Orvosi Hetilap, 1868. február (12. évfolyam, 5-8. szám)
1868-02-02 / 5. szám
Pest, 1868. Február 2. Előfizetési ár , helyben egész évre 9 frt., félvéte 4 frt. bv Megjelen minden vasárnap, kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztők és fizetések bérmentesitendökségnél, újtér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedéséi elv Hirdetésekért soronkint 15 uj kr. váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. XiaBenSkeeredJLK. évfolyams. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh, Kálmán tanár. Tartalom: Báthory István tr.: A terhes méh hátradőléséről. (Vége). — Rétli Károly tr. Adalék a szívbántalmak jelzéséhez, kifejlődéstörténetéhez és gyógyításához. — A hasi hagymáz gyógyításáról. — Könyvismertetés. Handbuch der pathologischen Anatomie von Dr. E. Klebs. — Lapszemle. A migraine gyógyítása hamanybüreg által. — Vérizzadás. — Alakváltoztató mozgások, melyek kiválólag színtelen vérsejteken észleltettek. — Apróbb szemelvények. Tirols. Az orvosi nevelés rendszere Angol- és Francziaországban. I. — A budapesti kir. orvosegylet. — Győri orvos-gyógyszerészegylet. — Kivonat dr. Flór Pestváros tiszti főorvosának 1817-diki december havi közegészségügyi hivatalos jelentéséből. Vegyesek. — Szerk. levelezés. A terhes méh hátradőléséről. Báthory István tr. volt szülészeti tansegédtől. (Vége) A mondottakból a jóslatra könnyen következtethetünk. Igen sok függ azon időtől, melyben a hátradúlés szakavatott orvos kezelése alá kerül. Kedvező teend az akkor, ha a méhbeszorulás, a húgyhólyag és végbélre gyakorlott nyomás tünetei csak ezelőtt rövid idővel csekélyebb mérvben jelentkeztek , ha húgycsap alkalmazás által a vizelet kibocsátása idejekorán naponkint többször ismételtetik, s szükség esetén a műleges helyretevés megtörténik, minthogy ily eljárásokra a veszélyeztető jelenségek csakhamar megszűnnek, az egyén rendes hogylétét visszanyeri s a terhességi folyamat tovább halad előre. A jóslat kedvező teend még akkor is, ha csekélyebb fokú méh-beszorulásra az elvetélés azonnal bekövetkezik. Bizonyára szomorú kimenetel áll be a húgycsapolás vagy a méh-helyreigazítás elmulasztása esetében; nemkülönben ha a hátradőlés ismétlődése éber szemmel nem kisértetik, vagy az el nem háríttatik, hanem a természetre lesz hagyva; szintúgy azon esetekben is, melyekben az igen óhajtandó korai szülés be nem következik sat., ilyenkor az egyén a húgyhólyag, méh, vesék sat. említett veszélyes bántalmazásai között bizonyosan elvész. A feladat tehát, melynek megoldására kezelési tekintetben törekednünk kell, mindenekelőtt abból áll, hogy az ezen helyzetváltozástól függő rendellenes hólyagteltséget és a húgyrekedést meggátoljuk, megszüntessük, mégpedig annyival inkább, minthogy a kitágult hólyag a helyzeteltérést még inkább elősegíti, valamint a szerv helyreigazítását lényegesen akadályozza. E szerint első teendőnk a vizelet szorgos kibocsátása lévén, ezt ruganyos férfi-húgycsap segélyével eszközölhetjük, mert erre a fémből készült kevésbé alkalmas, mennyiben a fancsontok mögé fölemelkedett hüvelyes rész által a húgycső nyomásnak és elhajlásnak van kitéve, másrészt pedig az alsó méhrészlettől a húgycső felső része, valamint a hólyag erősen a mellső hasfalhoz szorittatott, mely akadályokat ruganyos húgycsap alkalmazásakor könnyebben legyőzhetjük, de épen ezek folytán a szóbanlevő művelet nagy óvatossággal, nyers erőszak nélkül történjék. Többnyire elegendő a terhest hanyatt helyzetben csapolni, alkalmilag azonban előnyös lehet a térde künyökfekvés, de ez utóbbi gyakran fölösleges; szintúgy előnyösnek látszik némely esetben az alsó méhrészletnek egy vagy két ujjali kíméletes oldalra való tolása a bevezetés megkönnyebbítése, a húgycső szabaddá tétele végett, mi egyébiránt akkor, ha az akadály feljebb létez, nem czélhoz vezető. Mint első esetünkből is látható, bizonyos, hogy az egyszeri húgycsapolás sohasem elégséges, mert tapasztalat szerint valamint a hátradúlés, úgy a húgyrekedés is közönségesen ismétlődik, mely oknál fogva is a körülményekhez képest a csapolást napjában többször (legalább három-négy ízben) kell végrehajtanunk. A húgycsap ismételt bevezetése elkerülhető, s nézetem szerint nem czélszerűtlen, ha ily esetekben az eszköz a hólyagban hagyatik, mi a különben is ágyban fekvőnél bajt nem okoz, de ilyenkor dugaszszal ellátva, mindkét czombra fonállal erősíttessék meg. Naponként többször vagy tartósan történő csapolás következménye az, hogy a hüvelyes rész lejebb ereszkedik, míg az egész szerv folytonos növekedés folytán megdőlt alapjával képes lesz a medenceűrt elhagyni, s a hasürbe felemelkedni. Ezen módon tartom csak lehetőnek a hátradőlt terhes méh úgynevezett önkéntes helyreigazodását, nem pedig, mint némelyek hiszik, akként, hogy a meghűlt méh mellső fala növekedvén, a medenczeürből az alhasba emelkedik fel, s hogy később a méhalap ezt mindinkább követi. E helyen fontos kérdés gyanánt merül föl, váljon menynyi ideig kell a csapolást eszközölnünk, s mikor vagyunk arról bizonyosak, hogy méhbeszorulás már be nem következik. Többek véleménye szerint a beszorulás veszélyességétől a negyedik hó végéig lehet tartanunk. Hogy ez azonban nem minden esetben áll, kiviláglik a hugyanyvér tüneteivel kórházba hozott egyénünknél, kinél a beszorulás, mint említve volt, az ötödik hóban állott elő. Már ezen egy esetből is legyen szabad némileg azon következtetést vonnunk, hogy a történhető beszorulás elkerülése végett tanácsosabb minden esetben a húgycsapolást a hatodik hó kezdetéig folytatni, mert tudva van, hogy ez azon időpont, melyben a méh kifejlettsége, nagyságánál fogva súlyos jelenségekre többé nem fog alkalmat szolgáltathatni."