Orvosi Hetilap, 1874. augusztus (18. évfolyam, 31-35. szám)
1874-08-02 / 31. szám
597 598 A gyermekágyi láz és orbáncz közti összefüggésről, Góth Manó Jr., szülészeti tanársegédtől Kolozsvárt. (Folytatás). Ami a kérdésnek második pontját illeti, vájjon képes-e a gyermekágyi láz magában véve orbánczot előidézni, mindenek előtt kiemelendő, hogy a gyermekágy lefolyásában kétféle orbáncz fordulhat elő : az úgynevezett elsődleges vagyis genuin orbáncz, melyet gyermekágyas is megkaphat, mint minden más, különben egészséges egyén; és a másodlagos orbáncz, mely nehéz puerperai láz lefolyása alatt fejlődik.Az orbánczos megbetegedésnek első alakja itt tovább tekintetbe nem jöhet, miután a gyermekágygyaloki összefüggésben nincsen ; annál fontosabb kérdésünk megfejtésére nézve a sokszor említett körfolyamatnak utóbb nevezett alakja, t. i. a másodlagos orbáncz. Az idevágó irodalom tanulmányozása és saját észlelésem, különösen az alább közlendő kórtörténetek azon meggyőződést keltették fel bennem, hogy az orbáncz mint a gyermekágyi láz tünete csak roszindulatú, többnyire járványilag fellépő és igen nehéz lefolyású oly esetekben fordul elő, melyekben a gönyvérűség (pyamia) jelei előtérbe lépnek. Azért tartom a gyermekágyban előforduló orbánczos lábfolyamatok különféle alakjainak egymástól megkülönböztetését — különösen jóslati tekintetben — nagyfontosságúnak , mert míg az elsődleges orbáncz a gyermekágyban is, ha csak más kedvezőtlen kimenett feltételező betegségekkel (meningitis sat) nem szövődik, általában kedvező prognosis enged, ellenben a jóslat a másodlagos orbáncznál könnyen érthető okoknál fogva szerfelett rész. Az utolsó időben egyetemünk szülkórodáján előfordult két idevágó eset, mely a most fejtegetett kérdésre némi világot vet , nézetem szerint elég érdekes, hogy itt közöltessék. Mielőtt azonban a tárgyra magára áttérnék, szükségesnek tartom könyebb megérthetés kedvéért a következőket előrebocsátani . Néhány héttel azelőtt — itt — szükségessé vált egy betegnél bőr alá fecskendezést csinálni. Várakozás ellen a beszúrás helyén kötszöveti láb fejlődött, mely néhány nap után genyedésbe ment át és így a tályog kinyitását tette szükségessé. Ezen időtől fogva az egészségi viszonyok intézetünkben feltűnően roszabbultak. A gyermekágyasok — kevés kivétellel — megbetegedtek, mégpedig részint igen súlyos tünetek közt (peritoneius, endometritis sat.), részint minden helybeli tünet nélkül (tiszta felszívódási láz, febricula puerperalis Hecker). Szülintézetünkben uralkodó fertőző anyagnak jelenlétét mutatta azon körülmény is, hogy a külső nemzőrészeken vagy a gáton netalán előfordult sérülések felületes részletükben csakhamar üszkösödésbe mentek át. Ilyenek voltak az egészségi viszonyok intézetünkben, midőn a következő két eset észlelés alá került: 1. Erysipelas faciei bull; febr. puerp.; pyamia manifesta; halál. Szász Anna, 32 éves, hajadon, berhidai születésű, szolgáló, felvétetett mint terhes november 3-kán. Tizennyolcz éves korában kapta meg először tisztulását, mely ezen időtől fogva rendesen minden 28. nap megjelent. Tisztulása 3 napig szokott tartani és nem bő. Köhögést, fogfájást és hideglelést kivéve, más kiálláti betegségekről nem emlékezik. Beteg hat ízben szült, még pedig mindig idő előtt; gyermekei vagy halva születtek, vagy szülés után rövid időre meghaltak. Harmadik gyermekágyában emlőlábot kapott és akkor állítása szerint bal emlőjén műtét végeztetett volna. Hetedik (jelen) terhessége körülbelül mártius 20-án vette kezdetét (utolsó tisztulás mártius 15., az első gyermekmozgás august. 