Orvosi Hetilap, 1866. november (10. évfolyam, 44-47. szám)
1866-11-04 / 44. szám
775 ványa. A sebek megtisztultak a csontszálkák elváltak, és a sebesült lényeges működési zavar nélkül nézett a teljes gyógyulás elébe. Egy további betegnél az állkapocs bal oldalán hatolt be golyó, ezt megzúzta, beleütközött a koronanyújtványba és állítólag a fül mögött vették ki. Ennél kis nyálsipoly képződött a fül mögött, azonban szinte gyógyuló félben hagyta el az osztályt. Megjegyzendő, hogy a szájür egyiknél sem volt megnyitva és a láb csökkentével a száj tökéletesen használhatóvá vált. Áttöréssel szövetkezett lövés csak egy volt, midőn hozzám került, tetemes geny gyülem volt az áll alatt, ennek megnyitása a beteg állapotán javulást eszközölt. A törvégek mozgása a dagadt lágy részek miatt igen korlátolt volt, 4 napi kezelés után tovább szállíttatott. A kulcscsont fölötti és alatti sebzések meglehetős számmal voltak képviselve, azonban nevezetesebb képletek sebzésével nem igen voltak szövetkezve (kivéve egyszer, midőn a kulcscsont el volt törve). A sebesültek javulva távoztak, kivéve egyet, kinek sebe látszólagosan csekély volt, mert a golyó kürülbelől l'/a hüvelylükkel a kulcscsont közepe felett hatolt át az izomrétegeken, trismus és tetanus vetettek véget életének. Komolyabbak voltak a vállsértések, mert többnyire zúzódást szenvedett a kar fején. Ezek közül egy hagymázban pusztult el. Igen érdekes volt egy hasfali sértés gyógylefolyása. A golyó a 10 és ll-ik borda irányában az egyenes hasizom szélén hatolt be és valamivel inkább kifelé az ellenkező oldalon ki. Megsebesült J. 27-én, kezelésem alá 5-én került. Néhány nap múlva a seb megtisztult, az egyenes és lehágó hasizmok mintegy ki voltak készítve, a hasür teljes épségében volt, de az érzékenység a seb körül fokozott, genykiválasztás mérsékelt, genysülyedés pedig sehol sem volt észlelhető. Étvágya alig volt, szomja fokozott, láz mérsékelt. A fájdalmat leginkább csilapító jeges borogatásokat és chinin adagolást már 2 hétig folytattam, midőn egyszerre az arcza orbánczosan kezdett dagadni. Ekkor china főzetet kénsavval rendeltem e betegnek, mire csakhamar javulásnak indult és másfél hét múlva jó kedvvel távozott az oly sok ideig apathicus beteg hazájába. Nevezetes, hogy az első három hétben a látszó izmok mindig szép tiszta , habár halvány pirosak voltak, de sehol legcsekélyebb sarjadzási hajlam sem mutatkozott. Szomorúbb volt a kimenetel azon sebesültnél, kinél a lövés a lapocz belső széle közepén hatolt be a mellűrbe a hónaljon keresztül pedig a karcsont megkerülésével, a delta izom tapadása fölött jött újra ki. A beteg eleinte Bécsben feküdt és állítólag javulóban volt, midőn Pestre leszállították. A rázást igen rosszul tűrte és már az után roppant mennyiségű zavaros savó ürült ki a kar külfölszínein levő nyíláson. A kar mozgása meg volt szüntetve, de érzése nem; a mellkas beesett, kantatás felül dobos, alul tompa; köhögésnél az említett nyíláson zavaros savó és lég ürült; a háton levő nyílásból semmi sem jött ki; a láz erős. Chinin adagolásra a beteg állapota kissé javult, azonban a túlságos kiválasztás a beteg ereit kimertté. A bonczolásnál mint utólagosan hallom bordatörést is találtak. Egy további beteg hátán levő 8" hoszszú lőcsatornája közepén az első ágyékcsigolya leváltott lövés nyújtványa volt érezhető. A beteg félbenhagyó fájdalmakat panaszol jobb oldalt az ágyéktól a lágyék felé terjedőleg. A fájdalmat nyomás vagy morphin bírta csak csilapítani. A beteget csak rövid ideig észlelhettem. Végre megemlítek még egy szász katonát, kinél a golyó a jobb lágyékban a czombatértől befelé hüvelykkel hatolt be és a farcsík-keresztcsont egyesülésének irányában kifelé 't hüvelykkel hatolt ki. Nem volt megsértve semmi szerv a medenczében sem azonkívül; a csatornát kutaszszal kipuhatolni lehetlen volt; fekvéskor eleinte meglehetős mennyiségű geng ürült ki saját súlyánál fogva, nyomással azt semmikép sem tudtam előmozdítani. Két hét alatt a beteg tökéletesen felgyógyult. Most pedig áttérek a csonttöréssel complicált sebzésekre, a jelenkori sebészet azon terére, melyen a legszebb és legemberiebb győzelem vívmányáról a conservatismus elvének gyakorlatiságáról meggyőződhetett volna a működő sebész. Fájdalom a megkezdett és előrehaladó gyógyfolyamat közepett az észlelendő beteg tovább szállíttatott, veszve volt a tudományra egyedi irányadó eredmény. 