Orvosi Hetilap, 1861. augusztus (5. évfolyam, 31-34. szám)
1861-08-04 / 31. szám
603 mérséklet emelése, az érülés sebessége, a gyomor- és főleg lépfájdalmak mellett, semmiféle más jelenség nem szólott a váltóláz kórisméje ellen; és ahol mindezek daczára mégis, megilletődéssel vettem észre másnap, hogy kezdő vagy már tökéletesen kifejlődött tüdőlábbal van dolgom. Hörgi zörej, tompa vagy üres kopogatási hang, többszöri vérköhögés ez iránt semmi kétséget sem engedtek. Mindenekelőtt pedig azon körülmény ébresztő figyelmemet, hogy ilynemű tüdőlábok mindig a baltüdőszárnyban, tehát a lép oldalán léptek fel.*) Míg így a tapasztalatoknak növekedő száma figyelmemet mindinkább foglalkoztató, egyúttal meggyőződtem arról, hogy az első kórismém ebbeli esetekben semmi tévedésen nem alapult. Ámde az észleleteknek ily gyönge alapján mikép lehetett vala másokra nézve is teltértékű bizonyítékokat felmutatni, melyek az említett váltólázi tüneményeket a lábos láz gyanúja alól fölmenteni képesek lettek volna? Mert ha a légzési szervek működési rendellenességének hiánya, minővel a kifejlődött tüdőlábban találkozunk, egyrészt ezen betegségnek egyenes fölismerését lehetlenné teszi is, úgy tán valaki mégis azt követelhetné, hogy hagynák helybe lehetőséget olyan lábláznak, mely az érzékeinkkel már észrevehető valódi tüdőlábot megelőzi. Továbbá a kérdéses lázban feltűnő lépfájdalmak sem szolgálhatnának talán minden esetben elég döntő okul arra nézve, hogy a lobos és váltóláz közötti kétség általuk eloszlatassék, minthogy megtörténhetnék, miszerint a lépnek — eme valóságos vérszervnek — rovására íratnának olyan fájdalmak, melyek nem kevesebb joggal tekintethetnének valamely mélyebb fekvésű tüdőrész, vagy a mellhártya, vagy végre valamely borda közti idegnek fájdalom székhelyéül, különösen ott, hol a lépfájdalmakkal egyúttal észrevehető daganatok vagy térfogati nagyobbulások nincsenek összekötve. Minthogy ott, ahol közvetlen kísérletek nem történhetnek, egyesegyedül csak a természet által eszközölt kísérletezést tekintem illetékes fórumul, ennélfogva mindekkorig nem gondolhattam arra, hogy ily, nem eléggé szabatos észleleteket már előbb vettem volna elméleti taglalás alá. Annál inkább merem azt tehát most megkísérleni, minthogy a természetnek egy ritka tisztasággal végrehajtott kísérlete képessé tesz arra, hogy azon követeléseknek, nézetem szerint némileg megfelelhessek. Folyó évi ápril 30-án egy váltólázi rohamot észleltem, 40 éves, erőteljes férfiún, ki adószedő lévén, erőltetett üléssel együttjáró hivatalt visel. Több évi aranyeres szenvedései még azon időből veszik eredetüket, hol a pénzügyőrségnél lévén alkalmazva, elegendő testi mozgást tehetett róla. Ezen bajhoz még székrekedések és időszakos májdugulások csatlakoztak. Utolsó váltólázi rohamát meghűtésből következteti, minthogy semmiféle az életrend ellen elkövetett hibára nem emlékezik. Bevallja azonban azt is, hogy több hét óta erőltetett irodai munkának volt alávetve. A roham ápril 30-án reggel ásítás és nyújtózással kezdődött, mire borzongatások és csekély lép s gyomorfájdalmak következtek. A hideg érzete állítólag egy-két óráig tartott, mire aztán a forróság időszaka következett be, melyben a beteget találtam. A bőr hőmérséklete igen magas, az érülés sebes, a fő fájdalmas volt. A beteg néhányszor hányt, s ezzel epés folyadékot ürített ki. A tüdőket rendeseknek találtam. Este, midőn izzadott 5 szemet kínal adatott a betegnek , ezen adag másnap reggel és délben ismételtetett. E napon (május 1-én) reggel valamennyi lázi jelenség eltűnt volt, csupán fáradság és levertség volt jelen. Este azonban váratlan és igen hatályos szúrások állottak be a lép táján, s ezzel időszakos , rövid, megszakított köhögés volt összekötve. Meggyőződtem, hogy a tüdő nem szenvedett, a hőmérséklet emelve nem volt, az érülést pedig rendesnek találtam. De a lép észrevehetőleg nagyobbnak mutatkozott. 