Orvosi Hetilap, 1877. július (21. évfolyam, 26-30. szám)
1877-07-01 / 26. szám
— 523 burjánzásban áll, mely mint már kellően jellemzett betegség a szemcsés dagok (Virchow) közé sorozandó. Nem épen oly határozottan nyilatkozik Virchow() a kérdéses baj felől a kóros dagokról írt művében a szórványosan előjövő framboesia tárgyalásánál. Ez alkalommal „egy ily fajta fertelmes esetet“ közöl észlelései sorából, s miután kortörténetünkével egészen analóg rajzát adta e kóros állapotnak és lefolyásának, azon feltevéshez jut, hogy nem lehet ugyan kétségbe vonni, miszerint a Köbnertől említett növedékek a sarjadzási dagok sorába tartoznak, ámde mindeddig nem vagyunk feljogosítva azokat az állandó alakokkal, mint bélpoklossággal (lepra) és a bőrfarkassal (lupus) együvé foglalni. Virchow ezen zártétele nyilván tévedésen alapul, miután Köbner az általa választott elnevezésnél igaz ugyan, hogy a lobos izgultsági folyamatot nem hangsúlyozta különösen, de az osztályozást — és e mellett több mozzanat szól — bizonyára nem szándékozott a Virchow-féle értelemben tenni. A szerzők második csoportja, kik a bajt általános megbetegedésnek tekintik, nézeteikben egymástól annyira eltérnek, hogy ha pusztán az elnevezésből vagy beosztásból akarnánk ítélni, önkéntelenül azon kérdés merülne fel, vákjon csakugyan mindenkor ugyanazon betegséggel volt-e dolguk, s váljon a vizsgálatnak ugyanazon módszerei szolgáltak-e segédeszközökül. Különösen feltűnő, hogy az újabbkori franczia iskola, mely azon helyzetben van, hogy több ily fajta esetről tehet jelentést, e bántalom megítélésében majdnem egyhangúlag a tisztán szövettani álláspontot foglalja el. Demauge-nak* 2), mint Vidal M. osztályán a St.Louis kórházban működő orvosnak alkalma volt egy ily fajta bőrbetegségben szenvedő 69 éves munkást 1873- diki február 22-től egész az illetőnek ugyanazon év augustus havában bekövetkezett haláláig megfigyelni, s adagot részint még a beteg életében, részint a bonczolatnál történt kivágás után górcsövileg megvizsgálni. Demauge nézete szerint az ő esetében — ép úgy mint a Debove-éban — bebizonyult, hogy kisebb-nagyobb csomók a bőrnek előrement megbetegedése nélkül is felléphetnek és elenyészhetnek, csakhogy a tulajdonképeni gumók (tumeurs fongoides) a folyamatnak későbbi szakában szoktak fellépni. Egyetért velünk abban is, hogy e gumók helyenkint szét szoktak esni. Ami a gumók szövettani vizsgálatát illeti, azok főtömege nyirkszerű sejtekből áll, melyek különböző nagyságú csoportokban vannak a kötszövetbe beszórva és alapjukat gyengéd hálózatos gerendezet teszi. Ezen leletből kiindulva, Ranvier, a szövetbúvár e kórt „lymphadénie cutanée“-nak nevezte, s a fehérvérűséggel (leucaemie) és nyirkdaggal (lymphoma) egy csoportban egyesítette. A clinicus pedig saját magának észleléseitől tökéletesen eltekintve, egy ilyetén lelet alapján— amely pedig, mint azt akárhányszor alkalmunk van tapasztalni, épen semmi jellemzetes kóros sajátsággal nem bír — a tisztán elméleti felfogáshoz csatlakozott. Igaz ugyan, hogy Demauge maga ennek folytán azon kérdést veti fel: miként történik az, hogy a lymphadénie cutanée semmi egyéb hasonlatosságot nem mutat ezen csoport más (leucaemia, lymphoma) alakjaival ? és hogy vájjon nincsen-e mégis benne valami különösség, mely eddigelé figyelmünket elkerüli ? Kétség sem forog fenn, hogy mindenkit aki figyelemmel kiséri ezen bántalom körfolyamatát, zavarba hozza az oly kórisme, mely bőrnyirkmirigydagra (lymphadenie cutanée) szól, s amely a bántalmat a leucaemiához és lymphomához sorolja. Mert ha szorosan ragaszkodunk a választott elnevezéshez, akkor azt kell feltételeznünk, hogy a bőr mirigyeinek megbetegedése a kórfolyamat kiindulási pontját és leglényegesebb részét teszi. Azonban Demauge és más szerzők leírása szerint ezek a többi változások folytán mindig csak későn támadtatnak meg és sohasem feltűnő módon. Az esetenként előforduló nyirkmirígydaganatok csak akkor mutatkoznak, ha a környezetben vagy izzag, vagy a bőrnek másnemű izgalmi állapotai vannak jelen. Ha a nyirkmirígydaganat valóban a bántalom kiindulási pontját, vagy annak lényeges részét képezné, akkor legalább is néhány olyan tünetnek kellene jelen lenni, milyenek különben is általános mirigydaganatok kíséretében elő szoktak fordulni. Itt azonban egyáltalán semmi ilyen tünetre nem akadunk. Demauge maga is említi, hogy egy esetben sem észlelte a színtelen vértestecskék szaporodását, s sehol sem mutatkozott a lép, vagy a zsigeri mirígyszervek daganata. A lymphadénie cutanée elnevezésre tehát azon egy lehetőség marad fenn, hogy a gumós kinövések maguk volnának ilyen mirígydaganatok, ezt azonban olyanok előtt, akik a körfolyamatot ismerik, még csak nem is szükséges behatóbban cáfolgatni. A fennforgó kérdés eldöntésére nézve sokkal nagyobb fontossággal bír annak megbeszélése, váljon ezen bántalom valóban a bőrön előforduló sokszoros húsdagként fogható-e fel — mint azt Porti felteszi — avagy sem ? Hogy e felől egészen tisztában jöjjünk, ismételjük az ő leírásából a leglényegesebb mozzanatokat, melyekből ő következtetését vonta. A szerző szerint a bántalom az ötödik életévtől kezdve tart, apró bibircsekkel és foltokkal kezdődött és ilyen módon borította el az egész bőrfelületet. Azon időt kivéve, melyben „Schrott gyógymód “-ját használta, soha sem volt egészen ment e bántalomtól. Csak 36 éves korában, nyolcz hónappal halála előtt kezdett kedvező bibircses kinövéseket kapni, melyekből a további lefolyás alatt fekélyek támadtak és a nélkül, hogy a belszervek részéről a bántalmazottságnak csak legkisebb jelei is mutatkoztak volna, elsoványodás állott elő, s a tovább fejlődő összeesés után a halál köszöntött be. Ezzel összefüggésben felemlítjük még a hullán megejtett kórismét. „Kiterjedt börbántalom (részint új dán sarcomatosus beszüremkedés, részint hegek és fekélyek), általános bőrsorvadás (atrophia cutis universalis).“ 1) Die Krankhaften der Geschwülste. Bd. II. p. 538. 2) Annales de dermatologie et de syphiligraphie. V. évf. Paris 1873 —1874. „Du mycosis fongoide ou lymphadénie cutanée“. page I2J—132. 1) Deutsches Archiv für klinische Medicin. XII. köt. Lipcse. 1874. 134 és k. 1. Ein Fall von multipler Sarkombildung der Haut unter dem Bilde der Mycosis (Alibert) von Dr. Heinrich Port. — 524 —