Orvosi Hetilap, 1886. szeptember (30. évfolyam, 36-39. szám)

1886-09-05 / 36. szám

1023 1024 dolgozataira az ú. n. húspeptonok tápértékéről, melyekből kitűnik, hogy azok kevés­­zsír mellett, velük egyenlő légenytartalmú hús helyett nyújtva, az utóbbit nem pótolhatták és csak megtakarító tápszert (Sparmittel) képeztek; ha azonban a peptonokat kevés fehérnyetartalmú táplálékkal, pl. riz­zsel nyújtották, a szervezetnek légenyveszteségét megakadályozhatták. Jelen sorok czélja csak az, hogy a figyelmet fennebb vázolt vizsgáló eljárásomnak alkalmazható­ságára fordítsam ezen és más hasonló készítmények vizsgálatánál. A peptonkészítmények tápértékének megbírálása tudvalevőleg nem csekély nehézségekbe ütközik részben az albumosó, sók és kivonat anyagok, részben a bennök tartalmazott amidosavak miatt. Kühne vizsgálatai óta tudjuk, hogy peptontartalmú folyadékok­ban amidosavak igen jól oldhatók és Krukenberg­) a különböző peptonkészítményekben sok leucin és tyrosinnak jelenlétét mutatta ki. Gyakorlati szempontból felette fontosnak tartom tehát annak ismeretét, milyen arányban tartalmazzák a közkézen forgó pepton­készítmények a tápértékre nézve becsesebb peptont és rokon anya­gokat, s a kevésbé tápláló, phosphorwolframsav által ki nem csap­ható anyagokat. Magától értetődik, hogy azok esetleges ammoniak­­tartalma tekintetbe veendő. A vizsgálat menete ugyanaz, mint az az előbbi kísérletekben leiratott. A vízben általában könnyen oldható pepton-készítményekből mintegy i°/0-os oldatot készítettem. Ennek io kcm-ében Kjeldahl szerint az összes légenytartalmat, ioo kcm-ében (io kcm. kénsav, 40 kcm. phosphorwolframsav stb.), a ki nem csapható légeny mennyiségét határoztam meg és a nyert adatokból az utóbbinak viszonyát számítottam ki az összes légenytartalomhoz. Valamennyi készítménynél két meghatározás (a, b) ejtetett meg. A nyert adatok a következők: Kochs-féle húspepton. I. Összes légenytartalom 1­6 kcm-ben megfelelt a) 11 ■ 5 kcm. */a0 norm. kénsav = 8'05% N, b) 11'6 kcm. ‘/*0 norm, kén­sav = 8'12 °/o N. Középérték 8'o8°/o N. II. Ki nem csapható légeny 100 kcm-ben megfelelt a) 1­2 • 5 kcm. 'iso norm, kénsavnak, b) 12'4 kcm. */»0 norm, kénsavnak, I. viszonya II-hez : a) 10'8°/0, b) 10'6%. Középérték 10- 7 °/0 ki nem csapható légeny. Witte-féle pepton. I. Összes légenytartalom 10 kcm-ben megfelelt a) 19'2 kcm. */20 norm. kéns.­­ 13‘4 °/0 N, b) 19'1 kcm. Vso norm. kéns. 13'37% N. Középérték — 13'38 °/N. II. Ki nem csapható légeny 1 po kcm-ben megfelelt a) 12 • 4 kcm. ’/20 norm. kénsavnak, b) 12'2 kcm. 1/ao norm. kénsavnak. I. viszo­nya II-hez : a) 9 ' 2 5 °/0, b) 9'17 °/0. Középérték 9'2 1 °/„ ki nem csapható légeny. Weyl-féle casein (tej) pepton. I. Összes légenytartalom 10 kcm-ben megfelelt aj 18'2 kcm. V20 norm. kéns. = 12 • 7 °/0 N, b) 18 '1 kcm­ ban norm. kéns. = 12'6 7 °/0 N. Középérték = 12'6 8 °/0 N. II. Ki nem csapható légeny 1oo kcm-ben megfelelt a) 2­5 ’ 4 kcm. V20 norm. kénsavnak, b) 25'3 kcm. 1/20 norm. kénsavnak. I. viszo­nya II-hez a) 13'9°/0, b) 13'9°/0. Középérték 13’9% ki nem csapható légeny. Kemmerich-féle húspepton. I. Összes légenytartalom 10 kcm-ben megfelelt a) 14'3 kcm. 1/30 norm. kéns. = io'o1 °/0 N, b) 14‘4 kcm. ‘/20 norm. kéns. = io'o8°/o N. Középérték = 16'04% N. II. Ki nem csapható légeny 100 kcm-ben megfelelt a) 14 kcm. */20 norm. kénsavnak, b) 13'9 kcm. 1/20 norm. kénsavnak. I. viszonya II-hez: a) 9‘79%, b) 9’650/0. Középért­ék 9'7­2 °/0 ki nem csapható légeny. Sim­on-féle pepton. I. Összes légenytartalom 10 kcm-ben megfelelt a) 14 kcm. V20 norm. kéns. = io‘o80/D N, b) 14'6 kcm. 1/20 norm. kéns. = I0 ' 2­2 °/o N. Középérték = 10 ' 1 5 °/# N. II. Ki nem csapható