Orvosi Hetilap, 1867. április (11. évfolyam, 14-17. szám)
1867-04-07 / 14. szám
fi -H- SK« Tartalom: Czifra Ferencz tnr. A műtősebészet körébe eső nevezetesebb literek rendellenes viszonyai sebészboncztani szempontból. A karnitér. — Az aranyér gyógykezelése. Gosselin tnr. után Koller Gy. tr. — Könyvismertetés. Die Balneotherapie der chronischen Krankheiten. Von Dr. E. H. Kisch. Iste Abtheilung. — Lapszemle. A kénsavas kinal hatás az idegrendszerre. A cholerásak hőmérséke. A kénsavas kinal bőr alá fecskendése. Az egyszerű hugyárról. Világra hozott ütéri visszértágulatok Theia. Lengyel Endre tr: Az orvosü agy rendezéséhez. II. III. — Fővárosunk építkezése tárgyában. — K. m. természettudományi társulat. — Vegyesek. Pest, 1867. Április 6. Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 kr.; vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 15 új kr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir postahivatalnál, a szerkesztiségnél, újtér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedések 5. viczi utca* Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és köryuvállat közlönye. TiBeise^e redünk; évf'oly'a-M». Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. A sűrító-sebészet körébe eső nevezetesebb literek rendellenes viszonyai és változatai sebész-doncttani szempontból. *) (Folyt.) Czifra Ferencz ny. r. tanártól Kolozsvárott. A Icar-iitér rendellenes viszonyai és változatai. A mintegy 50 mm.-nyi vastagságú iitér rendes lefutási pályája irányát azon vonal jelöli ki, mely a hónalj-ár mellső harmadától a könyökredő közepéig lefelé huzatik. Ezen iitér közvetlenül a hónalj- és közvetve a kulcsakütér osztatlan végága gyanánt tekintendő. A karatér a közepetti ideggel és a két mély kar-visszerekkel együtt a kétfejű kar-izom belső izom barázdájába van beágyalva. Az említett képleteken kívül azonban ugyan csak e helyen találhatók meg a singi bőr-visszér, a singideg és a belső nagyobb bőrideg, ez utóbbiak a czombon lefelé vonulásuk közben mind jobban és jobban eltávoznak, úgy az ütértől mint a kétfejű karizomtól, oly módon, hogy a singideg körülbelől a kar közepe alatt befelé, a belbütyök felé tart, míg az ideg és a visszér a ferde borító ragpontja felett, a pólyát átfúrva, további lefolyásukban felületesen helyeztetnek. Az ütér maga a belső könyök-barázdába (sulcus cubit.int.), mely a kétfejű karizom belső izomi barázdájának közvetlen folytatása (a könyök-árokba) érkezik, s itt a belkarizom alsó végén fekszik, a kétfejű karizom mától befelé ugyancsak a kétfejű karizom rostos folytatványa által (a később leírandó úgynevezett ferdény pólya (fascia trapezoides) fedezvén, s a singkoszorú nyujtványával, vagy az orsó nyakával egyenlő magasságban, tehát mindig az izületi vonalon alól történ az ütér kettéágazása a szokott két főágra, azaz az orsó- és singüterekre. A kettéágazás előtt a felkaron futván le, közönségesen az apró izomágakon kívül a következő nevezetesebb ágak indulnak ki tőle, u. m. a mély karütér s a két mellék ütér, mégpedig az orsói mellék ütér ugyancsak az orsóideget követve, a háromfejű karizmon át az orsói könyökbarázdába (sub. cubit, radialis), a singi mellék ütér pedig a singideghez simulva, vele együtt a könyök hátsó részletén terül el, míg az alsó singi mellék ütér a külső könyökbarázda mélyében végződik. (Ezen említett könyökbarázdák a kétfejű karizom bel- és külbarázdáinak közvetlen folytatásai). Mielőtt a karatér rendellenes viszonyainak részletes tárgyalására áttérnék, szükségesnek véltem, oly nevezetes és gyakorlati fontosságú képletről megemlékezni, mely a karatérnek mind rendes, mind pedig rendellenes lefolyási viszonyait illetőleg lényegesen szerepel. Az említett képlet nem egyéb, mint azon nevezetes benyerészlet, mely a kétfejű karizom bel vagy singi szélétől az előkar pólyájához, mint erősítő rostköteg (lacertus fibrosus) húzódik, s a szerzők által különböző elnevezés alatt említtetik, így pl. némelyek szerint egyszerűen mint „aponeurosis bicipitalis“ iratik le, vagy Pirogoff szerint: könyök kőnyének (Fascia cubiti) vagy idománál fogva, minthogy ferdén fekvő négy keszeg-oldalt képez, ferdény pólyának, (Fascia trapezoides) is neveztetik. A kétfejű karizom inának ezen nevezetes böngés részlete, mintegy az izom második ina gyanánt tekintendő, az izom főina ugyanis belülről kifelé futván, nagyobbára a kétfejű karizom mindkét fejeinek izom kötegeit magában egyesítve, a bel karizom vége felett a könyökárok mélyébe hatol, s köztudomásilag az orsó gumója hátsó részletéhez tapad. A ferdény bőnye ellenben mint másodlagosan kívülről befelé irányulva a karatér előtt, és a könyökárok felett boltozatot képez, s részben a fémn felületes rétegének, részben a kis izom főizomkötegeit egyesítve, a görgeteg, v. ferde boritó izom felett, ferdén és befelé vonulva, az előkar pólyájával szövődik össze, s a kétfejű karizom ina előtt terülvén el, felfelé egy homorú éles széllel határolva, sarlóalakban a hosszú hanyintó izomra tör át. Ezen említett bőnye nem ritkán alakilag is változik, mennyiben néha „félhold“, gyakrabban „legyező“, leggyakrabban pedig ferdény (trapezoid) alakban jelentkezik, minélfogva legczélszerűbbnek vélem ez utóbbi elnevezést használni. A leírt kenyét Pirogofi tüzetesebb vizsgálat tárgyául vévén, egyszersmind ő is volt az első, ki annak gyakorlati fontosságát is nyomatékosan kiemelte. Szerinte a kétfejű karizom fő és mellékina által a könyökárok felső és alsó részletre oszlik fel. A felső részlet a bel bütyökkel egyenlő felszínen lévén, a ferdény és a kar bőnye folytatása között a kar pólyának csak vékony lemeze által fedezik. A karatét tehát itt legfelületesebben helyeztetik, csak is az emlitett vékony lemez által választatván el a közepetti visszér *) Lásd lapunk 1866-ik évi folyama 39, 40, 41 és 42 számát.