Orvosi Hetilap, 1881. szeptember (25. évfolyam, 36-39. szám)
1881-09-04 / 36. szám
827 828 kór alapokának. Utána Guérin a környi idegekben (azok lobjában) vélte a végokot megtalálni. Többen az együttérző idegrendszer lobos elfajulását tartották az elsődleges bántalomnak (Schneevogt, Remak, J. Simon). Majd Luys a gerinczagyi szürke állomány bántalmára fordította a figyelmet. Erre azután megindultak a közlemények, melyekben a szürke állomány sejtjeinek bántalmára lett a legnagyobb súly fektetve, s sokan még azok közül is elfogadták a baj alapokául e sejtek elfajulását, kik előbb a myopathikus elmélet hívei voltak, mint pl. Duchenne. Nem lévén célom itt valamennyi közleményt ismertetni, sem az egyes elméleteket, valamint azok támogatására felhozott érveket szélesen tárgyalni, az általam észlelt és tüzetesen vizsgált kereset leírására térek át, s ennek kapcsában törekszem nézetemet a kérdésben levő kóralakról elmondani. , Preszler Józsefné, 59 éves, özvegynő, 1881. január 18-kán vétetett fel a II. belkórodára felső végtagjai izomzatának sorvadása és működésképtelensége miatt. Beteg családjában hasonló bántalom vagy idegbaj elő nem fordult; szüleinek egyetlen gyermeke volt; saját hat gyermeke közül négy él és egészséges ; a két elhalt halálát heveny küteges bántalom okozta ; gyermekkorában valamely súlyosabb küteges betegségben, 16 éves korában — hosszabb ideig— váltólázban szenvedett; havi változása 16 éves korától 45-ig rendes volt. A beteg jelen baja 56 éves korában kezdődött , amennyiben ekkor vette észre először, hogy bal keze harisnyakötés közben szokatlanul gyorsan kifáradt, s hogy a bal kézzel megszokott mozgások nehezére esnek, mégpedig különösen azok, melyeknél az ujjak voltak főleg igénybe véve. Lassankint nehézkes lett az alkar, majd felkar mozgása is. Előbb a gyors kifáradást abból magyarázta ki a beteg magának, hogy megfázott a keze ; de midőn a melengetés nem használt, tüzetesebben vizsgálta meg bal kezét, s azt találta, hogy bal keze, de általán bal felső végtagja feltűnően soványabb mint a jobb. A soványodás ezután elég gyorsan haladt, mit az akaratlagos mozgás csökkenése nyomról-nyomra követett. Végül a nagyon lesoványodott felkar a törzshöz lett rögzítve, az alkar félig behajtott és borintott helyzetet foglalt el; a kéz és első ujjperczek hátrafeszültek; ellenben a többi ujjperczek erősen a tenyérbe hajlottak. E végtaggal csak igen kevés mozgást volt képes a beteg kivinni. Míg a baj e végtagban ily fokra hágott , a többi végtagok még aránylag épek voltak. 1880. év január havában a beteg köhögéssel párosult lázas betegséget állott ki, mely miatt ágyban is feküdt. Midőn az ágyból felkelt, vette észre, hogy jobb felső végtagján ugyanazon lesoványodás és gyengülés kezd kifejlődni, mely a bal oldalit tönkretette. Lassankint létre is jött fokozatos sorozatban itt mind az, mi már ott magas kifejlődést ért el. 1880. év October havában a beteg a bal alsó végtag soványodására lett figyelmes, mi legkifejezettebb a czombon volt, s mit nyomban követett a járási nehézség és gyors kifáradás. E bántalom mellett még hörghuruttól gyötörtetve, kereste fel a beteg a kórodát. A magasabb termetű," gyengén táplált, barnás bőrszínű nőbeteg szellemi működései rendesek, magasabb műveltségi fokot árulnak el ; kedélye nyomott; látása — aggkori gyengülést leszámítva — hibátlan ; hallás, szaglás, ízlés és bőrérzékenység egészen hibátlan; fájdalmak vagy álérzetekről nem panaszkodik; köhögés nyugtalanítja, mely a kiterjedt hörghurutban bírja alapját. Az arcz és nyakon alaki és mozgási eltérés nincs. A nyelv kinyújtásnál reszket, mozgásai nem elég gyorsak, de szabatosak. A nyelcsap és ingvitorlák nyugalomban rendes helyzetet foglalnak el ; hangoztatásnál igen renyhén mozognak. A garatizmok visszahajlási összehúzódása szintén renyhe. A nyelés bár nehézkesen, lassan, de jól történik. A mellkas és has szervei — a kiterjedt hörghuruton kívül — rendellenességet nem mutatnak. A légzés nehéz a kivitelnél a nyakizmok is működnek. A légzés alakja nem