3—4 hét alatt megkezdett gyógyfolyamat gyakran csak első szakát végezte, ez kedvezőnek mutatkozott, de gyakran csak az utólagosan föllépő szövődmények ismertetik föl a baj valódi, a czélba vett gyógyeljárás czélszerűségét vagy hiányosságát. Azonban az ez által felmutatható statistikai kimutatás kedvezőségére még lényeges volna talán az egész orvosi személyzet összműködése is. Ha a csatatérhez legközelebbi kórházak sebészei a sebzett rész eltávolítását nem látják rögtön szükségesnek és a sebesült tovaszállítása bizonyos, nem volna-e czélszerű öt rögtön állandó kötéssel ellátni (gypskötéssel mint amely legkevesebb időt vesz igénybe) hogy a továbbszállítás káros hátányait lejebb szállítsák? Az ideiglenes kötés nem alkalmazható oly pontosan, hogy alkalom ne nyúttatnék oly sok kifejlődésére, mely nemcsak a beteg végtagját, de életét is veszélybe hozza. A törtvégek hegyessége a még meglehetősen rögzített szálkák élessége minél nagyobb mozgási térrel bírnak s minél kevésbé vannak rögzítve , annál kevesebb lábot idéznek elő környékükben, annál tovább terjedő elhalást eredményeznek a bántalmazott szövetekben. Bocsánat ez eltérésért, melyről még más szakavatott férfiak bizonyosan kimerítően fognak szólani , de okadatolását következő eset fogja adni: A pozsonyi ütközet után másodnapra egy hatalmas izomzatú sebesült került az osztályomra, kinek jobb karján a fölkar izmai voltak átlőve csonttörés nélkül, a bal karon pedig a lövés az orsó tenyéri felület alsó harmadában hatolt be, szálkásan összetörte az orsót, ennek darabjai pedig a kézháti felület felső harmadában nyitották meg a lőcsatornát. A golyó kissé összezúzva kissé oldalt a pólya alatt maradt. Ugyanezen alkaron egy surló lövés a gyűrűs ujjhegyét és az alkar singi felületének közepét lesúrolta. A csingcsont ép volt. Az átható sebnyílásakor az izmok sötét vörösen kidudorodtak. A jobb felkar körülbelül félszer, a bal egész kar a vállal együtt még egyszer termésebb volt, mint a szép izomzatú egyénnél föl lehetett volna tenni; a bőr feszült fényes, a sebesült végtagok hőmérséke tetemesen emelt. A bal alkar egyszerűen egy sínen nyugodott. Miután ebből a golyót és néhány csontszálkát eltávolítottam, a vágott sebből az utóvérzést csilapítottam, a karokat elhelyeztem, jeges borogatásokat rendeltem. Két nap alatt a jobb kar lelohadt és a lőcsatorna gengedésnek indult, a bal kar megmaradt úgyszólván kölemes állapotában. Harmadnap a lőrések körüli feszülés kisebbítésére ezeket tágítottam , a jeges borogatásokat félbeszakítottam. Negyednapra az alkar hőmérséke rendesnél csekélyebb volt, az érzés csökkent itt-ott a bőr sebkörüli szélei kékesen kezdtek elszínesedni, azért is Kovács tanár beleegyezésével a felkaron is tetemes tágításokat vittem véghez. Belsőleg chinin, külsőleg ceratum. Ötödnapra az alkar kékes viola szinű volt, a felhám bűzös zavaros folyadék által volt fölemelve ; a sebnyílásokból csekély mennyiségű habos zavaros folyadék ürült. A tisztogatás és bekötés kali hypermanganicummal történt. Délben a beteg levese megevése után hirtelen meghalt. A hullában a bal kar visszerei kissé belöveltebbek voltak a rendesnél és noha a testen a rothadás semmi jelei sem mutatkoztak a szívben nagyobb visszerekben, az agy és májvisszereiben levegő találtatott. A halálosan fertőző felszívódott er okozta a vére gyors bomlását. Nem valószínű-e tehát, hogy e betegnek, ki a singcsont épsége miatt fájdalmas kezét mindig mozgathatta, élete megmentetik, ha az fölkarra is átterjedő gypskötéssel szállittatik odább? Nem vétetett volna-e eleje a csontszálkák izgatása által oly excessivvé vált lábnak, ha a sértett végtag a legnagyobb nyugalomba tétetik. (Vége köv.) 776 Petefészek-metszés 1701-ben. Ekkorig azon hitben vannak, hogy az első petefészek 1781-ben Rouenban távolittatott el, még pedig véletlenül oly betegtől, ki a Fallopia-féle kürt genyes vízgyülemében szenvedett, melyet azután petefészek-lob és ennek tyúktojásnyi megnagyobbodása követett. Ezen kóros állapotok többszöri szülések után látszottak kifejlődni. 44*