Orvosi Hetilap, 1881. május (25. évfolyam, 18-22. szám)
1881-05-01 / 18. szám
említett eseteihez, s fényes bizonyítékul szolgál annak újbóli bizonyítására, hogy a hashártyán kívüli vérsérvek (haematocele extraperitonealis) nem tagadhatók. Ezen érdekes eseten kívül gyakorlatomban még három esetnél volt alkalmam biztonsággal ezen kóralakot diagnostizálni, amint ezt a betegség lefolyása igazolta is. (Folytatása következik). Sebészeti adatok. Xavratu, Imre tr., ny. rk. tanár és Rókus kórházi főorvostól. (Folytatás). Ezeknek előrebocsátása után áttérek ama következtetésekre, melyekre 14 esztendőn át folyt kísérletek és tanulmányozások és ez irányban tett tapasztalatok jogosítanak. 1) Ha a gégeszűkület nem okoztatott kemény, ellenállhatatlan hegszövet, vagy szervesült ízmerev által (lásd 23. eset) úgy a tágítás eredményes volt, de meg kell jegyeznem, hogy ezen félheveny esetben aqua plumbikával végeztem becseppentéseket, oly szerrel tehát, melyet a többi eseteknél is, túlképződött szövetek visszafejlődésére legalkalmasabbnak találtam. 2) Csekély eredményt értem el a tágítással ott, ahol már a fennt említett szöveti elváltozások jöttek létre. 3) Az eredmény semmi volt ott, ahol előrement porczelhalás és a porcz kilöketése következtében a gége vázának összetöpörödése által jött létre a szűkület, mint ezt 24. esetem mutatja, ahol a gége a lehető legnagyobb tágítást eltűrte, de a tágító kiverésével a gége, bizonyos idő elteltével újra összeesve, előbbi állapotát visszanyerte. 4) A túlképzékeny gégerészek és a gége alsó űrében létrejött sarjadzások minden tágítás nélkül visszafejlődtek, ha ezek a szájon, vagy a canule-on át részint lapis-szal, részint aqua plumbicával ecseteltettek, sőt tekintve 17,18, 19, 29, 39 és 40. esetemet, határozottan állíthatom, hogy ezen eljárás minden egyebek felett előnynyel bír, s a legsikeresebbnek bizonyult. 5) A görvélyes alapon fejlődött szűkületek javultak, amennyiben azon voltam, hogy a beteg tendéletét emeljem, s ha sikerült őt jobb hygienikus viszonyok közé helyezni. Példa erre a 34 és 37. eset, ahol beállott javulást a légváltoztatásnak vagyok hajlandó tulajdonítani. De nagy szerepet játszik kivált ily betegeknél az idő is. Bizonyítják ezt a hangszalagok alatti nyakhártya túlképzékenysége (subborditis hyperplastica) folytán beállott szűkületben szenvedők esetei, számra nézve 7. A betegek állapota idővel önmagától tetemesen javult. Ezek szerint oda kell nyilatkoznom, hogy a gége- szűkületeket a húgycsőszűkületekhez hasonlóan tágítás által gyógyítani, alapjában tévesztett eszme. Megfejtése e dolognak nem nehéz, s alig fogunk ezen csodálkozni, ha tekintjük a gége anatómiai szerkezetét és physiologiai rendeltetését. A húgycső lágy részek által körített csatorna, mely csak ritka időközökben vétetik használatba, míg a gégeporczok és azokhoz tapadó izmok által képezett űrgép úgy szolgál hangadásra, mint a légzés fenntartására szükséges levegő átbocsátására ; mindkettő oly momentum, mely akár a lágy részekben, akár a por-czokban keletkezett kóros elváltozások fokozódását elősegíti. Hozzájárul még ehhez ama insultatió, melyet a gége minden falat lenyelésénél szenvedni kénytelen. A porczok edénynélküli szerkezete is tekintetbe jön, s az egyszer itt létrejött porcz és porczköri lob ezen és a fennti okokból nemcsak hosszadalmas lefolyású leend, hanem oly tetemes változásokra is szolgáltathat okot, mint minő az ankylosis, kemény és porczos hegek képződése, s porczelhalás és kilöketés, melyek a húgycsőnél elő nem fordulnak. De hisz a kemény húgycsőszoroknál sem fogunk már többé tágítani, hanem más eszközökhez nyúlni, melyek míg itt czélra vezetők, ott az elmondott okoknál fogva eredménytelenek maradnak. De lássuk mások tapasztalatait. Ha figyelmesen átolvassuk a közölt esetek történetét, s csak a száraz tényeket registráljuk észleleteimmel és tapasztalataimmal lényegileg ellenkezőt nem fogunk találhatni. Trendelenburg 1), esetében mindenféleképen megkísérlette a gége szűkületét tágítani, az neki nem sikerült. Störk* 2) saját szerkezetű tágítóját elhagyta és helyébe Schrötter tágítóját használja. Munkájának 544. oldalán következő olvasható: „Die Tubage ist von glänzendem Erfolge begleitet.” Ezen állítás erősítésére két kortörténetet közöl, melyek közül az elsőben a véglegesen elért eredményről nem szól, a másikról pedig ő maga mondja : „verliess Wien ungeheilt.“ Schrötter3) már többször idézett munkájában az esetek két csoportra vannak osztva, olyanokra, melyekben előzetes légcsőmetszés után végeztetett a tágítás és azokra, melyekben laryngotomia nélkül catheter segítségével tágíttatott a szűkült gége. Az első csoporthoz tartozók száma x 1, melyek közül csak egy (N. J.) gyógyult teljesen és ennél is a javulás légváltoztatás után állott be és ami nem indifferens, a beteg 2 évig kezeltetett. A másik meggyógyúlt beteg (F. M.) hevenyen lefutó perichondritisben szenvedett. A többi 9-ben a kezelés félbeszakíttatott és a végleges eredményről semmit sem tudunk meg, menynyiben a betegek nem várták be a kezelés végét, canule-vel haza bocsáttattak, s a kezelés folytatása reájuk bízatott. A második csoportbeliek, miután itt gégemetszés nem végeztetett, nem jöhetnek itt szóba, valamint én sem vettem 56 ily esetemet számba. Schrötter ezeknél tágítója által 2 esetben teljes sikert ért el, én tágítás nélkül égetés és ólomvíz becseppentés által 40 esetben láttam gyógyulást. Javultnak tartom a gégetágítók alkalmazását akkor, midőn az előrement és lefolyt hegesztő folyamat következtében összenövések jöttek létre a gégének két fele közt. Itt a tágító a hegek átmetszése után az újabbi összenövés megakadályozására szolgálhat. Ily esetet közölt Whistler4), ahol többszöri bemetszések után sikerült két ágú, a szájon át bevezetett tágítóval újabbi összenövéseket megakadályozni. E czélra azonban sokkal alkalmasabb leend akár az általam, akár a Schrötter által használt tágítási mód, mely permanens és mely mellett rövidebb idő alatt várható a gyógyulás, mint Whistler esetében, hol a kezelés egy évnél tovább tartott. Legújabban a gyógyíthatlan gégeszorok ellen a gé *) Arch. f. kiin. Chirurgie. XIII. köt. 2) Handb. d. alig. u. sp. Chirurg. III. 7. s) Beitr. z. Behandl. d. Laryngost. 1876. 4) Arch, of Laryngolgogy London. 1880. I. 4.18*