légeny 100 kcm-ben megfelelt a) 14'2 kcm. V20 normal kénsavnak, b) 14'3 kcm. 1/Sn normál kénsavnak. I. viszonya II-hez: aj 9*86 °/0, b) 9 86 %. Középér­ték 9 '860/0 ki nem csapható légeny. Táblázatos áttekintése a vizsgált készítmények légenytartalmának. III. Kísérleti sorozatomban nyert tapasztalataim meggyőzvén annak lehetőségéről, hogy a vázolt eljárással bizonyos­­ tartalmú anyagok, nevezetesen amidosavak, másoktól quantitative elkülönít­hetők, ezen módszernek állati szervek elemzésére való alkalmazhatósá­gát is megkísértettem. Elvárható, hogy az állati szerveknek fontos kóros elváltozásai egyes esetekben kifejezést találnak azon viszony megváltozásában is, mely fennáll azoknak phosphorwolframsav által kicsapható és ki nem csapható alkotórészei között. Ha pl. a szövetekben leucin­­nak és hasonló anyagoknak felhalmozódása jön létre, e körülmény a phosphorwolframsav által ki nem csapható légeny mennyiségé­nek gyarapodásában jutna kifejezésre. Tekintettel azon kiváló érdekre, melylyel bir phosphormérgezésnél az amidosavak képző­dése a májban, a több ízben említett eljárás segélyével meg­vizsgáltam a májat phosphormérgezés egy esetében és a nyert adatokat összehasonlítottam az ép szerv viszonyaival. Előzetesen arra vonatkozólag kellett vizsgálatot ejtenem, váljon a borszeszszel extractio elegendő-e arra, hogy valamennyi phosphorwolframsav által ki nem csapható légenytartalmú anyag az ép májból ki­vonassák, avagy czélszerű-e a borszeszszel kivonás előtt hígított szerves savval kivonást eszközölni. I. kísérlet: E czélból középnagyságú egészséges kutyának májából, közvetlenül az állatnak megölése után, két egyenlő mennyiségű rész­letet vettem vizsgálat alá. Az egyik részletet (A) hígított eczet­­savval, a másikat (B) borszeszszel vontam ki és mindkettőben meghatároztam a phosphorwolframsav által ki nem csapható légeny mennyiségét. Ezenkívül meghatároztatott még a májnak összes légenytartalma és egy szárítási meghatározásban (Trockenbestimmung) annak száraz állományra vonatkozó százalékaránya. A­ 125 gm. máj­állományt hígított eczetsavval majdnem tel­jesen bepároltam, a maradékot 300 kcm. borszeszszel leöntve és vízfürdőn 1/4 órán át hevítve, a hevített folyadékot megszűrtem. A szűrőn visszamaradt májállományt még két ízben ugyanannyi borszeszszel hevítve és megszűrve, a borszeszes szűrletekből a bor­szeszt lepároltam, a maradékot aetherrel kivontam. Az aetherben nem oldódó maradékot pedig hideg vízzel leöntve, felforraltam. A folyadékhoz lehűlése után 10 kcm. kénsavat és 40 kcm. phosphor­­wolframsav-oldatot adva, az oldatot 200 kcm-re felhígítottam, megszűrtem és a szűrletnek 100 kcm-ében 5 kcm. tömén kénsav­val a ki nem csapható légenyt meghatároztam. A légenytartalom megfelelt a­ 13636 gm-nak. A fennebbivel egyenlő mennyiségű májállományt (B) ugyane vizsgálatnak vetettem alá, csak azon különbséggel, hogy az eczetsávval kivonást elhagyva, azonnal bor­szeszszel kivontam. A légenytartalom megfelelt 6­­0927 gm-nak. A vizsgálatok eredményei a következők. A fris májállomány légenytartalma tett százalékban 3 , 93 °/C -ot. A májnak száraz állománya 1) tett százalékban 33'06%-ot. Az összes légenytartalom viszonya a phosphorwolframsav által ki nem csapható légenyhez A) kísérletben 100:2'77, BJ kísérletben 100:1'88. E vizsgálatok alapján a további meghatározásokat az A) alatti eljárás szerint végeztem. A készítmény megnevezése j■ Kochshemmerich Weyl Witte Simon Összes N tartalma %-ban . Ki nem csapható N tartalma ° 10-ban 8*68 10‘7 10*04 9*72 12'68 13’9 IS­S 9*21 io- 1­­9-86 *) Chem. Unters, zur wissensch. Medizin. 1886. 1. füz. *) no°-nál szárítva, míg állandó súly mutatkozott.

Next