Orvosi Hetilap, 1880. november (24. évfolyam, 45-48. szám)
1880-11-07 / 45. szám
[027 Amint ezen táblázatokból látni lehet, úgy a sympathicus, mint a vagus befolyásukat a szívre a nicotin behatása alatt teljesen elvesztették. Több más kísérlet is hasonló eredményhez vezetett. Egészben véve pedig a szív ritkábban lüktetett, midőn a béka nicotinnal mérgezve volt, mint azelőtt. Borisowitsch is csak egy esetben észlelt nicotinbefecskendezés után vagus izgatásra szaporodott szívlökéseket. E szerint a nicotinmérgezéssel mások által elért eredményeknek kétségkívül azon nagy hiányuk van, hogy nem állandók, így tehát az első kellék, mellyel bizonyító kísérletnek bírni kell, hiányzik. De ha a vagus-izgatás a nicotinnal mérgezett békánál állandóan szívlökés-gyorsulást okozna is, még akkor sem lehetne ezen tünemény egy magában döntő bizonyíték arra nézve, hogy a vagusban a szívhez siettető idegrostok is haladnak. Mert egyfelől ismeretlen a nicotin hatása a szívizomzatra, valamint a szívben székelő idegdúczokra és az izomrostok végeire, s mert másfelől nem képzelhetlen a nicotinnak olyatén befolyása sem, melynél fogva a n.vagus ingerülete a szívben nem — mint rendesen szokott — gátló, hanem siettető hatást gyakorol. Schmiedeberg a nicotinnak azon idegdúczokra tulajdonít bénító hatást, melyekben ezen ideg szerinte valószínűleg végződik. Azonban itt előbb még be volna bizonyítandó, hogy a n.vagus tényleg a szívállományban elhelyezett dúczsejtekben végződik, mert a vagus ilyen végződését még eddig senki sem látta. Sőt Szentkirályinak1) a békára is kiterjesztett vizsgálatai által bő alkalmunk volt Kölliker2) és DogieB) azon észleletének helyességéről meggyőződni, mely szerint a dúczsejtek és a bolygidegeknek a szívben elhaladó rostjai közt semmi egyenes összeköttetés nincsen, s mely szerint a békaszív dúczsejtjei általában csak egy nyúlvánnyal bírnak. Ami Borisowitsch azon észleletét illeti, mely szerint a nnvagi közvetlen izgatásakor erősebb inger kívántatik, hogy szívszünet beálljon, mint a m. mesenterici ingerlése alkalmával, azt saját kísérleteim is erősítik. Azonban noha átterjesztési tünemények támasztására többnyire erősebb inger kell, mint a mozgási ideg közvetlen ingerlésére szükséges, ezen tünemény még sem jogosít azon következtetésre, melyet belőle Borisowitsch vont ki. Goltz*) észlelte, hogy a hasfal veregetése, vagy a belek gyönge izgatása átterjesztés útján szívszünetet nem okoz, mihelyt a belekkel egy időben a bőr is izgattatik. Csak miután az állat néhány perczig pihent, sikerül a kísérlet is újból. Ha a békának a szívmozgást siettető idegei volnának, akkor ezen kísérlet eredménye abban találhatná magyarázatát, hogy a bőr izgatása által a szív siettető idegei jutnak ingerületbe, ezen idegek az ugyanazon időben izgatott gátlóidegek felett győzedelmeskednek, s a szív tovább lüktet, ahelyett, hogy szünetelne. De ezen magyarázat csak akkor lehet helyes, ha — midőn a bőrt izgatjuk, a hasfalat pedig nem — a szívlökések szaporodnának, mi Goltz kísérleteinél egy esetben sem történt. Goltz