Orvosi Hetilap, 1865. november (9. évfolyam, 45-48. szám)
1865-11-05 / 45. szám
717 száma nem volt. Az előbb említett bántalmak daczára még két hónapig folytatta szolgálatát, s ezután keresett csak orvosi segélyt a Tatras-kórházban, Jassyban. Innen mint mondja, három hó múlva még roszabb állapotban került ki s újra szolgálatba szegődött, melyet azonban, az alább leírandó jelenségek folytonos súlyosbodása miatt, egy hónap múlva ismét odahagyni kényszerült, miszerint szenvedése ellen ismét orvosi segélyt vegyen igénybe. A följebb jegyzett napon a Sz. Spiridion központi kórház I. orvosi osztályára vétetett fel. A beteg napjában körülbelől 20-szor s éjjel is ugyanoly gyakran sajátságos szédelgéstől és zsábos fájdalmaktól lepetik meg. Ily roham alatt a beteg nő nehezen tűri a fényt, szemeit becsukja, a láták nagy fokban szűkültek, a szemek könybe lábadtak , a fej görcsösen előfelé hajtatik, a nyak- és tarkóizmok erősen feszíttetnek, a fej tevőleges mozgatása lehetetlen, s a szenvedőleges mozgatás megkísérlése fájdalmas. A beteg összeguggolva fekszik ágyában, jajgat és nyöszörög fájdalmában, mely a nyakszirtről az egész fejre, a nyakra és a vállakra elterjed. A rohamon kívül a fejnek minden activ és passiv mozgása könnyen és fájdalom nélkül kivihető, de a nyakszirten a fájdalom állandó s az nyomás alatt fokozódik; külsőleg semmi rendellenesség föl nem fedezhető. Továbbá a betegen féloldali arczhüdést vehetni észre mind a mozd- mind az érzidegekben, a bal orr és szájzug petyhüdten lefelé lóg s nevetés közben jobbra húzódik, a bal arcz bőre tüszulás és csipkedés iránt egészen érzéketlen, a bal szem látképessége alászállt, a láta ugyanott tágult. A nyelv a jobb oldal felé öltözik ki, a nyelvcsap jobbra tér el, a lágy íny és torok nyákhártyája vörös, az arczák szintén pirosak és duzzadtak, a köthártya belövelt, a nyelv bevont, a bőr hőmérsékeltalán magasabb a rendesnél, az étvágy kisebb, az érvelés gyakori. A többi szervek rendesek. A bujakórnak feltűnő jelenségeit észre nem venni. Mindamellett a gyógybánás sublimat-labdacsokkal, melyeknek mindegyike 132 r. szemeshiganyhólyagot tartalmazott, megkezdetett, első nap 1 lapdacsot adván a betegnek, másnap 2 s így tovább minden nap egygyel szaporítván a számot egész 10 labdacsig, mire ugyanazon módon ismét alább szállíttatott az adag, úgy mint az első helyen rajzolt esetnél. Sept. 22. Már 4 labdacsnál ritkábbak s kevésbé fájdalmasak lettek a rohamok, a bal arczfél bőrének érzékenysége javult, s nyakszirt fájdalmassága is enyhült, annyira, hogy most már ex juvantibus határozottan fel lehetett állítani a kórismét, mely előbb csak gyaníttatott, hogy tudniillik bujakóros újképletnek (Gumma) jelen kell lenni a koponyában, mely valószínűen a csontból vagy a kemény agyburokból indul ki. Oct. 7. Minthogy kis fokú nyál folyás állott be, a sublimat félre tétetett. A rohamok ekkor már egészen megszűntek volt, a beteg éjjel jól aludt, étvágya jó volt, csak a fejfájások kínozták meg néha, s a baloldali arczfél mozgatagsága egészen helyre nem állott, bár az érzései kívánni valót sem hagyott. A megkísérlet hideg víz zuhanyozást abba kelle hagyni, mert mellette a fejfájdalmak öregbedtek. Oct. 15-én, 10 r. szmr strychnin (1 színi- kénsavas szóval 2 neh. víz oldatából 6 csepp) fecskendezett be a hüdött arczfél bőr alatti kötszövetébe, de minden siker nélkül. A hamanyiblag folytatva jön. Oct. 24-én a beteg a bal arczfél csekély hüdése jelenségein kívül, gyógyultan, saját kivonatára bocsáttatott el. Öt és fél héttel később, ugyanazon év nov. 4-én a beteg ismét az osztályra került, harmadnapos váltólázzal és állandó erős fájdalommal a fej mellső részében. Az előbbi rohamok nem ismétlődtek, az arcz hüdéses állapota kórházbeli kilépte óta ugyanazon fokban változatlanul megmaradt, az érzés ez oldalon rendes volt, valamint a bal szem látképessége. A Chinin és jodkaliumra a váltóláz elmaradt s a fejfájások enyhültek. Azonban a beteget most sem lehetett a tökéletes gyógyulásig a kórházban tartóztatni s nov. 12-én eltávozott. III. eset. Emilia M. 41 éves, olaszországi. Fölvételekor (1863. oct. 8-án) a terhesség 8-ik hónapjában levőnek mondá magát. 