Orvosi Hetilap, 1865. január (9. évfolyam, 1-5. szám)

1865-01-29 / 5. szám

Január 29. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztő­ségnél, ujtér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, uíczi­­utcza Parkfrieder-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom: Bókai J­á­n­o­s tr. : Az angol-, görvély-, gümőkór és bujasenyv gyermekeknél. Összehasonlító párhuzam. Folyt. — Az asthma gyógykezeléséről. Trousseau túr után közli Koller Gy. tr. — Könyvismertetés: Clinical Lectures. By Robert Bentley Todd. Folyt. — Lapszemle. Csúz, szeszes italok adagolása. Kagyló a hörgőkben, gégesípmetszés, gyógyulás. Tannin hatása gümő­­kórnál. Belladonna égéseknél. Apróbb szemelvények. Tárcza: Körszemle.— Tauscher K. tr. : Pozsonyi orsz. kórház. — Vegyesek. Nő­- és Gyermekgyógyászati melléklet 1-fő­ száma. Előfizetési ár: helyben egész évre­ 9 frt., félévre 4 frt 50 hr , vidékén egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. Pest, 1865. Az angol-, görvély-, gümőkór és bujasenyv gyermekeknél. Összehasonlító párhuzam. Bókai János Jr., gyermekkórházi igazg. főorvostól. (Folytatás) A gümőkór gyermekeknél már az első életkorban fordulhat elő , így volt többször alkalmam alig néhány hetes csecsemők hulláiban is kiterjedt gümős lerako­dásokat láthatni, melyek kezdete világosan még a magzatkorba esett. Ezen senyv gyermekeknél sokkal inkább nyilvánul átalánosítva, mint felnőtteknél, kik­nél bizonyos lerakodási helyekből szokott kiindulni; fellépése kezdetben itt sem idéz elő oly feltűnő zava­rokat , hogy a vizsgáló orvostól azonnal könnyen és biztosan felismertethetnék. Ha azonban a kór haladá­sokat tesz kiterjedésében és a senyv a bőrben, a külső nyirkmirígyekben, vagy a tüdőkben, a hörgmirígyek­­ben, vagy az agyban, a hashártyában és fodormirí­­gyekben, vagy más szervekben letelepedett, akkor ezen kóros elváltozásoknak megfelelő helybeli műkö­dési rendellenességek már biztosabb kórisméi alapul szolgálnak. Átalános gyöngeség, sápadt vékony test­bőr, soványodás és kedvetlenség az első felismerhető tünetek; ezeket követik a vérszegénységnek egyéb jelei, mérsékes vizenyő, nevezetesen az arezon és láb­fejen, továbbá lázas mozgalmak, melyek nem annyira nagy fokúak, mint inkább hosszú tartam és eszeli sú­lyosbodás által vannak jellemezve, a váltóláztól pedig tökéletlen félbenfagyás és sokszor a borzongási és izzadási szak hiánya által különböznek. Ezen átalános kórjelek mellett, a megtámadt szervek különbsége szerint, különféle helybeli tünetek is fognak előtérbe lépni , így a tüdők és hörgmirigyek megtámadásánál köhögés, rendellenes légzés és más a helybeli kórálla­potnak megfelelő természettani jelek mutatkoznak; megjegyzendő azonban, hogy szemcsés gü­mők a tüdők­ben még nagyobb szám mellett sem mindig ismerhe­tők föl természettanilag; agygümők nyilvánulni fog­nak görcsök, büdösek által; a hasik­ zsigereiben létre­jövő gümős lerakódások majd huzamos hashártyások alakjában és ennek tüneteivel lépnek fel, majd idült makacs hasmenéssel párosulnak.­­ A kór további fej­lődésénél az elősorolt átalános tünetekhez csatlakoz­nak pikkelyekkel fedött száraz testbőr, sérv, bő izza­­dás, hasmenés, feltűnőbb vizenyő a test különböző részein, vagy átalános bőrvízkór, nagy fokú elgyön­­gülés és számos más a helybeli kórállapotok által fel­tételezett tünetek, melyek szigorú megbírálása folytán sikerülend leginkább a gümős­zenyvben a különbözők­nek látszó helybeli bántalmak közti kapcsot feltalálni. A buja kenyv mint öröklött kór vagy azonnal a gyermek születése után jelenkezik, vagy pedig egy ideig lappangó (latens) marad és első jelei csak néhány héttel vagy hónappal a születés után mutatkoznak. Mint szerzett baj a gyermekkor minden szakában fel­léphet.­­ A bujasenyv kórjeltanát illetőleg megje­gyezzük, hogy ezen bántalom biztos kórhatárzatára (diagnosis) egyes jelek jelenléte még nem elégséges; a kórhatárzat tevésére csak számosabb tünetek összegé­ből érezhetjük magunkat feljogosítva. Jellemzőbbek a tünetek, ha a senyv már az újszülöttnél nyilvánul; ilyenkor a talpakon, a tenyerekben többnyire magán­álló, de néha egyes helyeken összefolyó, borsó-, egész mogyoró-, sőt dió nagyságú, zavaros, zöldes sárga, vagy vöröses szürke folyadékkal telt buborok (pem­phigus) találtatnak, melyek szennyes vörös foltokból fejlődnek és sokszor az alszárakra, a karokra, sőt a törzsre, a nyakra és arezra is terjednek; ezen bubo­rok vagy kiszáradnak s vékony barnás varacskát hagynak hátra, vagy kifakadnak, s ekkor bennékük kiürül, a bőrhám lehándik s képződik ezen helyen élénk vörös nedvező kievődés (excoriatio), mely főleg­ akkor, ha számos és összefolyó genyhólyagokból fej­lődik, a gyermek nyugtalanságát és fájdalmait is nö­veli. Ott, hol a gyermek bujasenyves jelekkel nem születik, h­ol a senyv a születés után bizonyos ideig lappangó marad, ott az első kórtünetek közé a foltos küteg tartozik, mely leginkább a törzsön, a talpakon, tenyerekben, a homlokon fejlődik és a többi testbőrre is terjedhet. A foltok kerekded vagy rendetlen ido­­múak, magánállók vagy összefolyók, lencse- egész

Next