Orvosi Hetilap, 1866. november (10. évfolyam, 44-47. szám)

1866-11-04 / 44. szám

775 ványa. A sebek megtisztultak a csontszálkák elváltak, és a sebesült lényeges működési zavar nélkül nézett a teljes gyó­gyulás elébe. Egy további betegnél az állkapocs bal oldalán hatolt be golyó, ezt megzúzta, beleütközött a koronanyújt­­ványba és állítólag a fül mögött vették ki. Ennél kis nyálsi­poly képződött a fül mögött, azonban szinte gyógyuló félben hagyta el az osztályt. Megjegyzendő, hogy a szájür egyiknél sem volt megnyitva és a láb csökkentével a száj tökéletesen használhatóvá vált. Áttöréssel szövetkezett lövés csak egy volt, midőn hozzám került, tetemes geny gyülem volt az áll alatt, ennek megnyitása a beteg állapotán javulást eszközölt. A tör­­végek mozgása a dagadt lágy részek miatt igen korlátolt volt, 4 napi kezelés után tovább szállíttatott. A kulcscsont fölötti és alatti sebzések meglehetős számmal voltak képviselve, azon­ban nevezetesebb képletek sebzésével nem igen voltak szövet­kezve (kivéve egyszer, midőn a kulcscsont el volt törve). A sebesültek javulva távoztak, kivéve egyet, kinek sebe látszó­lagosan csekély volt, mert a golyó kürülbelől l'/a hüvelylük­­kel a kulcscsont közepe felett hatolt át az izomrétegeken, tris­mus és tetanus vetettek véget életének. Komolyabbak voltak a vállsértések, mert többnyire zúzódást szenvedett a kar fején. Ezek közül egy hagymázban pusztult el. Igen érdekes volt egy hasfali sértés gyógylefolyása. A golyó a 10 és ll-ik borda irányában az egyenes hasizom szélén hatolt be és vala­mivel inkább kifelé az ellenkező oldalon ki. Megsebesült J. 27-én, kezelésem alá 5-én került. Néhány nap múlva a seb megtisztult, az egyenes és lehágó has­izmok mintegy ki vol­tak készítve, a hasür teljes épségében volt, de az érzékenység a seb körül fokozott, genykiválasztás mérsékelt, genysülyedés pedig sehol sem volt észlelhető. Étvágya alig volt, szomja foko­zott, láz mérsékelt. A fájdalmat leginkább csilapító jeges boro­gatásokat és chinin adagolást már 2 hétig folytattam, midőn egyszerre az arcza orbánczosan kezdett dagadni. Ekkor china főzetet kénsavval rendeltem e betegnek, mire csakhamar javu­lásnak indult és másfél hét múlva jó kedvvel távozott az oly sok ideig apathicus beteg hazájába. Nevezetes, hogy az első három hétben a látszó izmok mindig szép tiszta , habár hal­vány pirosak voltak, de sehol legcsekélyebb sarjadzási hajlam sem mutatkozott. Szomorúbb volt a kimenetel azon sebesült­nél, kinél a lövés a lapocz belső széle közepén hatolt be a mell­­űrbe a hónaljon keresztül pedig a karcsont megkerülésével, a delta izom tapadása fölött jött újra ki. A beteg eleinte Bécs­­ben feküdt és állítólag javulóban volt, midőn Pestre leszállí­tották. A rázást igen rosszul tűrte és már az után roppant mennyiségű zavaros savó ürült ki a kar külfölszínein levő nyí­láson. A kar mozgása meg volt szüntetve, de érzése nem; a mellkas beesett, kantatás felül dobos, alul tompa; köhögésnél az említett nyíláson zavaros savó és lég ürült; a háton levő nyílásból semmi sem jött ki; a láz erős. Chinin adagolásra a beteg állapota kissé javult, azonban a túlságos kiválasztás a beteg ereit kimertté. A bonczolásnál mint utólagosan hallom bordatörést is találtak. Egy további beteg hátán levő 8" hosz­­szú lőcsatornája közepén az első ágyékcsigolya leváltott lövés nyújtványa volt érezhető. A beteg félbenhagyó fájdalmakat panaszol jobb oldalt az ágyéktól a lágyék felé terjedőleg. A fájdalmat nyomás vagy morphin bírta csak csilapítani. A bete­get csak rövid ideig észlelhettem. Végre megemlítek még egy szász katonát, kinél a golyó a jobb lágyékban a czombatértől befelé­­ hüvelykkel hatolt be és a farcsík-keresztcsont egyesülésének irányában kifelé 't hüvelykkel hatolt ki. Nem volt megsértve semmi szerv a medenczében sem azonkívül; a csatornát kutaszszal kipuha­tolni lehetlen volt; fekvéskor eleinte meglehetős mennyiségű geng ürült ki saját súlyánál fogva, nyomással azt semmikép sem tudtam előmozdítani. Két hét alatt a beteg tökéletesen felgyógyult. Most pedig áttérek a csonttöréssel complicált sebzésekre, a jelenkori sebészet azon terére, melyen a legszebb és legem­­beriebb győzelem vívmányáról a conservatismus elvének gya­­korlatiságáról meggyőződhetett volna a működő sebész. Fájda­lom a megkezdett és előrehaladó gyógyfolyamat közepett az észlelendő beteg tovább szállíttatott, veszve volt a tudományra egyed­i­­ irányadó eredmény. 