Orvosi Hetilap, 1872. július (16. évfolyam, 27-30. szám)
1872-07-07 / 27. szám
— — — — 1 461 462 tolja is; az elsődleges fülbántalmak közt az Eustach-féle cső és a külhangvezeték megbetegedései a leggyakoriabbak. Tudva levő dolog továbbá, hogy az Eustach-féle cső csapolás (cathetrisatio) által oly könyen hozzáférhetővé válik, hogy bántalmainak kezelése a legkönyebb és legsikeresb eredménynyel jár, míg ellenben azoknak fel nem ismerése vagy elhanyagolása a hallásszervben oly változásokat hoz létre, hogy azokat semmivel, még az újabb időben nagyon ajánlott és tudományos színezettel leírt dobhártya átfúrásával vagy a dobhártya feszítőizom inának átmetszésével sem (tenotomia m. tens, tymp.) meggyógyítani, vagy a létrejött tüneményeken még csak könyíteni sem lehet. Tanulmányok és észleletek a hártyás és roncsoló toroklob, — angina crouposa et diphtheritica, — s a velejáró bántalmak felett.*) Töröli János tr. Tornallyán. Valódi hártyás láb, mint helybeli baj, inkább csak a gége, légcső és a hörgők takhártyáján észlelhető, hol csövek alakjában, olykor faágszerűleg elterjed. Az úgynevezett roncsoló láb, mely különösen a mandolákat és a garat takhártyafajzatát, a lágy ínyt és ínyt, sőt átalában a szájzakhártyát is megtámadhatja, nagyobb kifejlődési fokán az átalános bántalmakhoz számítható, a fehérnyevizeléssel és utólagosan többé-kevésbbé elterjedő hűdésekkel árulván el ily természetét. Lehetne ugyan gondolni, hogy ezek inkább helyiek, s a vizelet fehérnyetartalma is függhet a légzési akadály okozta vérkeringési zavartól. De Oertel és Buhl bonczleletei is az átalános szenvedés mellett szólnak. Oertel Jr. ugyanis a roncsoló lábnál, mellyel halálos ataxia (mozgási rendzavar) támadt,tömeges sejtmagbeszűrődést talált a takhártyában, az alatta levő kötszövetben, az izmokban, tüdőkben, vesékben, különösen az agy és gerinczagy edényeiben, az idegburkokban, az agy- és gerinczhártyákban, sőt a gerinczagyi szürke állományban is. Sejtdús croupos izzadmány volt továbbá a gerinczagy közepi csatornájában. Hasonlóan Buhl is talált a roncsoló lábos hüdésnél átalános izomsorvon és zsíros elfajuláson kívül, mindamellett hogy az agy szürke állománya szabad szemmel változatlannak látszott, ebben tömeges magburjánzást, zsíros elfajulástól kísérve; sőt a gerinczagyi hártyákban ő még heveny és régibb vérömlenyeket is lelt, kivált az ideggyökök közül. Roncsoló lábnál, mintegy ragályzással, járványos és tájkórok módjára történő (fertőzés általi) származás nem vitatható el számtalanszor ; míg a gége és a többi légutak egyszerű croupja inkább szórványosan lép fel, s támadása is csupán az időjárással, péld. északi vagy északkeleti szelekkel és talán bizonyos örökölhető hajlammal hozható némi oki összefüggésbe. A roncsoló láb jelentkezése inkább a bőrhöz közel eső egyéb rakhártyákon — péld. az orrén, végbélén, méhhüvelyén —, átalában azok nézete mellett látszik szólni, kik a vérfertőzést apró növényi (gomba) sejteknek tulajdonítják ott is, hol a helybeli bántalom leginkább a szájat és „torkot“ lepi meg. Én alakra nézve a fehér, vagy szürke, sárgás, többé-kevésbé összefolyó szigeteken az egyszersmind hurutos, sőt tetemesebb láb által megtámadott torokban rendesen a roncsoló alakot jellemző erős odanövést vettem észre, ritkábban a rothadási bűzt vele, s valódi croupnál is ritkán hiányzott egy két szigetke ott, ha gyéren volt is jelen. Sőt hajlandó vagyok gégecroup helyett mindaddig, míg a légutakból croupos izzadmány nem vettetik ki, csakis nagyobb fokú, egyszerűen hurutos gégelobot venni fel, ha a torokban ama szigetkék észre nem vehetők. Ilyenkor pedig még nagyobb gégeszűkülést is sikerült rendesen a láb- és hurutellenes eljárással, névszerínt nyak-, mellcsonttáji nadályozással, bitraxos méznek, glycerinnek torokba ecsetelésével, nyakra rakott melegedő hideg borogatásokkal csökkentenem és kisdedeket is visszaadnom az életnek (bárha nem mindig, péld. nagyobb vizenyőnél nem), míg valódi hártyás gégelobnál erre csak kivételesen volt példa, a jellemző hártyás (croupos) csövek kivetése után is. Az életveszélyt én részemről a légutak erőművi elzárásában találtam fel, többnyire, s csak ritkán, hosszasabb lefolyás