Orvosi Hetilap, 1870. november (14. évfolyam, 45-48. szám)
1870-11-06 / 45. szám
757 — 758 I1 T — — a gyógytárakban megkívánja, hogy azok szoros és különleges őrizet alatt tartassanak stb., addig a legelterjedtebbet szabadon közrebocsátja, s terjedését szabadalmak által elősegíti, most midőn Angolország áldozatkészségéből más kevésbé ártalmas és veszélyes elemet sikerült a vegyészeinek előmutatni, mely a czélnak ép oly jól megfelel, mint a vilany. Gyakorlatunk bizonyítja, mily ritkán sikerül a megmérgezettek közül, ha a mérgezés szándékosan és halált czélzólag történt, csak egyet is megmentenünk, s ezt részben amiatt, mivel rendesen maga a beteg — ha határozatához hű marad — vallani nem akar; vagy mert az a nyújtott ellenszereket elfogadni és bevenni vonakodik, s így az ellenszerelést késlelteti; vagy mi leggyakoribb, hogy rendesen már akkor hivatunk, midőn a felszívódás jelentékenyen előhaladt, sőt néha midőn már agy és gerinczagybeli vagy vérfertőzési tünetek vannak jelen. Hiszem, miszerint egy kevésbé használt, tehát érdeket keltő térre lépek, midőn gyakorlatomból egy esetet ismertetek meg ügytársaimmal, mely részben amiatt érdemel figyelmet, mivel lefolyása magától a betegtől foganatba vett ellenszerelés miatt idültté vált; részben a beteg, felgyógyulását valószínűleg bizonyosnak tekintve, nekem egyáltalán minden vallomást megtagadott, sőt direct kérdéseim daczára, annak valószínű lehetőségét is határozottan tagadta ; de leginkább az észlelt tünetek miatt, melyek az orvost a további miheztartásra nézve útbaigazítják, s így számos eshető kellemetlenségektől megóvják. Azonban álljon itt az eset egész terjedelmében. Sz E., 34 éves hajadonhoz folyó 1870-diki év július 1-sején esetleges ottlétem alkalmával hivattam. A beteg, ágyban fekve, teljesen nyugodtan és meglehetős előzékenyen fogad, általán semmi kórelőzményre emlékezni nem akar, hanem a meghűlést tartja betegsége valószínű okának Nagy fejfájásról, gyomorégetésről és szomjról panaszol ; étvágya állítólag lenne, csakhogy mindjárt nyomást érez a gyomortájon, nyelve száraz, s rajta semmi különös nem található, kivévén hátsó részén csekély vérvörös redők; aludni nem bír, nyelése állítólag egészen szabad, nyomásra az egész gyomortáj fájdalmas. Hőfok 38.2. Érverés 82. Savanyú italokat és kevés kétszénsavas szikonyt rendeltem teljes étrend mellett, gyomrára pedig, mivel itt bőrhőmérséke a többi testrészekénél jelentékenyen nagyobb volt,néhányszor hideg borogatást feltenni ajánlottam. Július 3-kán ismét véletlenül jöttem a helységbe, s így alkalmilag, önként meglátogattam a beteget; őt még ágyban ugyan, de vidoron találtam, sokkal jobban érzi magát ; úgy szomjérzete, mint fej- és gyomorfájása jóval alábbhagyott; de szájában keserű íz a túlnyomó,s savanyú ételekre igen vágyik. A szemteke köthártyája élénken sárga, úgy hogy a környezet általán a sárgakórt jelezte, s annak tulajdonító ama rostullétét is, melyet jul. 1-sején észleltem. A májtáj nyomásra sem fájdalmas, kontatásra alig valamivel nagyobb terjedelmű. Minden orvosi tanácsomat mellőzve, környezete a sárgaság gyógyításához a házi szerek egész rajával fogott, különben a beteg maga is oly jól érzi magát, miszerint holnap reggel az ágyat végleg elhagyni reméli. Július 5-dikén délután a nagyon elgyengült beteghez, kit aközben a városba szállítottak , gyorsan hivattam. Beteg szenvtelent fekszik, egész testében igen nagy lankadtságról panaszol, a szemteke egész terjedelmében ép úgy mint az egész felbőr, sőt a tenyerek és a lábtalpak is élénk kénsárgák, ajkai halványkékes-sárgák,ép úgy a szemhéj köthártyája és az orr nyakhártyája; nyelve száraz, érdes, barna, haragos piros csapadékkal pörkszerűen bevonva, s rajta mély repedések találhatók. Torkában fájdalmat nem érez,nyelése szabad; az egész gyomor- és méhtáj nagyon fájdalmas,annyira,miszerint megérinteni sem engedi azokat; külső érintésre a bőr e tájakon csaknem forró,mindkét táj előre nyomult és kitágult. Szomja olthatlan, szájíze keserű, lehelete bűzös; a máj kontatási hangja két akkora terjedelmű, a gyomor gázokkal telve. Sokszor émelygése és felböfögése van, mely utóbbi gyomorfájdalmát kissé enyhíti, de a feltálált lég nagyon bűzös szagú és kellemetlen undorító kénízű. Ételek iránt általában undort érez, s kivált a húsféléket még említve sem szereti. Hőmérséke gyakran változik, s rendes állapotban — midőn t. i. az arczbőr színe tiszta sárga — a hőmérő 39,6 fokot mutat és az érvelés 98 perczenkint: ekkor a beteg rendesen hideget érez, magát jól