3—4 hét alatt megkezdett gyógy­folyamat gyakran csak első szakát végezte, ez kedvezőnek mutatkozott, de gyakran csak az utólagosan föllépő szövődmé­nyek ismertetik föl a baj valódi, a czélba vett gyógyeljárás czél­­szerűségét vagy hiányosságát. Azonban az ez által felmutat­ható statistikai kimutatás kedvezőségére még lényeges volna talán az egész orvosi személyzet összműködése is. Ha a csa­tatérhez legközelebbi kórházak sebészei a sebzett rész eltávo­lítását nem látják rögtön szükségesnek és a sebesült tovaszál­­lítása bizonyos, nem volna-e czélszerű öt rögtön állandó kötés­sel ellátni (gypskötéssel mint a­mely legkevesebb időt vesz igénybe) hogy a továbbszállítás káros hátányait lejebb szál­lítsák­­? Az ideiglenes kötés nem alkalmazható oly pontosan, hogy alkalom ne nyúttatnék oly sok kifejlődésére, mely nem­csak a beteg végtagját, de életét is veszélybe hozza. A törtvé­gek hegyessége a még meglehetősen rögzített szálkák élessége minél nagyobb mozgási térrel bírnak s minél kevésbé vannak rögzítve , annál kevesebb lábot idéznek elő környékükben, annál tovább terjedő elhalást eredményeznek a bántalmazott szövetekben. Bocsánat ez eltérésért, melyről még más szak­avatott férfiak bizonyosan kimerítően fognak szólani , de okadatolását következő eset fogja adni: A pozsonyi ütközet után másodnapra egy hatalmas izom­zatú sebesült került az osztályomra, kinek jobb karján a föl­kar izmai voltak átlőve csonttörés nélkül, a bal karon pedig a lövés az orsó tenyéri felület alsó harmadában hatolt be, szál­­kásan összetörte az orsót, ennek darabjai pedig a kézháti felü­let felső harmadában nyitották meg a lőcsatornát. A golyó kissé összezúzva kissé oldalt a pólya alatt maradt. Ugyanezen alkaron egy surló lövés a gyűrűs ujjhegyét és az alkar singi felületének közepét lesúrolta. A csingcsont ép volt. Az átható sebnyílásakor az izmok sötét vörösen kidudorodtak. A jobb felkar körülbelül félszer, a bal egész kar a vállal együtt még egyszer ter­mésebb volt, mint a szép izomzatú egyénnél föl lehetett volna tenni; a bőr feszült fényes, a sebesült végtagok hőmérséke tetemesen emelt. A bal alkar egyszerűen egy sínen nyugodott. Miután ebből a go­lyót és néhány csontszálkát eltávolítottam, a vágott sebből az utó­vérzést csilapítottam, a karokat elhelyeztem, jeges borogatáso­kat rendeltem. Két nap alatt a jobb kar lelohadt és a lőcsatorna gengedésnek indult, a bal kar megmaradt úgy­szólván köle­­mes állapotában. Harmadnap a lőrések körüli feszülés kiseb­bítésére ezeket tágítottam , a jeges borogatásokat félbeszakí­tottam. Negyednapra az alkar hőmérséke rendesnél csekélyebb volt, az érzés csökkent itt-ott a bőr sebkörüli szélei kékesen kezdtek elszínesedni, azért is Kovács tanár beleegyezésével a felkaron is tetemes­ tágításokat vittem véghez. Belsőleg chinin, külsőleg ceratum. Ötödnapra az alkar kékes viola szinű volt, a felhám bűzös zavaros folyadék által volt fölemelve ; a sebnyí­­lásokból csekély mennyiségű habos zavaros folyadék ürült. A tisztogatás és bekötés kali hypermanganicummal történt. Délben a beteg levese megevése után hirtelen meghalt. A hul­lában a bal kar visszerei kissé belöveltebbek voltak a rendes­nél és noha a testen a rothadás semmi jelei sem mutatkoztak a szívben nagyobb visszerekben, az agy és májvisszereiben levegő találtatott. A halálosan fertőző felszívódott er okozta a vér­e gyors bomlását. Nem valószínű-e tehát, hogy e betegnek, ki a singcsont épsége miatt fájdalmas kezét mindig mozgathatta, élete megmentetik, ha az fölkarra is átterjedő gypskötéssel szállittatik odább­? Nem vétetett volna-e eleje a csontszálkák izgatása által oly excessivvé vált lábnak, ha a sértett végtag a legnagyobb nyugalomba tétetik. (Vége köv.) 776 Petefészek-metszés 1701-ben. Ekkorig azon hitben vannak, hogy az első petefészek 1­781-ben Rouenban távolittatott el, még pedig véletlenül oly betegtől, ki a Fallopia-féle kürt genyes vízgyülemében szenve­dett, melyet azután petefészek-lob és ennek tyúktojásnyi meg­nagyobbodása követett. Ezen kóros állapotok többszöri szülé­sek után látszottak kifejlődni. 44*

Next