Orvosi Hetilap, 1881. február (25. évfolyam, 6-9. szám)
1881-02-06 / 6. szám
észleltet följegyeztem volt, midőn egy évre reá megjelent Kussmaul tanártól egy közleményt), melyben esetemnek egy szakasztott hasonmása mint irodalmi unicum van tárgyalva. Említi Bruns nyomán, hogy nyáldaganat az illető kivezető csatornának szűkülete, összenövése, vagy nyálkövek és idegen testek általi betömülése folytán támadhat; oly esetekben, hol a nyáldag eredetére nézve ily tisztán kimutatható okok nem találtattak, különféle hypothetikus okokat hoztak fel, mint a nyálnak rendellenes vegyi alkatát, a kivezető csatorna falzatának elernyedését sat. Kussmaul-mik az enyimmel teljesen egybevágó esete bizonyítja, hogy nyáltorlódási daganat a Stenon-féle vezetéknek idült croupja folytán is jöhet létre; ő a körfolyamatot úgy fogja fel, mint az idült rostonyás körgloboz, mely heveny és félheveny rohamoknak egész sorozatában nyilvánul, melynek egyes tagjai rövidebb hosszabb időközök által vannak elválasztva. Esetében eredetileg zúzódás látszott a betegséget előidézni. A szabad időközök eleinte 6 hónapig, később néhány hétig tartottak ; kérdéses marad tehát előttem, váljon ily időközökben fellépő lábot csakugyan egy és ugyanazon körfolyamatnak szabad-e tartani, s nem inkább egyszerűen egy ugyanazon helyen ismétlődő, vagy recidiváló betegségnek. Esetemben, hol a szabad időközök a baj kezdete óta mindig 3—6 hónapot tesznek, úgy hiszem, Kussmaul felfogása még kevésbé lehetne elfogadható. K. esetében a czafatos genyes izzadmányok rostonyás természete vegyileg is meg lett állapítva; a lob itt is a jobb oldalt illette. Szerző a csatornának kutaszolását ajánlja a tömeszelő lábtermény eltávolítása czéljából. Betegemnél, mint láttuk, rendszeresen alkalmazott nyomás mindig elégséges volt arra, hogy az akadály kiküszöböltessék. Kussmaul, annak daczára, hogy hasonló esetet az irodalomban nem talált, azon nézetét fejezi ki, hogy az nem sokáig maradand egyedül, miután egyszer a figyelem ezen körfolyamatra fordítva jön. S csakugyan még ugyanazon évben megjelent egy közlemény, egy esetet illetőleg, melyben a Wharton-féle vezeték rostongás genyes lábja, megint jobb oldalt, az állalatti mirigynek nyálpangási daganatát okozta. Itt is időszakosan lépett fel a baj, 7 hét alatt 3-szor ismétlődvén. Az illető beteg, valamint az enyim, ösztönszerüleg nyomás által segített a dolgon, melynek folytán fehér fonálszerű képlet tolult ki a vezeték szájadékából, mire víztiszta nyál löveltetvén ki nagyobb mennyiségben, a daganat leapadt. Okbeli mozzanat itt oly kevéssé volt feltalálható, mint az én esetemben. Feltűnő, hogy mindhárom esetben a bántalom a jobb oldalt illette, mely körülmény az esetek csekély száma folytán nem engedi eldönteni, váljon valamely ható ok, vagy csupán az esetleg járt legyen közre. Említendő továbbá, hogy mindhárom esetben a daganat majdnem kizárólag evés közben támadt, ami könyen magyarázható az által, hogy a nyálnak képzése és kiválasztása leginkább rágás alatt történik, s így valamely vezetékbeli tömesznek torlasztó hatása jobbára evés közben jöhet szemügyre. Végre említést érdemel azon körülmény, miszerint a szájhurutok és lábok ismert gyakorisága mellett mégis oly ritkán észleljük a