Orvosi Hetilap, 1880. október (24. évfolyam, 40-44. szám)

1880-10-10 / 41. szám

935 936 után fokozott anyag felhasználásra normális hő mellett még gondolni sem lehet: jogosult ama feltevés, hogy az epicritikus hugyangemelkedés a láz alatt hatványozott anyagcsere következménye, csakhogy a hugyany egy­­ideig még a szervezetben felhalmozódva visszatartatik, s a láz megszűnte után csak lassan üríttetik ki. Bartelst­ észlelte először 1865-ben, a láz múltával fellépő úgynevezett „postfebrilis“ hugyany-szaporodást, utána Riesenfeld és mások. Bartels a „postfebrilis“ hugyanyszaporodást egyszerűen a láz tartama alatt termelt és a szövetekben felhalmozódott hugyany-kiürítés akadályozott voltának tulajdonítja. E nézet helyességéről kórodai tapasztalatok magamat is tökéletesen meg­győzték. Waldeyer2­ ide vonatkozólag figyelmeztet: „Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a színleg minden izzad­­mányképzés nélkül lefolyó heveny lázas megbetegedé­seknél a máj, lép, vesékben, szóval a legkülönbféle szervek és szövetekben szintúgy némely nyákhártyákban is, nagymennyiségű lymphoid testecsek halmozódnak fel, melyek az epicritikus stádiumban lassan kint elégnek, s így a hagyangtartalom növekedésére okvetlenül be­folyást gyakorolnak ; hogy azonban a lymphoid testecsek az egyes szervekből mikor tűnnek el, biztosan nem ismeretes. A most elmondottakhoz még a következőket vagyok bátor csatolni : Ugyanis typhosusok vérét immersioval minden második nap vizsgáltam és feltűnt, hogy kivált a typhus abdominalis második és harmadik időszakának kezdetén felette sok apró piros vértekecseket találtam a normális piros vértekecsek mellett. Nyilvánvaló, hogy ezen apró piros vértekecsek az eredeti piros vértekecsek szétmállásából, szétzülléséből származtak. Az apró piros gömbök, vagy ha úgy teszik, piros vértekecsek a beteg­ség vége felé egészen eltűntek, így igen valószínűnek látszik nekem azon feltevés, hogy az apró piros vérte­­kecseknek, mint kiválóan fehérnyenemű anyagoknak elégése által a hugyanyemelkedésre lényeges befolyás gyakoroltatnék, s ekként lehetne értelmezni az ide mellékelt táblázatban a 6 * 8/3 és 9/s napokon történt szokatlan hugyany­­emelkedéseket, természetesen figyelembe véve még Waldeyer észleleteit. Mondhatná talán valaki azt is, hogy az illető e napokon bővebben étkezett. Azon­ban a fokozott tápfelvétel ellenében ellenérv gyanánt hozható fel az egyidejűleg észlelt minimális mennyiségű chlornatrium. Hogy a cresotinsavas nátrium az anyagforgalmat csökkenti, elvitazhatatlan tény, kitűnik ez­ a vizelet hugyang­­tartalmának tetemes csökkenése által a szer bevétele után. Azonban a­ cresotinsavas natrium nemcsak az anyag­­forgalmat csökkenti, hanem általa úgy a hőtermelés, mint innen kifolyólag a hőkisugárzás is nagy mértékben leszállít­­tatik. E jelentős tény felderítésére szabatos thermo-electi­­kus mérések által jutottunk. E gondolat igaz, hogy nem új ; Jacobson() volt első, ki lázas betegeken ezáltal határozta meg a hőki­sugárzás nagyságát. Azonban ő az egyes lázellenes szerek behatása alatt létrejött hőingadozások közben thermo­electrikus méréseket nem tett. Ezek legelőször Korányi tanár úr által alkalmaz­tattak új