Orvosi Hetilap, 1868. augusztus (12. évfolyam, 31-35. szám)
1868-08-02 / 31. szám
fenn leírt különböző nagyságú, színű és összeállású képletet szemlélhetjük, mely csakhamar az ürülés után ismét a végbélbe húzódik. A nagyobb terméjű habarczok a végbélnyílásában hosszabb ideig időznek mint a kisebbek. Schuh által eset említtetik, melyben a lúdtojás-nagyságú habarcz teste egy nőnél a gáton szabadon látható vala és a hüvely bejáratát részben elzárá. Én magam az elősorolt esetek között olyant nem észleltem, mely állandóan a végbélnyílásban fészkelt volna. Ha a gyermek székelése alkalmával a kedvező időpontot a habarcz felkutatására elmulasztottuk, annak feltalálása a végbél üregében sokkal inkább nehezítetik , mintsem azt a priort gondolnék, mert a végbélbe bevezetett ujjunk nem mindenkor képes a habarcz jelenléte felől biztos támpontot nyújtani, főleg ha a végbélben bélsárgyülem is tartalmaztunk, csak tömöttebb és nagyobb terméjű habrczot sikerül ujjal kipuhatolni, ha kocsánya elég szilárd; ellenben a kisebbeket, puhábbakat ujjunk ritkán fedezheti fel a végbélben. A végbéltükör is csak ritkán vezet czélhoz, s alkalmazását legtöbbször a gyermek zsenge kora nehezíti. Ily esetekben, melyeknél a székürülések alkalmával jelen nem lehettem, vagy, ha a habarczot tanítványaimnak bemutatni akartam, a gyermeknek allövetet adattam, sőt székelésre ösztönöztem ; ezen eljárás többnyire czélhoz vezetett, s ilyenkor a kór ismét a sikeres gyógykezelés is azonnal követi. Ily vizsgálatnál azonban vigyáznunk kell, hogy az ülepeket nagyon szét ne feszítsük, különben a végbélnyílás is nagyon kitágulván, a habarcz visszacsúszik, s ennek gyors műleges eltávolítása meghiúsíttatik. A vérzés a rendes tünetek közé tartozik, ez azonban csak kivételes esetekben nagyobb fokú, többnyire csak véres nyakból áll. A vérhastól azáltal különbözik, hogy itt ily folytonos fájdalmas erőltetés nincs jelen mint amannál, hogy a láz hiányzik, s hogy a betegnél — a netaláni nagyobb vérzés következményeit kivéve, melyek azonban a gyakorlatban csak ritkán észlelhetők — más általános és helybeli tünetek nem tapasztaltatnak. Sok szerző említi, hogy a végbélhabarcz a végbélelőeséssel párosul; ennek lehetőségét nem tagadhatom, de esetemben azt még eddig nem tapasztaltam. A végbélhabarcztól a végbélelőesés azáltal különbözik, hogy a habarcz a végbélnyílásban ül, s nem nagyobb a fennemlített tárgyaknál, az előesés pedig vagy gyűrűszerű rózsaidomú, vagyhosszúkás hengeridomú fájdalmas dagot képez, melynek domború felülete középpontján a bél külnyitása látható. (Bővebben fejtegettem ezen tárgyat 1859-ben, az „Orvosi Hetilap“ harmadik évfolyamának 1. 2. 3. számában, a végbéliszámról közlött czikkemben.) Aranyeres csomókkal a végbélhabarczot fel nem cserélhetjük, mert amazok gyermekeknél nem is fordulnak elő; általam legalább eddig a gyermekkorban még nem észleltettek, s ugyanezt állítja Guersant is; nagyobb egyéneknél pedig az aranyeres csomók oly jellemző tünetek által nyilvánulnak, hogy a felcserélés alig tehető. A hely, melyből a végbélhabarczok fejlődése kiindul, a külső és belső zárizom közti részletre, s leggyakrabban annak hátsó falazatára terjed. Említettek kivételes esetek, melyekben a habarczok a bélben magasabban fészkeltek, s olyanok is, melyekben egyszerre több habarcz észleltetett ; én eddig egynél több