Orvosi Hetilap, 1882. október (26. évfolyam, 40-44. szám)
1882-10-01 / 40. szám
1 BuDAPEST, 1882. 40. sz. ELŐFIZETÉST ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. October 1. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban-ORVOSI HETILAP 1'JONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Torday F. Gyermekgyógyászati közlemények. (Folyt.) — Fenkó L. tr. Mérgezési eset chlorsavas kaliummal. — Lechner K. tr. Schwartzer F. tr. elme- és ideg-gyógyintézetéből Budapesten. A téboly agytáplálkozási zavarainak localisatiója. (Folyt.) Ónodi D. A. tr. Mihalkovics G. tr. II-dik boncztani intézetéből. (Folyt.)— Könyvismertetés. Die körperlichen Grundlagen der Geistesstörungen. Von Paul Fleichsig.— Lapszemle. A golyva kezelése terimbeles befecskendésekkel. Tárcza : Zarándi Knöpfler Vilmos tr. — Konrad M. tr. és Szabó D. tr. A szülészeti és nőgyógyászati szakosztály a londoni nemzetközi orvosi congressuson. — Egy felszólítás a tiszti főorvosokhoz. — Vegyesek. — Előfizetési felhívás az OHL. 1882. oct.-dec. folyamára. — Pályázatok. Melléklet : Tájékozó útmutatás tüdőbetegeknek Új-Tátrafüredre, mint téli tartózkodási helyre. Gyermekgyógyászati közlemények. Torday Ferencz tr-tól Budapesten. (Folytatás.) Áttérve az egyes alakok tárgyalására először is lássuk a dyspeptikus alakot. Dyspepsia, a gyomornak és a bélhuzam felső részének hiányos emésztő képessége, eleinte a nyákhártya hurutos megbetegedése nélkül, később azonban kisebb majd nagyobb fokú gyomorhuruttal a gyermekek legáltalánosabb mindennapi betegségét képezi. Különösen pedig a csecsemők, s azontúl a második év végéig vannak leginkább kitéve ezen betegségnek. Nem bocsátkozhatom ez alkalommal a dyspepsia közelebbi részletesebb tárgyalásába, hanem arra vonatkozólag csakis annyit kívánok röviden érinteni, mennyit tárgyam kifejtése megkövetel. A dyspepsiának alapja az esetek lehető legnagyobb részében felesleges savképződésben áll. A túlságos sav, mely gyermekeknél Lenbe, (Ziemssen’s Handbuch 7. Bd. 2. Hälfte, pag. 69.) majd Ludwig szorgos vizsgálatai szerint dyspepsiánál elsősorban szerepel, nem az élettani pepsin-sósav, hanem az emésztésnél képződött rendellenes savak, nevezetesen tejsav, vajsav és talán eczetsav is. Egyébként tudjuk, miszerint arra, hogy a gyomorbeli emésztés, különösen a tej megalvasztása, a sajtanynak rendes feloldása és könyen felszívódni képes peptonná változtatása a normális fokon megmaradjon, kell, hogy a gyomorban állandóan rendes mennyiségű pepsia és sósav legyen jelen. A több talán nem zavarná az emésztést, de a kevesebb bizonnyal. Minél kisebb korú a gyermek, annál könyebben esik dyspepsiába. Sőt az újszülöttek, s még inkább a koraszülöttek vagy gyenge fejlődésüek gyomra sokszor már élettani alapon is képtelen az emésztésre, mivel a gyomormirigyek még nincsenek eléggé kifejlődve a pepsin és sósav elválasztására. Valószínűleg hasonló alkati viszonyokon nyugvó alapja van a későbbi korban azon makacs, leküzdhetlen dyspepsiáknak, melyekkel a vérhiányos, görvélyes, angolkóros, stb. gyermekeknél oly gyakran találkozunk. Hogy a csecsemő és egészen kiskorú gyermeknél a dyspepsia, főleg ha azok egészben vagy ha csak részben is mesterségesen tápláltatnak, annyira otthonos, annak oka kétségkívül a tápszerekben rejlik. Ugyanis tejjel, kiváltképen pedig tehéntejjel táplálkozásnál a tejczukorból könyen képződhetik rendellenes mennyiségű tejsav, mely azután Ludwig kimutatásaszerint a tápcsatornabeli rendellenes erjedési folyamatot fenntartja, majd szénsav és könenygázok fejlesztése mellett vajsavra változik át. Ezen rendellenes és nagyobb mennyiségű tejsav tartja fenn a dyspeptikus ürülések savi visszahatását, okozza a tej sajtanyának hiányos megemésztését, a bélcsatorna nyákhártyájának izgatását, s később hurutos megbetegedését. A dyspepticus bélhurut tünetei: A) A heveny szakban az ürülékek gyakoriabbak, pépesek, később mindinkább vizenyősek, sárgások, majd zöldes színűek, savanyú szagúak, s több kevesebb emésztetlen anyagokat és kevés felhámsejtet tartalmaznak, egészen kiskorúaknál pedig különösen sajtanyi, fehéressárga törmelékek vagy zöldes színű czafatok alakjában. E mellett a belek falai gázok által kifeszítvék, miért is a has puffadt, s dobos kopogtatási hangot ad ; a gyermekek nyugtalanok, időről időre makacs colica-fájdalmak által kínoztatva erősen sírnak, s combjaikat a hasfalak izmainak elernyesztése végett erősen a has felé húzzák. Az étvágy csökkent, a szomj fokozott, ezért is a csecsemők mohón kapnak az emlőhöz, ezt azonban csakhamar ismét kieresztik szájukból, s annál keservesebben sírnak. A colica-fájdalmak által megelőzött ürülékek, bélgázok kíséretében, eleinte ritkábban következnek be, s elég erővel mintegy csereszerűleg történnek, utánuk a gyermekek egy időre megkönyebbülve, fájdalommenteseknek látszanak. Az ürülékek szaga már kezdetben is savanyú; ezen szag később mind erősebb, 40