Orvosi Hetilap, 1869. szeptember (13. évfolyam, 36-39. szám)

1869-09-19 / 38. szám

Sérülési karatér-tágulat (aneurysma traumat, arteriae brachialis). Kórodai előadása után közli Kovács József, b. tanár. (Vége.) Vázoltuk már azon okokat, melyek miatt a kedvezőtlen viszonyok között is, szünetelő ujjali lenyomást választunk, ezek voltak főleg: 1) a sebzés kikerülése, 2) annak kikerü­lése, nehogy a kóros végtag nagyobb részéről zárassák el az egyenes vérkeringés, mint okvetlen kell. Ha majd e tekinteteket el kellene ejtenünk, mikép al­kalmazzuk a lekötést ? hogy sebzésünk a gyógyulásnak lehető sok igényeire tekintettel legyen, s hogy a lekötés többet el ne zárjon, mint mennyit a gyógyulás biztonsága követel. Hosszasak lennénk mindazok fölhordásával,miket a lekötési hely választásában tájékozásképen az ütértágulaton kívüli, és belüli,a tágulatok fölhasításávali lekötéseknek sebzési és gyógy­­hatányi értékéről, azok különbözőségeiről és a fönforgó eset­­közi viszonyaikról bírálatilag előadtunk.­­ Tárgyalásunk az üzértágulaton belüli lekötés választására vezetett (Anel, Hun­ter). Ettől vártuk, hogy utánna a daganat feszessége szűnni fog, legalább egy időre, s ha később a tágulat oldaledényekbeli megtelés által oly nagy feszességű lenne,hogy a gyengébb lökésű oldalkeringés gátoltatása a végtag életét veszélyeztetné, a tágu­lat kiürítését jelöltük ki a feszülés szüntetése módjául. — Mely eljárást azonban, tekintve bekövetkezhető vérzési é­s a nagy űrnek, a légbeli ragályzás útján, üszkösödhetési esélyeit csakis nevezett szükség esetére tártók föl. Az ütértágulaton belüli lekötési hely választásában azon föntebbi eszme által vezéreltetnők magunkat, 1) hogy a sebzés a gyógyulás föltéteit szemmel tartsa, vagyis ne annyira bántalmazott képletekben történjék, melyeknek a seb­zés általi új izgatása szétm­álló genyedést és utóvérzést he­lyezzen kilátásba; 2) távolabb - beljebb ne menjen a daganattól, mint hol a sebzendő szövetek ép voltában e föl­téteket kirondjuk. Sok valószínűséggel vehettük föl, hogy maga az ütér a tágulat felső fele mögött egyenesen bántalmazva nincs. De mert nem lehettünk meggyőződve, hogy a tágulatot környező *­loligát, s ezt környező vizenyőben mily fokban részesülnek az edényhüvely és edényfalak is, szükségesnek véltük lekötési helyül a fölkar sebészi nyaka alatt pár vonallal eső tért vá­lasztani, úgy hogy az ütér lefolyásával párhuzamos bemetszé­sünk nagyobb felső fele egészen épbe, s csak kisebb alsó fele eshessék vizenyős képletekbe. Igaz, hogy e hely választása által a lekötés utáni törnesz­­képződés (thrombus) Malgaigne s mások által hangsúlyozott azon előnyéről kellett lemondanunk, melyet a lekötés távo­lodása nyújt a fölötte elágazástól; de mi alább adandó alapokon előnyösebbnek tartok e lemondást, a köteléknek eshe­­tőleg vizenyősen beszűrődött, s így szakadékony és elgenye­­désre hajlandó ütérre alkalmazásánál. — Előnyösbnek a sebzést ép szövetekben itt, mint izgatott lábos képletekben alantabb. Magasabbra menéssel pedig, a hónalji elágazás kizárá­sának fönebb elitélt hátrányait választottuk volna. A műtétnek jelölt térbeni kivitele atalán nehézségek­kel nem jár. Kellett mégis ezúttal inkább mint különben, hogy az a sebzendő képletek lehető kevés zúzásával történjék, s a közel szomszéd lobos folyamat ide átterjedésére minél csekélyebb okot adjon. Hogy az ütémnek burkait nagyobb térben, mint mekkora a kötelék alávezetésére épen elég, letépni hátrányos , hogy a köteléknek a kikészített, ütér tápútjaitól meg nem fosztott, legbelsőbb pontjára kell tétetni, hosszasban mutogatni itt fölösleges lenne. A burkaitól nagyobb téren­ megfosztatás az ütér megélhetése és gyógyulására hátrányos , oktalan sebzés lenne ; lekötési helyül pedig legelőnyösebbnek kínálkozik bi­zonnyal a legbelsőbb azon pont, melynek közvetlen belső foly­tatásán az edényburok sértetlen. — Fölös említnem azt is, hogy a lekötendő üzemet kikészítés közben csipeszek közé fogni nem szabad,­­ az okozandó zúzás miatt. A fonalválasztás és rászoritás azonban jelentékeny horderejű cselekvések,mely­nek már rég súly tulajdonittatik. A fonalválasztás és rászoritás azon fölfogás folyomány­a, mellyel valaki a lekötött üterekbeni elzáródási folyamat­ról bir. Tudva van,hogy a széles fonal és gyenge rászoritás (Du­puytren), nem erősebben,mint hogy az ütér űrét összenyomja, 38 1 - . . , ■ ■­­ Tartalom. Kovács J. k. t­r. Sérülési karütértágulat (aneurysma traumat, arteriae brachii). (Vége). — Torday Ferenci tr. A váltó­­lázról gyermekeknél. — Könyvismertetés. Emlékirat a hazai betegápolási ügy keletkezése, fejlődése s jelenlegi állásáról, különös tekintettel a betegápolási költségekre. — Lapszemle. A bárzsing megrepedésének esete. — A csontvelő kóros változatai. Tárca a. Naplótöredék a magyar orvosok és természetvizsgálók fiumei nagy gyűléséről. — Kivonat a bars- és hontmegyei gyógyászati és termé­szetbaráti egylet aug. 9-ki ülésének jegyzőkönyvéből. — Vegyesek. — Pályázatok. SU. Pest, 1869. September 19. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál* a szerkesztőségnél Erzsébet-tér 10. sz., és Kil­an György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. .­­ ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kólbuvárlat közlönye. rM_',3 ar.«*- •fiBtst «' cos i S^. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh, Kálmán tanár. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közle­mények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 ujkr.

Next