habarczot egyidejűleg egy egyénben még nem észleltem. Az okok, melyek a végbélhabarczok fejlődését elősegítik vagy siettetik, eddig nem eléggé ismeretesek és csak föltevényeken alapulnak. Eseteimben nem valók képes oly előzményi adat nyomába jutni, mely a habarcz fejlődését ezen zsenge korban magyarázhatta volna. Indító oknak többek által az erőltetéssel párosult hasmenés tekintetik. (?) A kórjóslat ezen bajnál átalában kedvezőnek mondható, mert a habarcz biztos felismerése után a gyógykezelés is biztos sikert igér ; sőt néha esetek fordulnak elő, melyekben a gyógyulás önmagától történik : ha t. i. a kocsány igen vékony, akkor a habarcz a bélsár kiürülése közben leszakadhat, anélkül, hogy csak némileg is feltűnő vérzés következnék be, s ilyenkor a fenn elősorolt tünetek sem jelentkeznek többé. Ily gyógyulást észleltem egy 4 éves fiúcskánál, kinél mármost 2 év óta a baj ki nem újult A kórjóslatnál tekintetbe kell vennünk a vérveszteséget, mely kivételes esetekben vérszegénységet okozhat; ilyent azon 6 éves fiúcskánál tapasztaltam, kinél a habarcz cseresnyenagyságú volt, s kinél a vérzések egy féléven át a baj felismerése előtt gyakran ismétlődtek. Komolyabb tüneteket sem a baj tartama alatt, sem a műtét alatt és után nem észleltem. A végbélhabarct gyógykezelése igen egyszerű; az általam elősorolt esetekben mindig a lekötés alkalmaztatott, mint legegyszerűbb és legbiztosabb eljárás, mégpedig következőleg : Ha a végbélhabarcz akár szakerülés alkalmával, akár önkéntes erőltetés folytán, vagy allövet segítségével a végbélnyílásba szorult, s itt szemlélhető, a gyermeket azonnal az anya vagy dajka ölébe, vagy pedig egy ágy, asztal szélére fektetem, oly módon, hogy fara kissé emelkedett legyen, alvégtagjai pedig lelógjanak ; most a két ülepet egy segéd által, ki nem-orvos is lehet, mérsékesen és óvatosan szétvonatom, s a habarczot csipesz vagy vékonykáim habarczfogó segítségével rögzítem , melyet ezen czélból a habarcz teste mögött, ennek a kocsányba átmenő hátsó részletére alulról felfelé alkalmazok, mialatt azonban vigyázni kell, hogy a gyermek nyugtalansága folytán a habarcz le ne szakadjon. Nem czélszerű a habarcz testét fogóval rögzíteni, mivel, ha a habarcz puhább állományú, egyes részletek belőle könnyen kiszakadnak, s a vérző csonk még lekötés előtt a végbélbe csúszik. Egy segéd által a rögzítés megtörténvén, alkalmazom az elég vastag selyemfonalat a rögzítő eszköz mögött alulról a kocsányra, s azt felülről kettős csomóba kötöm. Ezen eljárás is némi óvatosságot igényel, mert ha a csomó igen szorosan fűzetik össze, megtörténhetik, hogy az a kocsányt keresztülmetszi, mi vérzésekre okot szolgáltathatna. A lekötés után a habarczot mérsékes nyomás által a gyengéden szétvont végbélnyíláson át a végbélbe visszahelyezem, a fonal végeit pedig a faron rögzítem. A kacs sokszor már az első 24 óra végével leválva találtatik, többnyire azonban a második és csak ritkán a harmadik napon, annak jeléül, hogy a habarcz kocsányától levált. Ezen egyszerű eljárás mellett a műtét alatt vagy után kellemetlen körülményeket nem észleltem. Vérzések ellen, melyek a habarcz leszakadása esetében beállhatnának, hideg vízzel, vagy összehúzó folyadékkal való beíveléseket alkalmaznék ; itt a kocsány sodrása (torsio) is helyén volna; a végbél tömeszelésére azonban aligha valaha szükség lenne.