8-kán) ; a terhesség első hónapjaiban a beteg elég jól érezte magát. October elején ismét váltó lázban szenvedett és ennek következtében gyengélkedett. October hó utolsó napjaiban kezdett köhögni és néha furadozni. November hó másodikén kapott fájdalmakat a has- és kereszttájon, melyeket ő szülfájdalmaknak tartott, és melyek őt arra bírták, hogy a szürkórodát felkeresse. Felvétel alkalmával a következőket találtam: A 142 cm. hosszú terhes testsúlya 128-17 vámfont. Bőrszíne szenyesbarna, mindkét láta középtág. Szájíz jó, nyelv tiszta, szomj nem fokozódott, étvágy azonban csekély. Nyak középvastagságú. Bal emlő hiányzik, s helyét egy két tenyérnagyságú fehéres színű és sugáralakú heg foglalja el. A jobb emlő középnagyságú, nyomásra néhány csepp savós folyadékot ad. Kopogtatás hangok rendesek. Hallgatódzás érdes, légzésen és egyes füttyhangokon kívül rendellenességet nem mutat. A méhfenék távolsága a fanporczízülettől 25 cm.; köldök magassága 187 cm. A méh és hasfalak vékonyak, nyomásra nem fájdalmasak; a méh fenekében egy ellentálló, kemény és gömbölyű nagyobb gyermekrész tapintható ki. Gyermekmozgás nem érezhető, a magzati szívhangok nem hallhatók. Belső vizsgálatnál a hüvelyboltozat üresnek találtatott és azon keresztül előálló gyermekrész épen nem érezhető. Hüvelyes rész 5'' hosszú, vastag, duzzadt, külső méhszáj tölcséralakúlag nyitva. A lefolyás következő volt. Nov. 3. (felvétel). É. 100 L. 36. H. 39° C. Nov. 4. r. É. 120. L. 36. H. 38° C. Este É. 108. L. 30. H. 39° C. Nov. 5. r. É. 108. L. 24. H. 364. este É. 84. L. 24. H. 35.4° C. Északa rövid ideig tartó rázó hideg, mire hányás és orrvérzés következett. Nov. 6. r. É. 108. L. 44. H. 38 6. Este É. 96. L. 30. H. 38° C. Nov. 7. r. É. 120. L. 30. H. 39-2. Este É. 96. L. 24. H. 37-3° C. Nov 8. r. az orbáncz első nyomai mutatkoznak, jobb pofa véresen elszíntelenedett, duzzadt és fájdalmas ; sulcus naso-labialis eltűnt. É. 120. L. 24. H. 38'8°C.— Este É. 124. L. 40. H. 40°C. Ugyanaznap este 10 órakor mutatkoztak az első szálfájdalmak. Magzatvíz elfolyása és méhszáj eltűnése nov. 9. reggel 5 órakor , közvetlenül a hólyagrepedés után született a gyermek. A szülep 9 óra múlva távolíttatott el. A gyermek rohadt (maceráti) állapotban volt (fiú); súlya 2 font 26 lat (bécsi), hossza 394 cm. (15'). A szülek súlya 30 lat, köldökzsinór hossza 315 cm., insertio marg. Ezen számok eléggé mutatják, hogy a szülés nem a terhesség rendes végén állt be, hanem hogy koraszülés volt. az orbánczos beszüremkedés az napon hátrafelé egészen a fülkagylóig, a középvonal felé az orrhátáig elterjedt. oedema palpebrae inf. Nov. 9. 1. Méhfenék magassága 14 cm. É. 110. L. 42. H. 40“ C. — Este méhfenék magassága 12*5 cm. É. 126. L. 45. H. 406° C. Nov. 10. Az orbáncz a bal pofára is elterjed, a jobb pofán egyes sötétbarna színű, savóval telt hólyagok emelkednek. Székszorulás. 01. ricini Reggel méhfenék magassága 10‘7 cm. É. 108. L. 36. H. 39-4° C. — Este méhfenék magassága 95 cm. É. 110. L. 30. H. 39-6° C. Fájdalmak a jobb alszáron. Nov. 11. Has igen érzékeny, állövetre egy szék. Reggel méhfenék magassága 6‘6 cm. É. 120. L. 36. H. 40° C. — Este méhfenék magassága 6 cm. É. 108. L. 30. H. 38-9. Erőfogyás. Nov. 12. Has érzékenysége folyton tart; mélyebb részletekben tompulat. Hasmenés. Reggel É. 120. L. 36. H. 40-6° C. Hallucinatiók — Este É. 120. L. 46. H. 40° C.; hányinger, fájdalom a a jobb könyök- és kézizületben. Nov. 13. A jobb kézizület terméjében megnagyobbodott, tésztatapintatú, fájdalmas. A fájdalmak legcsekélyebb mozgásra tetemesen fokozódnak. Reggel É. 130. L. 55. H. 40-5° C. — Este É. 138. L. 54. H. 41-1° C. Nagy gyengeség. Nov. 14. É. 120. L. 40. H. 40-5° C. (Decubitus) — Este É. 156. L. 48. H. 41° C. Nov. 15. É. 160. L. 55. H. 42-5 d. u. 2 órakor halál. Megjegyzendő, hogy nov. 11-kén d. u. és a következő napokon a beteg gyengesége következtében a hőmérés nem a hónaiban, hanem a hüvelyben történt. 3/4 órakor halál után a hó még 41-4° C. volt (hónaiban mérve). A bonczolat, melyet Genersich br. úr végzett, a következőket mutatta : Az arcz jobb oldalán a járomcsont felett egy krajczárnyi sárga pörk, mely alatt fiatal hám látható; ajkak szederjesek, állkapocs mozgatható. Nyak részarányos, mellkas dombordad. Jobboldali emlő középnagy, petyüdt, belőle sűrű tej nyomható ki. A bal emlő hiányzik; helyét a 2. bordától a 8-dikig és a középvonaltól a hónali vonalig terjedő csikós fehér heg foglalja el. A kereszttáj felett tenyérnyi helyen a bőr pergamentszerűen kiszáradt, szenyes feketésesen elszíntelenedett, az alatta levő 31