Orvosi Hetilap, 1858. június (2. évfolyam, 22-25. szám)
1858-06-06 / 22. szám
339 340 ban hogy az orvostan kiválólag bonctani irányánál fogva a tanulók hulla vizsgálattal sokat foglalkozván, vizsgáló ujjaikkal a rothadt állatszerves anyagot a szülőkre viszik át, mely a felhámnélküli helyeken felszívódván gyermekágyi lázat idéz elő. * A bábák közönségesen oly tanításban részesülnek, mely mi alkalmat sem szolgáltat a kezeknek rothadt állat szerves anyagokkali bemocskolására. Illető helyén megemlítettük, hogy a párisi Maternitében a tanítási rendszer e tekintetben kivételt képez, mert itt a bábák oly kimerítő tanítást ismernek, miként ők ép úgy , mint más intézetekben az orvosok , kezeiket rothadt állatszerves anyaggal és pedig a beteg gyermekágyasoktól, vagy a hullából származóval bemocskolják, és ezáltal a gyógyi lázat oly sokban szaporítják, miként azt aztán járványnak nevezik. Miért is valótlan , mit a párisi orvosi académia állít, mikép a párisi bábaoskola viszonyai azonosak a bécsi oskoláéval, s hogy mégis a Maternitében a gyermekágyi láz uralgott, holott Bécsben ez nem történt. Bécs és Páris viszonyai közti lényeges különbség abban rejlik, hogy míg Párisban a bábák a tanítási rendszernél fogva kezeiket rothadt állatszerves anyaggal bemocskolják, addig Bécsben épen a tanítási rendszernél fogva ez nem történhetik meg. Bizonyítványul, miként az általam fölsorolt tanítási rendszer Párisban valóban gyakorlatban van, — szolgál Osiander J. T. tudor ily cimű munkája: „Bemerkungen über die französiche Geburtshilfe, nebst einer ausfürlichen Beschreibung der Maternité in Paris, — Hannover 1813.“ Osiander Baudelocque a Maternité tanárának barátja, egy évig látogató ezen különben az orvosok előtt elzárt intézetet, és a tanítási rendszer fölött következő fölvilágosítást ad. „A tanítás egy évig tart, és a tanulóbábák ez idő alatt magában az intézetben laknak.“ 31 lapon mondja „A gyermekágyas betegek terme a bal szárny fölső részén van, bemenete azonban a folyosó végén nyílik, mely a főépület egész első emeletén vezet. E terem magas boltozatos, magas szemközti ablakokkal és 24 ágyat tartalmaz, melyek nagy részt az ablakok közé helyezvék elég távol egymástól, és jó nagy tért hagyva a terem közepén. Ezen teremben épen nincs hijja a tisztaság és rendnek, de a 24 beteg gyermekágyas, ki közönségesen lakja e termet szükségképen kell, hogy megrontsa a léget, és veszélyes léggerjet (Masma) ráminden kísérletet kiáltani , minden szemességet kijátszani. Éjjel, hogy álmában ne beszéljen, bőrdarabbal szántotta le nyelvét a tövinél, hogy mint maga raondá, a lélek el ne árulhassa a testet. Ami az orvosokat ily körülmények közt tévútra vezethette a hangszervek vizsgálatánál és elhitethette velük, miként nyelvhüdés csakugyan jelen van, ez a nyelv tökéletes mozdulatlansága volt. S. rágta és nyelte az ételeket anélkül, hogy nyelvét megmozdítaná; e szerv kifelé nyújtva, fölfelé vagy oldalt irányozva tökéletes nyugalomban maradt. Ily tényekkel szemben a katonai hatóság megrendelte a felülvizsgálatot, és S. végképi búcsúlevéllel hazabocsátatott. Attól tartván, hogy szabadonbocsátása is csak új, elöljárói által kikoholt csel, még néhány napig folytató szerepét; végtére meggyőződvén a tény valóságáról megszólamlott, vagyis inkább akart megszólamlani, mert különös a nyelv nemcsak hogy hangot ejteni nem tudott, de még megmozdulni sem volt képes. Isteni büntetést kezdtek utalán emlegetni, de egy kis szálékony (közyeges) kenőcs bedörgölése a nyak oldamaszszon. Ilyetén léggeri támadásának , mely gyakran egyetlen ágyból fejlődik ki, az által hiszik elejét vehetni, hogy a betegeket gyakrabban ágyaikkal fölcseréltetik, és újabb ágyazatot adnak nektek. 