12 nadály alkalmazása után a fájdalmak csakhamar kisebbültek úgy, hogy május 2-án reggel egészen elenyésztek. A köhögés e napon valamivel hatályosabb lett és nyálkás kiköpéssel volt összekötve. A beteg magát jól érezte, nagyobb étvágyat mutatott és felkelni akart. Azonban a tüdőknek vizsgálatakor most a baltüdőszárny alsó lebenyében, a háton, egy körülírt helyen, igen tiszta hörgi zörej vétetett észre, a hőmérséklet és érülés rendesek voltak. A megjelölt helyre 6kadály és erre meleg borogatás alkalmaztatott. Székrekedés ellen pedig csőre adatott. Május 3-án a lobos tünemények igen magas fokot értek el, a hörgi zörej kiterjedett, jólehet folyton az alsó lebenyre szorítkozott; a tompa kopogatási hang ezzel aránylag terjedett; a hőmérséklet magas, az érülés igen sebes és teli lett; végre vérköhögés és erős izzadás volt jelen. Digitalis. Morph. acet. Sulf. aur. antimonii. Május 4. Tetemes könnyebbülés: az érülés száma kisebbült, a vérköhögés megszűnt, a hörgi zörej azonban folyton tartott; a kopogtatási tompa hang ugyanazon kiterjedésben megmaradt; az izzadás bő, a vizelet sötétbarna, üledékes volt. Május 5-től 13-ig váltakozva minden harmadik nap átalános felhevülés, vérköhögés, erős izzadás, főfájás, nyomás érzete a gyomorban, étvágyhiány mutatkozott, míg a lobos jelenségek lassan kint gyöngébbek lévén, megszűntek, és csak a váltóláz napján — mely mint láttuk 3-tól kezdve a tüdőláb kíséretében haladott előre, — lobbantak még fel. A fent említett szereken kívül természetesen kínal is adatott, mihelyt a betegségben feltűnt váltakozás a váltóláz iránt kétséget sem engedett. Május 14-én a hörgi zörej egészen eltűnt, a légzés és érülés rendes volt, és az izzadás többé nem mutatkozott. Ezen rövid vázlatú korfolyamban egy kép a másik után tűnik fel, és a következő mindig az előbbihez feltételesen van kötve, így az első átalános lázas felhevülés elnyomása után egy tökéletesen szabad napot látunk következni, mi alatt kinál elegendő mennyiségben adatott; látjuk mikép ugyanazon szabad napnak lefolyása alatt este erős lépfájdalmak támadják meg a beteget oly órában, mely az első roham idejének nem felelt meg, minthogy ez a reggeli órákba esett. Kérdjük már most: szabad-e a felhozott kórrajznak ezen második tüneményét a láz helyi telepedéséül tekintenünk, avagy tán valamely más oknak következménye volt a leírt léptorlódás (congestio)? — Azt hihetnek, miszerint a magyarázat nehézségeit ok nélkül szaporítjuk, ha ez utóbbit föltesszük, minthogy a lép azon szervek egyike, melyekhez a váltóláz különös rokonszenvvel viseltetik. Mert nemcsak hogy megtorlódnak benne a vérnek hullámai a hideg időszakban, hanem egyúttal a láz kórterményeinek főszékhelyévé is lesz. Ha azonban megfontoljuk, hogy betegünk megrögzött székrekedésben szenved, s hogy ez alhasi *) Érdekes volna tudni, váljon hasonló körülmények közt nem fejlődnek-e néha jobboldali tüdőlábok mindazon esetben, hol a váltólázban a máj van megtámadva. - 604