Orvosi Hetilap, 1862. április (6. évfolyam, 14-17. szám)
1862-04-20 / 16. szám
■ €»• 09E« ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. ■ ■ i ■«£ évfolyram. Tulajdonos és felelős szerkesztő: Markusovszky Lajos tr. Főlmunkatárs : Balogh Kálmán tr. Tartalom s Balogh K. tr. : Pasteur M. L. vizsgálatai az öntermődésre vonatkozólag. — Kaczánder K. tr. : Adatok a tüdőlob gyógykezeléséhez. Vége. — Közlemények Balassa tanár kórodai előadásaiból. Hasvízkór és lépdag. Folyt. — Könyvismertetést Baogh K. tr. : Klinik der Leberkrankheiten , von Dr. F. Th. Frerichs, Folyt — Lapszemle: Szemgödri üzértágulat, a közös fejüzér lekötése , gyógyulás. — Barlangmérgezés két esete , gyógyulás. — Mérgezés gomba által, kávécserék, gyógyulás. — Gyógytani és gyógyszertári újdonságok. Tárcza : A prostitutio ügyében. — Orvosrendőri bonczvizsgálat. — Vegyesek. Pest, 1802. Előfizetési ár : helyben egész év 9 frt. félév 4 frt. 50 kr. évnegyed 2 frt. 25 kr. vidéken egész év 10 frt. félév 5 frt. évnegyed 2 frt. 50 kr. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 njkr. Április 20. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőnél újtéri 10. sz. és Osterlamm K. könyvkereskedésében. újtér a kioszk átellenében. PASTEUR M. L. VIZSGÁLATAI az öntermődésre (generatio aequivoca) vonatkozólag.*) Balogh Kálmán tudortól. Hajdanában egészen a középkor végéig ki sem kétkedett azon, hogy a szerves lények öntermődés útján származhatnak, így Aristoteles szerint minden száraz test, mely nedvessé lesz, s minden száradó nedves test állatokat terem. Ezen hit annyira ment, hogy nagynak tartott tudósok a bőregerek, kigyók és a békáknak öntermődés útján való előállását leírták. Ezen bal vélemény ellen a XVI-dik században Redi, a del Cimento akadémia tagja lépett föl először , kimutatván, hogy a rohadó hús férgei nem egyebek, mint legyek pondrói, nemkülönben hogy az állatok helyében tartózkodó férgeknél szintén van hím és és nő, mint bármely más állatnál. Jóval később pedig Réaumur mondotta, hogy nem az alma romlása hozza létre a belsejében található férget, hanem ellenkezőleg a féreg oka az alma romlásának. Mint azonban a XVII-ik század végén és a XVIII-ik elején a górcsői vizsgálatok divatba kezdettek jönni, a látható számos apró szalagoknak ivarnemzés útján való szaporodását ki sem látván, azon nézet vert mély gyökeret, hogy a szervi anyag még a halál után is sajátlagos életképességgel bírván, a szétvált részek bizonyos kedvező körülmények között újra egyesülnek, azon viszonyok pedig a szerkezet és a szervezettség mivolta szerint különbözők, így állottak a dolgok, midőn 1745-ben Needham kísérleteire támaszkodva föllépett, mondván , hogy azalagok léghatlanul zárt edényekben is előtűnnek. Buffon Needham nézetét magáévá tevén, ezt nagy munkájában sokszorosan fölhasználta. Ellene volt azonban Bonnet, ki állította, hogy minden csirból származik. Az ellenzés nem maradt puszta állításnál, miután Spallanzani 1765-ben kísérletek által az öntermedés fölvételét hibásnak iparkodott bebizonyítani. Needham válasza meglepőleg éles elmével lévén írva, Spallanzani újabb kísérletekhez fogott. Ha az állati vagy növényi anyagokkal készített öntelékhez, mely előbb a netán benne lévő csír elpusztítása végett felforraltatott, a levegő csak kénsavon vagy higanyon keresztül juthatott, ottan ázalagok nem fejlődtek, s Spallanzani kinyilatkoztatta, hogy az öntermedés létezését csak akkor fogadhatná el, ha annak védői ki tudnák mutatni, hogy az öntelékben még az általa alkalmazott viszonyok között is fejlődnek ázalagok. Hogy mindezáltal Needham magát legyőzöttnek nem tarthatta, igen természetes, mert hiszen Spallanzani eljárása által távolról sem bizonyította be, hogy a levegőben netán foglalt szalagcsirokkal egyetemben a többi életképes szervi anyagok nem rontottak-e el ? Emellett pedig az edényekben foglalt levegő is a forralás közben annyira megváltozhatott, miszerint az átalagok kifejlődése és további élete lehetetlenné vált, s hogy Needham ezen utóbbi ellenvetése nem volt alaptalan, bebizonyította későbben Gay Lussac, ki az Appert-féle ételkészítményeket tartalmazó edényekben.— ama készítmények úgy forraltatván, mint Spallanzani szóbanforgó kísérleteinél eljárt, élenyt soha nem talált. Hogy Schwann az élenyhiányból származó ellenvetésnek elejét vegye, húsöntelékhez, mely először felforraltatott, levegőt vezetett, mely izzó csövön ment keresztül, azután pedig lehüttetett, s az így előkészített levegőszalagok képződését soha nem eredményezte, mi nem maradt ki, ha a húsöntelék felforraltatott ugyan, de a közönséges levegő oda juthatott. Kísérleteinek végeredményekép Schwann mondotta: „úgy a barlang erjedés, mint a rohadásnál nem egyedül a körlevegő előnye a tényező, hanem ottan még oly hatány is közreműködik, melyet a bőség elronthat.“ Schwann kísérletei módosíttattak s ismételtettek. Ure és Helmholtz hasonló eredményre jutottak. Schultz a levegőt nem hevítette, hanem tömény kénsavon vagy kamékenylúgon hajtotta keresztül. Schroeder és Dusch pedig, mielőtt a körlevegőt a kémlelt tárgyakhoz bocsátották volna, csövön hajtották keresztül, mely pamuttal volt megtömve, s talál *) Fölolvastatott a m. k. természettudományi társulat folyó év ápril. 9-én tartott ülésében.