Orvosi Hetilap, 1872. július (16. évfolyam, 27-30. szám)

1872-07-07 / 27. szám

— — — — 1 461 462 tolja is; az elsődleges fülbántalmak közt az Eustach-féle cső és a külhangvezeték megbetegedései a leggyakoriabbak. Tudva levő dolog továbbá, hogy az Eustach-féle cső csapolás (cathetrisatio) által oly könyen hozzáférhetővé válik, hogy bántalmainak kezelése a legkönyebb és legsikeresb eredménynyel jár, míg ellenben azoknak fel nem ismerése vagy elhanyagolása a hallásszervben oly változásokat hoz létre, hogy azokat semmivel, még az újabb időben nagyon ajánlott és tudományos színezettel leírt dobhártya átfúrá­sával vagy a dobhártya feszítőizom inának átmetszésével sem (tenotomia m. tens, tymp.) meggyógyítani, vagy a létrejött tüneményeken még csak könyíteni sem lehet. Tanulmányok és észleletek a hártyás és roncsoló toroklob, — angina crouposa et diphtheritica, — s a velejáró bántalmak felett.*) Töröli János tr. Tornallyán. Valódi hártyás láb, mint helybeli baj, inkább csak a gége, légcső és a hörgők takhártyáján észlelhető, hol csövek alak­jában, olykor faágszerűleg elterjed. Az úgynevezett roncsoló láb, mely különösen a mandolákat és a garat takhártyafajzatát, a lágy ínyt és ínyt, sőt áta­­lában a szájzakhártyát is megtámadhatja, nagyobb kifejlődési fo­kán az átalános bántalmakhoz számítható, a fehérnyevizeléssel és utólagosan többé-kevésbbé elterjedő hűdésekkel árulván el ily ter­mészetét. Lehetne ugyan gondolni, hogy ezek inkább helyiek, s a vi­zelet fehérnyetartalma is függhet a légzési akadály okozta vérke­ringési zavartól. De Oertel és Buhl bonczleletei is az átalános szenvedés mellett szólnak. Oertel Jr. ugyanis a roncsoló lábnál, mellyel halálos ataxia (mozgási rendzavar) támadt,tömeges sejtmag­­beszűrődést talált a takhártyában, az alatta levő kötszövetben, az izmokban, tüdőkben, vesékben, különösen az agy és gerinczagy edényeiben, az idegburkokban, az agy- és gerinczhártyákban, sőt a gerinczagyi szürke állományban is. Sejtdús croupos izzad­­mány volt továbbá a gerinczagy közepi csatornájában. Hasonlóan Buhl is talált a roncsoló lábos hüdésnél átalános izomsorvon és zsíros elfajuláson kívül, mindamellett hogy az agy szürke állo­mánya szabad szemmel változatlannak látszott, ebben tömeges magburjánzást, zsíros elfajulástól kísérve; sőt a gerinczagyi hár­tyákban ő még heveny és régibb vérömlenyeket is lelt, kivált az ideggyökök közül. Roncsoló lábnál, mintegy ragályzással, járványos és tájkórok módjára történő (fertőzés általi) származás nem vitatható el szám­talanszor ; míg a gége és a többi légutak egyszerű croupja in­kább szórványosan lép fel, s támadása is csupán az időjárással, péld. északi vagy északkeleti szelekkel és talán bizonyos örökölhető hajlammal hozható némi oki összefüggésbe. A roncsoló láb jelentkezése inkább a bőrhöz közel eső egyéb rakhártyákon — péld. az orrén, végbélén, méhhüvelyén —, átalában azok nézete mellett látszik szólni, kik a vérfertőzést apró növényi (gomba) sejteknek tulajdonítják ott is, hol a helybeli bántalom leginkább a szájat és „torkot“ lepi meg. Én alakra nézve a fehér, vagy szürke, sárgás, többé-ke­­vésbé összefolyó szigeteken az egyszersmind hurutos, sőt teteme­sebb láb által megtámadott torokban rendesen a roncsoló alakot jellemző erős odanövést vettem észre, ritkábban a rothadási bűzt vele, s valódi croupnál is ritkán hiányzott egy két szigetke ott, ha gyéren volt is jelen. Sőt hajlandó vagyok gégecroup he­lyett mindaddig, míg a légutakból croupos izzadmány nem vettetik ki, csakis nagyobb fokú, egyszerűen hurutos gégelobot venni fel, ha a torokban ama szigetkék észre nem vehetők. Ilyenkor pedig­­ még nagyobb gégeszűkülést is sikerült rendesen a láb- és hurutelle­nes eljárással, névszerínt nyak-, mellcsonttáji nadályozással, bitraxos méznek, glycerinnek torokba ecsetelésével, nyakra rakott melegedő hideg borogatásokkal csökkentenem és kisdedeket is visszaadnom az életnek (bárha nem mindig, péld. nagyobb vizenyőnél nem), míg valódi hártyás gégelobnál erre csak kivételesen volt példa, a jellemző hártyás (croupos) csövek kivetése után is. Az életveszélyt én részemről a légutak erőművi elzárásában találtam fel, több­nyire, s csak ritkán, hosszasabb lefolyás mellett