mutat rendellenességet. Mindkét, de főleg a bal felső végtag igen lesoványodott. A váll, domborúságát elvesztve, éles szöget képez. A vékony felkar a törzs mellé simul, az alkar félig hajtott és borintott helyzetben van, rajta a hajlító izmok tömegének nagyobb mérvű csökkenését láthatni. A nagy mérvben leaszott, a csontközöket igen előtüntető kéz a kézteszületben hátra van feszítve. Az ujjak első perczei hátrafeszítvék, míg a 2. és 3. perczek erősen a tenyérbe hajlítvák. Kifejezett karomkéz. Ilyen a jobb kéz is, csakhogy sokkal kisebb mérvben. A beteg bal karját emelni és a törzstől eltávolítani csak igen kis mérvben képes, ellenben az alkart behajtani és kinyújtani még elég jól tudja. A kéz hanyintása és borintása nehézkesen történik. A kéz hajlítása és feszítése inkább csak a különben meglevő feszítés fokozásában áll. Az ujjak első perczei még tovább is feszíttethetnek, valamint a 2. és 3. perczek behajlíttathatnak, de a megfordított működés nem kivihető. Az ujjak közelítése, távolítása nem lehető. A jobb felső végtaggal minden mozgást képes a beteg kivinni , de nagyon erélytelenül. Legerélytelenebbek az ujjak közelítése és távolítása, az első perczek hajlítása és a 2. és 3. perczek feszítése. A bal felkar passiv mozgatása elé a megfeszült nagy mellizom gördít akadályt. Az alkar szabadon mozgatható. A kéz és ujjak mozgatása a hosszú hajlító, illetőleg feszítő izmok inainak megfeszülése miatt akadályozott. Jobboldalt a leküzdendő akadály kisebbmérvű. A baloldali deltaizom egészen eltűntnek látszik, rostjai ki nem tapinthatók ; a vállízületet alkotó ízvégek közvetlen a bőr alatt érezhetők. A tövis feletti és alatti árokban — mely igen bemélyedt — izomtömeget alig érezni. A nagy mellizom tömege is csökkent a jobbhoz viszonyítva. A két és háromfejű karizmok aránylag még jól kitapinthatók , de ezek is nagyobb tömegűek jobboldalt. Az alkaron a feszítő, de főleg a hajlítóizmok tömege szintén lényegesen megcsökkent. A kézen csontközötti izmokról nagy és kis ujj párnájáról — úgyszólván — szólani sem lehet. Jobboldalt itt is van még az izmoknak némi nyoma. Az alsó végtagokon feltűnő eltérés nincs, noha egészben a jobb alszár és comb vékonyabb, „szegletesebb“ és az izmok petyüdtebbek mint a bal oldalon. Mindkét alsó végtag akaratlagos mozgása minden irányban meg van , de a jobbé erélytelenebb, s a jobb gyorsan kifáradt. Különösen kifejezett a jobb végtag gyengesége akkor, ha az ágyban fekve, a beteggel azt bizonyos magasságban tartatjuk , midőn csakhamar inogni kezd és lehanyatlik az ágyra. A combon főleg a négyfejű izom tömege csökkent ; az alszáron a sípcsont és szárkapocs között elhelyezet izmok. Passive minden ízületben mozgatható e végtag; feszülési érzéssel sehol sem találkozunk. Az izmok erőművi ingerlékenysége általán fokozott. Az inreflex mindenütt elég jól megtartott. Bevezetési áram iránt a test minden idege és izma — a bal kéz csont közötti, valamint a nagy és kis ujj párnájában elhelyezett izmokat és a bal deltaizom középrészét kivéve — többé-kevésbé ingerlékeny. Legerősebb áram kellett a bal alkaron elhelyezett izmok összehúzódásának előidézésére. Állandó áram iránt míg az idegek mindenütt rendes minő- és mennyiségű visszahatással feleltek, addig a jobb deltaizomban, mindkét alkari hajlítókban, jobb csontközötti és párnaizmokban, jobb mellső síp, a lábujjak hosszú feszítő és a hosszú szárkapocsizomban a katod-zárási rángás egy időben jelentkezik az anod-zárási rángással (KZR - AZR). A bal kézen a nagy ujj közelítő izma, mely egyedül tartotta meg a villámáram iránti ingerlékenységet, már előbb ráng anod-zárásra mint katod-zárásra , tehát teljes elfajulási visszahatást (AZR-,RZR) mutat. A vizelet és végbél kiürítésben semmi rendellenes nincs. A vizelet alkatrészei is rendesek. Január 22-ig az általános állapotban mit sem változott; ekkor a köhögés kezdett nagy mérvben fokozódni, s ezt nehéz légzés kisérte mindig. Némi lázas hőingadozás is lépett fel: 37.6 — 38.4 'C-ig. Január 25-ig a köhögés és nehézlégzés fokozódott. A kö