vizsgálati mód gyanánt annak eldöntésére, hogy az egyes lázellenes szerek e hőkisugárzás fo­kbeli ingadozását mennyiben befolyásolják. E thermo­electikus mérések által vált lehetővé azon alternatíva eldöntése, váljon valamely lázellenes szer a hő­termelés csökkentése, vagy a hőkisugárzás növelése által hat-e lázellenesen, a­mint előbbit ily módon épen a cresotin­savas nátriumról, utóbbit a chininről sikerült bebizonyíta­nunk. Amott említett thermo-electrikus kísérlet következőkép vite­tett ki. A hagymázos beteg, — Hikó Zs., 1­7 éves, a­kinek hőfoka reggel 10 órakor 40 C° volt, a i5R°-kal bíró tanterembe bevi­tetett, s a cresotinsavas nátrium bevétele előtt a hőkisugárzás nagysága megméretett, mi úgy történt, hogy a jól betakart beteg köztakarójának háti részéből egy tenyérnyi feltakartatott, s a készülék tölcsére a feltakart köztakarótól 6 cm-nyi távolban helyeztetett el, s a thermo­ electricus készülék tükörképe a szabá­lyos O pontról 16-ig tért ki, ekkor beadatott az első adag cresotinsavas nátrium (5 grn. 3 porra), miközben jól kipró­bált Leyser-féle hőmérő folyton a hónaljüregben tartatott; s */4 11 órakor a másik por adagolásakor a hő már 3900 volt. Ez­alatt a thermo­ electrikus készülék mind kevésbé tört ki. ’/sís­kor, a harmadik porbevételekor 39'1­0, s/4n­-kor 39°. Ez időre a készülék fényképe 16-ról 5-re visszatért. Húsz-kor a hő 38 volt; az érlökésre és légzésre a szer, hatása daczára a hő leesésére, befolyással nem bírt ; az érvelés 114—120, a légvételek száma pedig 24—28-ig váltakozott. 1/2 12-re a beteg eltávolítása szükségessé válván, a kísérlet befe­jeztetett. Gondosan vigyáztunk arra, hogy a tanterem hője ugyanaz, t. i. I5°R legyen, továbbá, hogy minden legkisebb mozgás, mely a készülékre talán befolyást gyakorolt volna, elkerültessék. E mérések részint ezen, részint más hagymázas betegeknél több esetben alkalmaztattak, s mindannyiszor kitűnt, hogy a cresotinsavas natrium adagolása előtt és után a vér hőcsökkenésével egyidejűleg a hő­kisugárzás is lépést tart, vagyis alábbszáll. E kísérleti tényből következik, hogy a cresotinsavas natrium a vér hőmérsékét nem hőveszteség által csökkenti, hanem a hőtermelés leszállítása által, mert ellenkező esetben a hokisugárzásnak nem csökkenni, de emelkedni kellett volna. Esetleg azt vethetné valaki ellent, hogy miután a szer adagolása alatt kisebb-nagyobb mérvű izzadás gyakran lépett fel, a hőleesésben a bőr párolgásának is lényeges szerepe lenne. Ez azonban nézetem szerint téves felfogás volna. Tudjuk ugyanis, hogy azon hőmennyiség, mely az elpárolgó folyadék által a lázas szervezettől elvonatik, nem elég nagy arra, hogy azon felvételre jogosítana, miszerint a bőrpárolgással egy­etemben a verítékkép­ződés lenne a hőleesésnek oka. Egyébiránt a sugárzó hőcsökkenést oly esetben is észleltem, hol izzadás nem állott be, így tehát a fenntebbi egyszerű kísérletből világos,­­hogy a cresotinsavas natrium által a hőtermelés magában a szervezetben csökkentetik. De miként fejthető meg a hő gyors leesése ? E kérdés megoldására a lázelméletek egy néme­ *) Greifsw. med. Beitr. 1865. III. p. 36. 2) Virchow-Hirsch. Jahrbuch 1869. B. I. p. 236. 8) Virchow’s Arch. LXV. p. 520.

Next