kell, azonkívül az átalános lázas, hagymázszerű állapot általi kimerülésre gondolnom, ha ki akarnám magyarázni a halál okát. Vörheny után és vele különösen észlelhetni a roncsoló,­s hártyás toroklábot, miért ezt némelyek (péld. Sauer tanár) ama küteges fertőzési bajjal azonosnak is vélték. Ritkábban jár ily bántalom kanyaró, himlő, gümőkór és vérhassal együtt, vagy for­­dul utánuk elő. Olykor összetéveszthető az egyelőre bujakóros toroklobbal is, ha az egész kórkép kellőleg tekintetbe nem vétetik. A nyirkmirigyek Oertel tr-ként roncsoló lábnál haj­­száledényi vérömlenyeket mutatnak kötszöveti tokjukban, név sze­rint azok, melyek odavivő erei a szenvedő lokhártyától erednek. Nemcsak a nyakon, hanem a légutak együ­ttszenvedésekor a tüdő­gyökereken, sőt a lépben, a bélhuzamban — csaknem úgy, mint hagymáznál — megduzzadvák a nyirkmirígyek a súlyosb alakoknál Maier Rudolfként is. Canstatt valóban hagymázos folyamatként tekinté e bántalmat. A nyirkmirígyek e túltengése oly anyagoknak a vérbe véte­lére utal, melyek ezen, a vérrel szorosb viszonyban álló mirigye­ket izgatják. A micrococcus-féle milliárd gombanemű vérfertőző anyag bizonyosan legtöbbször a torokból hat a vérbe , azért mi­előbbi elpusztítását ott észszerű eljárásnak kell tartanunk mostani fogalmaink szerint. Azonban ezen elpusztítás tömény sósavval, po­kolkővel, liquor ferri fesquidhlor­, chromsav, stb. által, vagy eny­hébb növénysavak, borszesz igénybevétele mellett ritkán sikerül úgy, mint óhajtanék; ilyenkor belsőleg ható gyógyszerre is volna szükségünk, s a fertőző anyag ellenében is megkísérelhetnék a car­­bolsavat, melyet Classen A. állítólag sikerrel kezdett alkal­mazni belsőleg (V. szemernyit adván egy adagot). C. G. Rothe a carbolsavból egy grammot vévén, ugyanannyi borszesz, 5 gramm párolt víz, fél gramm v. jobban mondva 5 decigramm , 0,5 jod­­festvénynyel vegyítve, naponta háromszor alkalmazza azt a meg­támadott garatrészre, jókora ecsettel és pedig jó erősen kenve oda; így a vérzés is megszűnik tőle; gyermekeknél ezt­­ másodóránként is téteti, de kímélve a nyelvet a maró íz miatt. Ő a beecsetelé­­seken kívül toroköblítőül e vegyülékből 10—15 cseppet nagyobb csészényi langyos vízzel használtat minden negyed órában. Belé­­geztetésre szerinte 1 —2 gramm jegeczes carbolsav és borszesz (an.) öt gramm párolt vízzel és egy gramm iblanyfestvénynyel, néha 5 milligramm morphiummal rendeltetvén; belőle 10—15 csepp ve­endő permetezésre használandó egy orion vízhez. Helfer Jr. 1 rész carbolsavat ad 200 részhez toroköblítőül és befecskendésre, belégeztetésre pedig egy részt 50 részhez , így két tiszta croup és egy roncsolólob általa állítólag jó kimenethez vezettetett. Ő be­­ecsetelésre egészen tömény oldatokat használ roncsoló toroklob ellen. Belsőleg itt Rothe a láz ellen digitálist adott, majd a 3—5-ik naptól liquor ammon acet. 10,0 grammnyi, liquor ferri sesquichlor. 1,0 grammnyi mennyiségével 2 órában 10—15 cseppenkint. A croupos hártyát magát kísérletileg legkönyebben oldé­­konynak találom én mészvízben, míg a kalium chloricum és a sa­­vóeczet alakjában kísérelt tej­sav nem hatott arra oldólag. A mész­­vizes permetezésre használni Waldenburg Jr. ajánlja, minthogy makacs hörgeroupot is elmulasztott vele állítólag. Betegeknél a mészvíz tépetecsettel bőven, erősen felkenve, bár ha a nagyon vastag álhártyákat nem oldá fel, a kisebb crou­pos, diphtheriticus mandola-garati szigeteket észleleleteim szerint is igen könyen képes volt elenyésztetni, míg a pokolkövezés igen ritkán. Ezt inkább az íny hasonló roncsoló lobjánál, kalium chlori­­cum belső adagolásával együttesen találom czélravezetőnek, talán a lobos folyamra való jótékony hatás folytán. Vogel Allred az utóbbit is elegendőnek tartja e czélra. Egyszerű hurutos íny lobnál a po­kolkő igen gyenge vízoldatát (egy szemért véve egy orion vízhez) épen a lobellenes hatásnál fogva találom én más részről gyors ha­tású gyógyszernek. Francziák a szénsavas szikenyeleget ajánlják a vérbaj ellen torokcroupnál. Én inkább csak a hurutos torok-, gé­gelobnál alkalmazom ezt, s permetezésre is jónak látnám, péld. 27* ') Előadatott a gömör-kis-hontmegyei orvos-gyógyszerészegylet f. évi ápril havi gyűlésén Rimaszombaton.

Next