14 nappal azelőtt varrás közben szemét hirtelen elhomályosodni- érzé s azéltat, nem vehetvén ki többé a finomabb tárgyakat, munkáját nem folytathatta. A vizsgálatnál kövállapotot találtunk. A közép termetű s gyöngéd alkatú beteg rosszul táplált, bőrszíne halvány, homlokán és mindkét alszárán a csonthoz tapadó szabálytalan hegjegyek láthatók. A bal falcsonton csomó alakú fájdalmas kidudorodás. Mindkét szem tágan nyitva, elállóan irányítva (széttérő kancsalság), a láták erősen kitágulva, a szivárvány ellenhatása a fény és árnyék irányában tunya, a beteg mindent ködben lát és csak nagyobb alakokat, péld. az emberek körrajzát képes kivenni. A hörgőkben hurut van jelen, a szív rendes, a has puffadt, a nyelv bevont, a torok-lakhártya vörös, a szájpadvitorla jobb ívei közt bal mekkoraságú, sekély, hosszúdad fekély, a lépés máj kissé nagyobbak, a vizeletben fehérnye ki nem mutatható. A beteg heves fájdalmakról panaszkodik a fejben és a sípcsontokban, melyek, valamint a bal haléntékcsont felduzzadvak és nyomásra érzékenyek. Azonkívül hasmenés van jelen, nagy szomj, de semmi étvágy, érvelés gyönge és kicsiny, 90 egy percz alatt. Ámbár a beteg minden syphiliticus fertőzést határozottan tagadott, az alkati bujakór tünetei mégis oly világosan voltak kifejezve, hogy nem egykönnyen lehet elejteni azon gyanút, miszerint bujakóros újképlet az agyban vagy annak alapján van jelen. A láztompulat hirtelen fellépése ellene szól ugyan egy újképlet felvételének, mely mindig csak lassan szokott kifejlődni, ellenben tudjuk azt is, miszerint valamely zsiger kóros elváltozása soká lehet jelen a szervezetben, anélkül hogy az élettüneményekben legkisebb zavar is mutatkoznék, s hogy e zavar csak akkor, még pedig gyakran a leghevesebben nyilvánul, midőn a régen fennálló változás egy bizonyos, általunk meg nem határozható pontot ér el. Egyébiránt a terhesség rokonszenvi jelenségének is lehetett volna venni a láttompalatot. Az ideghártya üterének bedugulása ellen szólt az amaurosis fellépése mind a két szemen, valamint szívbillentyűbajnak és üde szívbelhártyabántalomnak távolléte, a Bright-féle kórt pedig a fehérnye és a rostonyahengerek hiányánál fogva a vizeletben ki lehetett zárni. Miután a bujakórban sokkal ténylegesebb bonettani alappal bírtunk úgy a jelenlevő tünetcsoport mint a gyógybánás tekintetében, mint ha úgynevezett rokonszenvi láztompulást tettünk volna föl, minden tétovázás nélkül az antisyphisticus gyógyeljáráshoz fogtunk, mely minden esetre a magzat részéről is javulva volt, miszerint az idejekorán az öröklött bujakórtól, valamint az anya az elvetélés veszélyétől mentessék meg. Még ha kezdődő izomataxiát is akartunk volna föltételezni, melynél az első időszakban, mint tudva van, az izomzavarok még hiányoznak, s ez ellen sem a sintén hiányzó övfájdalmat a felhastáján, sem pedig azon körülményt nem hozzuk fel, hogy itt a látzavarok rendesen csak lassan jelentkeznek, még ez esetben is, mondjuk, bujakóros alapra lehetett volna gondolnunk és a bujasenyvellenes gyógybánást joggal megkísérlenünk. A betegnek ennél fogva higanyhalyag rendeltetett, oly módon mint az előbbi esetekben, szájvíznek timsóoldat, és a köhögés meg hasmenés ellen mákony */6 szemei. Oct. 13-án, tehát a sublimat cura 5-ik napján nyálfolyás állott be, úgy hogy ezzel félbe kellett hagyni és hamanyiklagot 10 szmrt, egy napra rendelni, szájöblítőnek pedig kali chloricumot (1 dr. 1 font vízre). A mákony úgy adatott mint előbb. A hasmenés és köhögés engedett, a többi tünemények nem változtak. Oct. 18. A nyálfolyás megszűnt, a fej- és alszárbani fájdalmak tetemesen enyhültek, a láták csaknem rendes nagyságúak, a látképesség javult, úgy hogy beteg már arezet s kisebb tárgyakat is tisztán kivehetett, a kancsalág ugyanazon fokban megmaradt. A betegnek étvágya van, jobban alszik, a hasmenés megszűnt, a köhögés tart. A beteg csak oct. 29-ig maradt a kórházban, mely nap közel várandósága miatt a Gregoriánus lelenczintézetbe átköltözni kívánt, s oda át is tétetett. Az ideig a nő hamanyiblag használata mellett annyira javult, hogy ismét egészen jól látott, a szivárványhártya rendesen működött, a kancsalság is kissé engedett, csak a fejfájások tértek még rövid időre 718