33 lapon ez áll: „A napontai szemlén, melyet az orvos a gyermekágyasok kórtermében tesz, a ház főbábája, s egy része a tanuló bábáknak is jelen van. Minden egyes tanuló bába kap különös ügyelete alá egy beteget, és kötelezve van rövid kortörténetet, a szülés menetét, és az orvos rendelvényeit följegyezni Ezen kortörténetek: bulletinszótudósítvány) nőknek,neveztetnek, s Chaussier tanár (a Maternité első orvosa) sokat fáradozik a tanulónőket ezek szerkesztésében kiképezni. Minden betegnél szigorúan átnézi a bulletint, minek nagy fontosságot tulajdonítani látszik, melyre én igen ritkán találom érdemesnek. A tanulónők közt ugyanis csupán ritka egyesek vannak , kik tehetséggel és elég komolysággal bírnak betegségeket észlelni, és ebbeli észleleteket föltenni. Ezen kevés a többi mindnyájának mintát nyújt ezen tudósitványokra, és gyakran tapasztalom, hogy több tudósitványban a legkülönböző betegségeknél ugyanazon tünetek tulajdon azon szavakkal valának fölsorolva. —ltalán véve igen föltűnő fiatal leányokat látni, kik fontos képpel tapintják az ütetet, és kórészleleteket írnak. Ebben azonban utánozzák tanítónőjüket az elsőbábát , kinek tekintélye, melyet betegágynál tud magának adni, azáltal nő még nagyobbra, hogy az orvos mindig az ő véleményén van.“ A tanulóbábáknak alkalmuk van a gyógyi lázat betegektől egészségesekre átvihetni, mi Bécsben nem történhetik, mert Bécsben a tanuló bábák a tanár szemléjénél a beteg szobákon nem lehetnek jelen. 46. lapon ezt olvashatni: „a hulla-boncolatoknál, melyek a szülháztól kissé távolabb fekvő kertiházban történnek, a tanulónők jelen vannak. Itt gyakran ámulattal néztem, minő élénk részt vesz egyes fiatal leányzó a hullák szétdarabolásában , minő sajátszerv őket meztelen és véres karral nagy kést tartván kezükben lárma és nevetés közepett a medencét kimetszeni látni, miután erre előbb az orvostól engedélyt nyertek ezt saját számukra kikészíthetni. — 51. lapon továbbá: „Azon észleletek közt, melyekre hullaboncolat alkalmával Baudelocque hallgatóit figyelmessé tévé, különösen a horpasz izomnak a szülés alatti erőlködés következtében történt elszakadása fontos.“ Iraiban némi kis gyakorlat nyolc nap folytán helyre állíták a beteget. Ma Soly érthetően beszél mint valaha.“ Orvosi könyvek olvasásából nem ritkán rész tanácsot merítenek az óvatlanok. Ez történt a roueni büntető törvényszék elibe állított hősünkkel is, kinek tettetése, mint múlt lapunkban említők, nem volt képes őt az érdemlett büntetés alól fölmenteni. Derozser Péter, 44 éves, házaló kereskedő, állandó lakás nélkül, a normandiai egyházakban véghezvitt tizenkét lopással vádoltatott. Midőn elfogták s a békebiró elibe vitték, bevallá eleinte bűntetteit, elmondá körülményesen és szabatosan a részleteket, s feladta egyik Chapoteau nevű társát, kit a vizsgáló biró ugyan nem volt képes föltalálni , de ki valószínűen mégsem lehet, költött személy. Ekkor még csak három jelentéktelen lopásról volt szó, de a vizsgálat folyama alatt már kilenc jött napfényre, s D. ezek iránt is súlyos próbák által terheltetek. Midőn ez történnék, a vádlott rögtön megszűnt felelni s a vallatásoknál tökéletesen néma maradt. Minthogy olvasta volt, amint később bevallá, hogy a legszorgosabb hullavizs