mellett kell, azonkívül az átalános lázas, hagymázszerű állapot általi kimerülésre gondolnom, ha ki akarnám magyarázni a halál okát. Vörheny után és vele különösen észlelhetni a roncsoló,s hártyás toroklábot, miért ezt némelyek (péld. Sauer tanár) ama küteges fertőzési bajjal azonosnak is vélték. Ritkábban jár ily bántalom kanyaró, himlő, gümőkór és vérhassal együtt, vagy fordul utánuk elő. Olykor összetéveszthető az egyelőre bujakóros toroklobbal is, ha az egész kórkép kellőleg tekintetbe nem vétetik. A nyirkmirigyek Oertel tr-ként roncsoló lábnál hajszáledényi vérömlenyeket mutatnak kötszöveti tokjukban, név szerint azok, melyek odavivő erei a szenvedő lokhártyától erednek. Nemcsak a nyakon, hanem a légutak együttszenvedésekor a tüdőgyökereken, sőt a lépben, a bélhuzamban — csaknem úgy, mint hagymáznál — megduzzadvák a nyirkmirígyek a súlyosb alakoknál Maier Rudolfként is. Canstatt valóban hagymázos folyamatként tekinté e bántalmat. A nyirkmirígyek e túltengése oly anyagoknak a vérbe vételére utal, melyek ezen, a vérrel szorosb viszonyban álló mirigyeket izgatják. A micrococcus-féle milliárd gombanemű vérfertőző anyag bizonyosan legtöbbször a torokból hat a vérbe , azért mielőbbi elpusztítását ott észszerű eljárásnak kell tartanunk mostani fogalmaink szerint. Azonban ezen elpusztítás tömény sósavval, pokolkővel, liquor ferri fesquidhlor, chromsav, stb. által, vagy enyhébb növénysavak, borszesz igénybevétele mellett ritkán sikerül úgy, mint óhajtanék; ilyenkor belsőleg ható gyógyszerre is volna szükségünk, s a fertőző anyag ellenében is megkísérelhetnék a carbolsavat, melyet Classen A. állítólag sikerrel kezdett alkalmazni belsőleg (V. szemernyit adván egy adagot). C. G. Rothe a carbolsavból egy grammot vévén, ugyanannyi borszesz, 5 gramm párolt víz, fél gramm v. jobban mondva 5 decigramm , 0,5 jodfestvénynyel vegyítve, naponta háromszor alkalmazza azt a megtámadott garatrészre, jókora ecsettel és pedig jó erősen kenve oda; így a vérzés is megszűnik tőle; gyermekeknél ezt másodóránként is téteti, de kímélve a nyelvet a maró íz miatt. Ő a beecseteléseken kívül toroköblítőül e vegyülékből 10—15 cseppet nagyobb csészényi langyos vízzel használtat minden negyed órában. Belégeztetésre szerinte 1 —2 gramm jegeczes carbolsav és borszesz (an.) öt gramm párolt vízzel és egy gramm iblanyfestvénynyel, néha 5 milligramm morphiummal rendeltetvén; belőle 10—15 csepp veendő permetezésre használandó egy orion vízhez. Helfer Jr. 1 rész carbolsavat ad 200 részhez toroköblítőül és befecskendésre, belégeztetésre pedig egy részt 50 részhez , így két tiszta croup és egy roncsolólob általa állítólag jó kimenethez vezettetett. Ő beecsetelésre egészen tömény oldatokat használ roncsoló toroklob ellen. Belsőleg itt Rothe a láz ellen digitálist adott, majd a 3—5-ik naptól liquor ammon acet. 10,0 grammnyi, liquor ferri sesquichlor. 1,0 grammnyi mennyiségével 2 órában 10—15 cseppenkint. A croupos hártyát magát kísérletileg legkönyebben oldékonynak találom én mészvízben, míg a kalium chloricum és a savóeczet alakjában kísérelt tejsav nem hatott arra oldólag. A mészvizes permetezésre használni Waldenburg Jr. ajánlja, minthogy makacs hörgeroupot is elmulasztott vele állítólag. Betegeknél a mészvíz tépetecsettel bőven, erősen felkenve, bár ha a nagyon vastag álhártyákat nem oldá fel, a kisebb croupos, diphtheriticus mandola-garati szigeteket észleleleteim szerint is igen könyen képes volt elenyésztetni, míg a pokolkövezés igen ritkán. Ezt inkább az íny hasonló roncsoló lobjánál, kalium chloricum belső adagolásával együttesen találom czélravezetőnek, talán a lobos folyamra való jótékony hatás folytán. Vogel Allred az utóbbit is elegendőnek tartja e czélra. Egyszerű hurutos íny lobnál a pokolkő igen gyenge vízoldatát (egy szemért véve egy orion vízhez) épen a lobellenes hatásnál fogva találom én más részről gyors hatású gyógyszernek. Francziák a szénsavas szikenyeleget ajánlják a vérbaj ellen torokcroupnál. Én inkább csak a hurutos torok-, gégelobnál alkalmazom ezt, s permetezésre is jónak látnám, péld. 27* ') Előadatott a gömör-kis-hontmegyei orvos-gyógyszerészegylet f. évi ápril havi gyűlésén Rimaszombaton.