Orvosi Hetilap, 1880. június (24. évfolyam, 23-26. szám)
1880-06-06 / 23. szám
54i Ezeken kívül a haematoxylint szintén használtam, kivált azon előnye miatt, hogy igen gyorsan, mondhatni pillanat alatt hat. Hogy az egyes izomelemeknek egymástól szétválását elérhessem, a készítményt nyál és Müller-féle folyadék elegyébe, vagy máskor a szokásos 2o°/C-ás légénysavba áztattam több órán át. Ha a leírt módokon kezelt, s szétszafatolás által nyert készítményeket elzárni kívántam, azokat glycerinbe tettem. A szívfonatból eredő idegágak a nagy viszerekkel a szívfalra jutván, itten felületesen közvetlenül a pericardium alatt futnak le, s ezen idegek lefutásában vannak a dúczok elhelyezve. A nagy viszereknek pitvarba benyílási helyét véve vizsgálat alá, itt határozottan én is, úgy mint Dogiel kisebb nagyobb idegsejthalmazokat találtam, melyek az idegrostok között el vannak helyezve. A dúczsejthalmazok az idegrostok között mintegy fészket képeznek, melyhez és melytől az idegrostok nyalábjai folytatódnak tova. Az idegrostok, melyek között a dúczsejtek fekszenek, vagy melyek a dúczsejt-fészekhez eljutnak, illetőleg ettől tova folytatódnak, határozottan velős hüvely nélküli úgynevezett Remak-féle idegrostok ; a velős hüvellyel bíró idegrostok között idegsejteket egy esetben sem találtam. A mellékelt t ábra a nagy viszerek benyílása közelében levő dúczsejteket, amint ezek az idegrostok között elhelyezve vannak, tüntetik fel. Az egyes idegsejteket illetőleg, ezek különböző nagyok, s szemcsés protoplasmával és maggal, valamint magcsával is bírnak. A dúczban levő idegsejtek inkább szegletesek, mintsem kerekdedeknek mondhatók. A legtöbb esetben a sejteken nyúlványokat észrevenni nem lehet; úgy látszik, hogy ezen sejtek szorosan egymás mellett fekszenek anélkül, hogy egymás között, vagy az idegrostokkal, melyek között elhelyezve vannak, összeköttetésbe lépnének. Azonban ha az idegsejteket szétczafatolás által különválasztjuk, nem ritkán sikerül ezeken nyújtványt, de mindenkor csak egyet találni. Kölliker és Dogiel a béka dúczsejtjeit is unipoláris sejteknek találta, mely leletet Beale-lel szemben én erősíthetem. A látszólagos apoláris alak tehát csak a sejtek esetleges fekvésétől lehet feltételezve. Ezen ez alapon mondhatjuk, miszerint a szívállományban előforduló két vagy több nyúlványos sejtek a legnagyobb valószínűséggel nem léteznek). A dúczok elhelyezését a szívben tekintve, ezek nem — mint Remak tévesen említi — az izomzatban vannak elhelyezve, hanem mint Dogiel helyesen kiemeli, az izomréteg felett a szívburok alatt fekszenek. Ha a szívből az üres viszer benyílási helye közelében egy darabot kimetszünk, s erről a pericardiumot csipesz segedelmével óvatosan levonjuk, a levont szívburokhártyadarabkán látni lehet idegsejt-csoportulatokat a netalán levált izomrostokkal együtt. A pitvarfalon is úgy egér-, mint patkányszíveken az idegrostok között elhelyezett idegsejt-halmazokat észleltem. Itt is a sejtek alakját, nagyságát, valamint a sejthalmazok elhelyezését illetőleg ugyanaz áll, ami fenntebb elmondatott. Azon ismert körülmény, hogy meghalt állatok jobb szívfüleséje többnyire hosszasan lüktet, még miután a szívműködés különben már régen megszűnt, ezen fülese gondos vizsgálatára indított. Remak itt az izomzatban ír le egy idegdúczot (borjúban). Schklarewski a jobb fülesében előforduló idegdúcztelepről említést Klug. nem tesz, míg Dogiel a jobb szívfülese alapján