nyálvezetékekre átvitt hasonló bántalmat, s az illető mirigyeknek ezáltal pangási daganatját. Talán úgy áll a dolog, hogy a nyálcsatornák hurutja tényleg nem ritka esemény, de nem ismertetik fel, mivel a kórjelzési sarktünet, melyet a pangási daganat képvisel, csak akkor lép előtérbe, ha a vezetékbeli akadály igen jelentékeny. Meg kell ugyanis fontolnunk, hogy a secretárius nyomás a nyálmirigyekben sokkal hatalmasabb, mint például a májban; úgy hogy itt az epevezetékekben már a choledochus hurutos duzzanata és egycsekély nyáktömesz elégséges arra, hogy az epe pangjon, a máj duzzadjon, s az egész folyamat a sárgaság által kórjelzésünknek elárulja magát; míg a nyálmirigyekben, úgy látszik, már makacs tömeszre van szükség, amilyen például a croupos rostongás izzadmány, hogy a hatalmas kiválasztási nyomás ellensúlyoztassék. Váljon a hagymázt kísérő parotitis szinte a Stenon-vezeték hasonló lábjának, másodlagos nyálpangásnak, s ez el nem háríttatván, a mirigy heves izgatásának nem köszöni-e eredetét, nem látszik valószínűtlennek, ha tudjuk, hogy jelentékenye szájlábok a súlyosabb hagymáznak rendes kísérői. Ha erre irányzott észlelet ezen feltevést megerősítené, akkor ezen fültőmirigydob évgyógymódjára nézve a Stenon-csatorna kutaszolása, s a mirigy rendszeres nyomása stem volna érték nélküli eljárás. Ez iránt a hagymáz irodalmában körültekintvén, azt találom, hogy Liebermeister (Ziemssen kézikönyvében) a könyebb paratitisek hasonló eredetének lehetőségét említi; a mirigy genyes lobjaira nézve azonban Hofmann nézetét pártolja, mely szerint azok csak fokozódásai azon terimbeles változásoknak, melyek hagymáznál valamennyi mirigyszövetekben előfordulnak. Sokkal határozottabban nyilatkozik Griesinger (Virchow kézikönyvében) azon lehetőségről, hogy a hagymázas paratitis egyes esetei a szájhurutnak a Stenon-csatornára tovaterjedésének köszönik eredetüket. A súlyosabb alakokat ő is kizárja ezen keretből, pyamikus származásúaknak tartván azokat. Mindenesetre azonban kitűnik mindkét szerző szavaiból, hogy a nyálvezeték vizsgálatával, mely ezen tárgy felderítése érdekében úgy a betegen, mint a hullán oly szükséges volna, nem foglalkoztak, s csak alanyi nézetet fejeznek ki. *) Prof. Kussmaul. Aitfallsweise auftretende Speichelgeschwulst in Folge von chron. eitrig-fibrinöser Entzündung des Stenon’schen Ganges. Bcrl. klin. Wochenschrift. 1879. Nr- 15-2) Ipscher. Noch ein Fall von Sialodochitis fibrinosa. Béri. klin. W. 1879. 38. Közlemény Korányi Frigyes belgyógyászati korodájáról. Weszely J. tr. kórodai gyakornoktól. Az 1878 10. tanévben és az /?,9/80. tanév téli felében észlelt orbánczesetek. (Befejezés.) I. Konda Erzsi, 16 éves, cseléd, 1878. nov. 29-kén két óráig tartó rázóhideg után nagy forróságot kapott, mely felvételéig folyton tart, mimellett mindkét arczfélen körülírt fájdalmas duzzanat lépett fel, egymástól ép bőrrészlet által elkülönítve; e duzzanat fokozatosan terjedt az egész arczra. Dec. 3-kán felvételekor a beteg vizsgálata csak az arcz bőrén mutat rendellenességet, mely duzzadt, egyneműen vörösen elszíntelenedett, fényes, fájdalmas, s emelkedett hőmérsékű. A szemhéjak vizenyősek, úgy hogy a beteg, szemeit nyitni nem tudja. Az arczbőr-elszíntelenedés határai