betakartatja, s összezsugorodik; míg ha nemsokára a forróság ellepi, arczszíne sötét barna-sárga, ajkai és a száj nyakhártyája duzzadtak és barna-vörösek, szemei fénylenek, s gyakran félrebeszél, kérdésekre többnyire felel, melyeket azonban senki intézett hozzá, akkor a hőmérő 424 fok, az érvelés pedig 124. Az ily egyes rohamok alig tartanak 11/2 negyedóráig, csakhogy egymást váltják fel. Jeges begöngyölést rendeltem 3-szor egymásután, belsőleg pedig kénsavas chinint calomellel. Este a beteg még öntudattal bír, a beburkolások kissé lehűtöttek ugyan, de a lázrohamok csak igen kevéssé enyhültek. Most már a fogak között, az ínyen és a nyelvháton vörös-barna, száradt csapadékot találtam, melyeket eltávolítván csakhamar megújultak. Daczára az égető szomjnak és a száj szárazságának a beteg sokszor kénytelen köpni ; a köpet nyálból és aránylag sok rozsdabarna testecsből áll ; sokszor felböfög, de ama „nyál“ önkéntelenül is „megjön a szájba ;“ mindkét orrlyukból egészen ugyanazon folyadék szivárog ki. A fejbőr most czitromsárga, s ha láza van, egészen ijesztő külemet ad az arcának. A betegnek széke volt ; az nagyon kevés, tömör, tintafekete apró darabokból állott, melyekben erősen összecsavarodott bélnyákhártya és rostonyafoszlányokat lehet találni. Légzése gyors, nem elég mély, s nagyon bűzös. A gyomor és máj táj egyaránt fájdalmas maradt, s ezekre a jeges borogatásokat folytatni rendeltem ; a belső szerelést azonban meg kellett változtatnom, mert gyanúmat, hogy itt valamely maró méreg okozta az oly nagyfokú sárgaságot, máj- és gyomorlábot stb., megerősítve találtam a vérerjedés (vérposhadás) ama leírt tünetei által, mindazonáltal nem sikerült a beteget vallomásra bírni, s így italos czitromsavat oldatban és belsőleg keseréleges halványos vízzel (1: 6) 1/1 óránként egy evőkanállal rendeltem. Július 6-kán. Reggeli látogatáskor a beteg kissé magához jött, s csendesen feküdt, éjjel általán mindig nyugtalankodott és nem aludt,azonban csak ritkán volt öntudatánál; nagyon sokat ivott, egyszer hányt, s a hányat ugyanoly sűrű nyakban feloldott vértestecsmáladékból áll, mint tegnap a száj és orrból kifolydogált, s ma is folytattatik. A gyomor- és májtájon a bőr hőmérséke csökkent ugyan, de sem a fájdalmasság, sem pedig a belső hőérzet, szomja folyton olthatlan. Láza most nem újul meg oly gyakran , láztalan időszakokkal is bír, s ekkor a hónal hőmérséke 403 C., érvelése 108. Ha a láz ismét megjelen, felülmúlja a tegnapi fokát, csaknem 43° C.-ra rúg fel.Igen erős szaggató fejfájásról panaszol, mely kivált a halántéktájakon és koponyatetején időközönként — de a láztól önállóan — mint egy tőrszúrás jelen meg, s a beteg olyankor szívszaggatóan ásít. Émelygései és felböfögései mindinkább alkalmatlankodnak, sőt hányingerré növekednek, de hányásra nem képes. Vizelete aránylag igen kevés, barnapiros, erős ammoniakszagú; üledéke nagy, s két réteget képez: felül barnássárga apró szemcsék, melyek vegyi vizsgálatra fehérnye és rostonyának bizonyultak, alul pedig ugyanazon, már leírt vérsejtfoszlányok képezik a barnásfekete alsó réteget. Az ajánlott jéglabdacsokat mohón eszi, s állítólag nagy enyhülést érez reájuk. Beteg még mindig makacsul tagad mindent, s csak enyhítést kér a fejfájás ellen. A szerelést folytatjuk, melyhez belsőleg egy szemet szunyáit és jéglabdacsokat adtunk. Délben a beteget már teljesen öntudatlan állapotban találtam, melybe állítólag reggeli 10 órakor lázroham alkalmával jutott ; beszélni egyáltalán nem képes, egyes szótagokat mond minden összefüggés nélkül, koronkint fájdalmasan sivít, mint reggel, ha fejfájdalmai megjelentek ; folytonosan hányja veti magát ágyában,s felkelni igyekszik,de nem bír; szája száraz, a vizet csak akkor nyeli, ha már torkába töltjük, szájából és orrából ma még bővebb ama kifolyás. A májtájra alkalmazott nyomásra nagyon reagál, felböfögései és hányingere megszűntek. A láz most nem hogy alább , érverése megszámíthatlan, a hőmérő 438 mutat, szívverései gyorsak, s nem ritkán egy teljes összehúzódásra egy fél összehúzódás jön. A bőr czitromsárga színe valamivel sápadtabb lett, láza zavaros, s az egész bőrfelület száraz. Se széke, se vizelete nem volt, de a hólyag egészen üresnek bizonyult. Miután a lethalis végződés egészen valószínűvé vált, folytatjuk, mennyire lehet, az eddigi szerelést. Este a beteg állapota folyton tart, láza valamivel csökkent ugyan 435-re, de folytonos jajveszéklő rohamai ismétlődnek,azonban nem tartanak soká, mindig hánykolódik ágyában, s beszélni akar, 45*