létező idegdúczcsoportokat említ (kutyában). Az általam vizsgált állatoknál dúczsejthalmazokat találtam a fülesének a szívtől eltekintő felületén, közel a fülese csúcsához és igen felületesen, közvetlenül a pericardium alatt elhelyezve. A dúczsejthalmazokhoz itt is velőnélküli idegrostnyalábok folytatódnak. A dúczsejtek közül a legtőle látszólag nyúlvány nélküli, szemcsés protoplasmával és nagy maggal biró sejt, melyek között két maggal biró sejtek is találkoznak ; ezeken kívül azonban határozottan láthatók oly sejtek, melyek körte- vagy bunkóalakúak, s tisztán kivehető, a protoplasmából folytatódó nyúlvánnyal bírnak. A 7. ábrában a jobb szívfülcse említett helyéről vett ilyen dúczsejteket mutatok be. A pitvarok közötti válaszfalban szintén találtam dúczsejteket. A dúczok itt is felületesen fekszenek közvetlen az endocardium alatt, s velős hüvelynélküli idegrostok között vannak elhelyezve. A pitvarokat elválasztó válaszfalon úgy Remak-féle, mint velős hüvellyel biró idegrost-nyalábokat észleltem. Ezen idegrostok közül a velős hüvelynélküliek között idegsejteket egészen a pitvarválaszfalnak gyomorválaszfalba átmeneti helyéig lehet követni. Ami a szívgyomrok között levő válaszfalat illeti, nevezett emlősök szívének többszöri gondos átvizsgálása után sem voltam képes dúczsejteket találni. Végül a gyomrok és pitvarok közötti határon bellül hasonlón felületesen elhelyezett dúczsejthalmazokat láttam. Az idegeknek a szívizom rostjaiban való végződés módjának kimutatása rekesztheti be csak az idegelemekre vonatkozó vizsgálatot. Az idegvégződés mikéntjének kérdése azonban napjainkban még jobbára megoldatlan , míg egyrészt ez irányban eddig még kevés vizsgálat létetett, másrészt a tett vizsgálatok eredményei sem igen összhangzók. Kölliker 1. békán tett vizsgálatai szerint a szívizomrostokban az idegek végződése hasonló a sima izomsejteknél jelenlevő idegvégződéshez ; Krauser 3 4) szerint az idegek mozgató véglemezekkel végződnek a szívizomzatban ; Schweigger-Seidel*) vizsgálatai értelmében a finom idegrostok közvetlenül az összhatékony állománnyal lépnek érintkezésbe. Langerhansi) hasonlólag ilyen finom idegszálaknak az izomsejtekkel közvetlen összeköttetését veszi fel. Mindezen vizsgálati eredmények azonban épen nem mondhatók az emlős állatok szívét illetőleg biztosaknak, annyival inkább nem, mivel nagyrészt a fejlettség alantabb álló lényeknél tett vizsgálati adatok lettek átvéve magasabb fajú állatokra. Friss patkány-, vagy egérszívből kimetszett darabot nyál és Müller-féle folyadék elegybe, vagy 20°/C-os légénysavba több órán át áztatva, az izomsejtek könyen válnak szét egymástól, s ilyenkor az izomrostokban végződés néha észlelhető lesz. Egy ily alkalommal patkányszív bal fülcséjéből nyert készítményen a 3. ábrában előtüntetett alakokat nyertem. Mint látni lehet, ezen képek *) Kölliker Gewebelehre. 1867. 580. 1. 2) Krause, die Anatomie des Kaninchens. 1868. 178. 1. 3) Stricker, Handbuch der Lehre von den Geweben. 1871. 187, 1. 4) Virchow’s Archiv. 58. k. 65. 1. I. ábra. II. ábra. III. ábra. E szerint alaptalan a legtöbb életbuvár azon felvétele is, hogy a vagus rostjai a szívben elhelyezett gátló idegdúczokban végződnek; az idegelemek élettani működését illető jelenlegi ismereteink alapján legalább fel nem tehető, hogy az idegsejt ezen egyetlen nyúlványa is valamely vagusróst végága legyen. Ezen tárgyra különben más alkalommal még visszatérek. 542