azért a bőrizgatás ezen befolyásában nem is lát elegendő alapot siettető idegrostok felvételére, s a tüneményt a bőr erős izgatása által elfárasztott nyúltagy kimerüléséből értelmezi. Ismeretes különben sok más tünemény is, melynél valamely ideg kisfokú ingerlése átterjesztés útján nagyobb ingerületet kelt, mint minőt ugyanazon ingernek közvetlen alkalmazása az illető idegre támasztani képes volna. Mindenki tudja például mily felette gyöngéd érintés elegendő, hogy ez bennünk a csiklandozás érzését támaszsza, s kiható átterjesztési mozgásokat keltsen. Ismeretes Golszo azon kísérlete is, melynél a béka, hátának igen csekély érintésére brekeg. Borisomvitsch következtetésének megfelelőleg fel kellene tenni, hogy ezen esetekben is az illető izmokhoz haladó idegtörzsben indító és gátló rostok haladnak, s hogy átterjesztés útján csak az indítók, direct izgatás által pedig mindkét nemű ideg ingerületbe jut. Látni, miszerint ha következetesek akarunk maradni, oly következtetésekhez jutunk, melyeket magáévá tenni — úgy hiszem — senki sem volna hajlandó. Be kell ennélfogva ismernünk, hogy mindezen tünemények csak oda utalnak, miszerint a Szám Idő Szívlökések I perez alatt Vérnyomás 1 mm. Hg-ban Szám Idő Szívlökések I perez alatt 1 Vérnyomás 1 mm. Hg-ban 1 óra perez óra perez I I 23 26 25 10 210) 23 12 I I 241) 29 32 103 23 10 11 25 27 30 10 42) 24 10 I I 202) 26 29 10 512) 26 10 I I 27 26 28 106 25 14 I I 28 26 28 107 23 16 II 29s] 25 29 108 22 17 I I 30 24 28 10 9*8) 24 17 I I 3' 23 28 10 I0U) 24 15 I I 33 20 25 10 I I 24 i 14 II 314) 20 26 10 I 2 24 14 10 13 25 13 II.9 40 55 36 10 1415) 23 '4 9 41 5 5 36 9 42 53 33 III. 11 33 55 32 9 435) 41 35 11 33 56 35 9 44 42 27 11 34 56 35 9 45 40 24 II 35—3616) --— 9 468) 38 2 2 ] I 37 51 29 9 47 37 20 11 4117) 43 I 2 5 9 48’) 33 20 11 42 29 25 9 49 34 18 11 43 36 27 9 50 33 18 11 44 37 ; 27 9 51 33 ■ 7 11 4518) 17 23 9 52 33 16 11 46 40 30 9 53 31 16 JI 47 42 32 ; 9 548) 32 16 11 4819) 38 32 9 55 29 15 11 49 38 31 9 56 27 14 11 50 35 33 9 57 27 13 11 51 36 35 9 589) 27 ’4 11 5220) 39 36 9 59 25 13 11 53 41 36 ! 10— 24 13 11 54 42 42 10I 23 12 II 5521) 34 41 *) Vagus-izgatás. — 2) Vagus-izgatás. — 4) Sympathicus-izgatás. — 4) Sympathicus-izgatás. — 6) 3 csepp v.O5°/C-os nicotin a hát bőre alá. — 6) Vagus-izgatás. — 7) Sympathicus-izgatás. — 8) Vagus-izgatás. — 9) Vagus-izgatás. — 10) Vagus-izgatás. — 9) Sympathicus-izgatás. — 12) Sympathicus-izgatás folytatólagosan. — 14) Vagus-izgatás. — 14) Vagusizgatás folytatólagosan. — 15) Vagus-izgatás. — 1(i) Vagus és sympathicus izgatás alatt szünet. — 17) csepp v.05°/0-os nicotin a nátbőre alá. — 18) Vagus-izgatás. — 19) Vagus-izgatás. — 20) Vagus-izgatás. — 21) Vagusizgatás. A kísérlet még 30 perczig hasonló eredménnyel folytattatott. *) Orvosi Hetilap. 1880. 23. szám. 2) Gewebelehre. 1867. 579- laP-3) Archiv für mikroskop. Anatomie. 14. kötet. 476. lap. 4) Goltz F. Beiträge zur Lehre von den Functionen der Nervencentren des Frosches. Berlin, 1869. 14. lap. 5) Goltz F. Beiträge stb. 4. lap. 1028