutott; — ennek azonossága kipuhatoltatván — legmélyebb helyen csipeszszel kúpba emeltetve harántul fölmetszetett ; mely működés után a képzett nyíláson azonnal sok vörhenyes savó ömlött ki, a további felfejtés vájkutast s térd ollóval eszközöltetett. Megvizsgáltatván a tömlőben székelő életmű, az csakugyan bélsárral kitöltött vékony bélhuzam egy részének bizonyult, min a vizbeszüremkedés s lobos állapot jelei elvitázhatlanok voltak. Maga a sérvkapu nagy fokban szűkültnek találtatott, — miért is annak véres tágítása lett szükségessé. Ezt a sérvkapuig vezetett bal mutató ujj tenyéri oldalára lapjával fektetett Pott kusztúrája teljesité. — A metszés iránya előbb egyenest föl, — ennek elégtelensége végett másodízben kifelé történt. Az ekként alakult nyíláson nemcsak a mutató ujj hanem a kizárt bélrész is könnyű szerivel jutathatott kívánt helyére. A visszahelyezést rögtön több fontnyi bűzös savó izzadmány kiürülése követett, melynek szakadatlan folyása , és már az első pillanatokban beállott székletétel a seb egyesítését gátolván , gombos varrással a műtét csak később fejeztethetett be. Kényelmes helyre szállítás után a láz, — fájdalom — nyugtalanság elenyészett , — a kiürülés szünet nélküli volt, s így a beteg ideiglenes jóléte gyorsan beállott, miért is csendes felhúzott térdekkeli nyugott fekvésen kívül egyéb szerelés — ez órákban — nem szükségeltetett. — Következő nap az állapot kecsegtető volt. — Május 23-án lázas mozgalmakon kivül eleinte ritka, de mindinkább szaporodó csuklás jelentkezett ; — bár a has és sértett rész lobos jeleket nem küldlt. — Május 24-kén a csuklás igen rövid szüneteket tartva növekedett ; miután pedig az nem annyira lobos bántalom mint ideg izgatottság tüneményének tartathatott, bevételül belénd vonat (Extr. hyosciami) kis mennyisége rendeltetett. — Május 25- kén az állapot s szerelés ugyanaz, — helybelileg geny csökkenés tapasztaltatott. — Május 26-kán az arc ijesztőleg eltorzult, verejtékkel az egész test elborított, — a végtagok jéghidegek a csuklás iszonyú hangos s szünet nélküli, — érlüktetés 110 s alig érezhető. Napesti órákban bűzös fekete folyadék többszöri hányása állott be , mi az eddig adott enyhítőt félretenni, s a pézsmávali (moschus) szerelést (6 szemérrel kezdve) elővenni javasolta. Helybelileg a seb környékén daganat, vörösség, fájdalom hiányzott, a genyedés pedig tökélyesen megszűntnek látszott. — Május 27-kén hányás többé nem mutatkozott, de a csuklás s hideg izzadás — felemelt pézsma adagjaira sem kevesbült, — mely okból szakonként apró jégdarabok elnyelése ajánltatott, — de ezt a gyarapodó csuklás s rázkodtató köhögés elhagyni parancsold. — Május 28-kán a pézsma köttöztetett mennyisége az eddig makacskodó csuklást gyérité; a hideg veritékzés megszűnt, s a testet kellemes hőség lepé el, — érverés 80-ra szállott s teljesb lett; — a seb mélyében kevés jó indulatu gény kezde mutatkozni. — Május 29-kén s utánna következett napokon különös aggasztó körülmény nem fordult elő ; a beteg élénkült, s a tisztán genyedő sebben gyógyiparlátszott. Ez időtől kezdve többé a kór súlyosbodást nem mutatott, a seb egyszerű tisztán tartás mellett oly szépen javult, hogy jún. 11-kén csak a bőrödzés hiányzott; az étvágy-, szomj-, közérzés- s kiürítés a rendtől el nem térve, a várva várt felkelhetési idő majdnem elközeledett, midőn egy nem remélt körülmény azt fölöttén háttérbe szokta. Ugyanis június közepén a bal here térmé éles fájdalmak mellett gyors növekedésnek indult, s pedig annyira, hogy hat nap alatt eléré azon nagyságot , milyennel az még sérv kizáródás alkalmával birt. Tapintásra az egész gömbölyded alakú dag — mi a heres mellék herének felelt meg — kőkeménységgel birt, egyes helyeken göböket éreztetett s csupán a sérv metszési seb — még eddig be nem közösült — közép részéig terjedt; — alant pedig a gátban veszett el, mely tájra gyakorlott nyomás a seb alig észlelhető kisded likán bűzös barna evet sajtolt ki. A kutasz e nyíláson említett nyomás helyéig volt vezethető. Egy hét után a fájdalom csak ülő helyzetben növekedett, különben az időszakonkénti szúrások ritkák és tűrhetők valónak . A jobb here alakjában nem változott. E kór alak előbb a sérv visszaképződés gyanújára vezetett, de ennek alaptalanságát a kór fejlődése alkotó állománya csakhamar kideríté, sőt visszapillantva az előbb hevesen uralgó , de később enyhülő fájdalmakra, világos jön, miként e bántalom nem egyéb here leb (orchitis) keményedésbei átmeneténél. Az oszlás előmozdítása előbb a lágyító pép , szürke higanyos íz használatától váratott, de miután tíz nap javulást nem eredményezett Fricke ragtapaszcsik szoritója alkalmaztatott ; ezt azonban a — másként már érzéketlen — here négy napnál tovább tűrni képtelen volt. — Júl. 4-kén a heredag legalantabb pontján, a bőr felület megpirulva homályos hullámzást éreztetett, mely okból újólag a pépezés vézetett 200