Orvosi Hetilap, 1887. december (31. évfolyam, 49-52. szám)
1887-12-04 / 49. szám
-- 1591 ~ már magában a tüdőben megsemmisítené vagy legalább is ártalmatlanná tenné, mert ha csakugyan feltétlenül igaz az, hogy a ÁW-féle bacillusok a tüdővész közvetlen okozói, úgy ezek életfeltételeinek tönkretételével meg kell szűnni az okozatnak, vagyis a tüdővésznek. Ez alapon a legjelesebb orvosbúvárok időt és fáradságot nem kímélve, a legkülönbözőbb antiparasitius módszereket és eljárásokat kísérlették meg a bacillusok elpusztítására, de sajnos, eddig minden igyekezetük hajótörést szenvedett a szerves világ ez oly kicsiny lényeinek szívós életképességén s kísérleteik közben egyúttal arra a szomorú tapasztalatra is jutottak, hogy azon tényezők, melyek a bacillusokat megsemmisítik, egyidejűleg magát a tüdő szövetét is elroncsolják. Kísérleteik közben azonban mégis jutottak némi kedvező eredményre, mely abban áll, hogy bizonyos gázok, — mint a kénhydrogén és szénsav — a bacillusokat megsemmisítik ; azonban e gázokat veszély nélkül tisztán belégzeni lehetetlen. Ismerve e kísérleti tényeket, ezek alapján nem maradt más hátra mint oly módszert fedezni fel, mely által a most említett gázok magában a tüdőben fejthessék ki antiparasitius hatásukat, anélkül azonban, hogy egyszersmind az élet szövétnekét is kioltanák. A szénsav és kénhydrogéngáz gyógyhatásának kiaknázásában mindenesetre a francziáké az érdem, mert e téren valóban ők voltak az úttörők, így 1857-ben Ronzier-Jolly' asphyxiánál dohányfüst-állövetet alkalmazott, de siker nélkül, majd 1885. Molliere azt ajánlotta, hogy műtéteknél a betegek narcotisálása a végbélbe történő aether-befecskendezések által eszközöltessék. Végre Claude Bernard'*) ugyancsak 1857-ben kísérletei alapján azt állította, hogy az állatok végbelébe fecskendett kénhydrogén vagy szénsavgáz a végbélen át felszívódva, a tüdőn keresztül lassan kint kiszabadul, vagyis elhaláhatik. Claude Bernard most említett kísérlete egészen feledésbe ment, csak a legújabb időben használtatott fel arra, hogy megvesse alapját a tüdővész gyógyításában napról napra nagyobb szerepet játszó »Exhalatio« czímű gyógymódnak. E gyógymód megalapítója a lyoni orvosi iskola egyik kimagasló képviselője Bergeon3); gyógymódjának lényege abban áll, hogy különösen tüdővészes egyéneknél a végbélbe egy arra alkalmas gázfejlesztő készülékből, kénhydrogénnel kevert vegytiszta szénsavgáz vezettetik be, mely a végbél nyákhártyájának edényein felszívódva, a tüdő egész parenchymáját áthatja és ott a bacillusokat tönkre téve, lassan kint exhaláltatik.* 2 3 4) Az »exhalatio« gyógymód által elért eredmény Bergeon szerint következő: a köhögés alábbhagy, a láz és éjjeli izzadás megszűnnek, a nehézlégzés csillapszik, a betegek étvágya visszatér, miáltal testsúlyuk növekszik, s a köpet mennyisége a bacillusokkal együtt feltűnőleg csökken. Ez eredmény, ha az az ellenőrző kísérletek és tapasztalatok után is csakugyan minden tekintetben valónak bizonyul, nézetem szerint annyira feltűnő, hogy egy tüdővészben szenvedő beteg, orvosától a tudomány maiálláspontján már többet alig kívánhat. Bergeon kísérleteit tanulmányozták Cornil, Dujardin-Beaumetz,4) Chantemesse, Hamon du Fougeray,s) Cazenave de la Roche,s) Burney JeoA) Lamallerée,5 G) Francis Kinnhcutt,BJ Langhlijt és mások, kik mindannyian elismerőleg nyilatkoztak a gyógymód által elért sikerről, sőt nevezett orvosok azt is állítják, hogy a végbélbe alkalmazott szénsavgáz-befecskendezéseknek nemcsak specialiter a tüdővésznél van még jótékony hatásuk, hanem még az aszhmánál, idült hörghurutnál és a görcsös köhögésnél is. Bergeon és Dujardin közleményei alig lettek ismeretesekké, máris egyes élelmes orvosok kizsákmányolták a nagyközönség jóhiszeműségét, mert a gyógymód csodás hatása felől valóban oly bombastikus hirdetésekkel árasztják el a napi sajtó hasábjait, melyeket lehetetlen szakférfiúnak a legnagyobb megbotránkozás nélkül nem olvasni, sőt egyesek már szabadalmat is vettek a gázfecskendő (gáz-injector) készülék kizárólagos készítésére és eladására. Nekünk szakférfiaknak szigorú kötelességünk kikutatni a valót, s kitartó kísérletezés után bírálatilag megállapítani minden jelentékenynek látszó új gyógymód igaz értékét. Bergeon és Dujardin közleményeit olvasva elhatároztam, hogy e gyógymóddal szintén kísérletet teszek. Idevágó kísérleteimet osztályomon — ahol évenkint 200—250 tüdővészes beteg van gyógykezelés alatt — három hónap óta szakadatlanul folytatom s e czélra egyelőre tizenkét, a tüdővész különféle szakaiban levő esetet használtam fel. Mielőtt azonban röviden felsorolnám az általam megfigyelt eseteket és kísérleteim végeredményét közölném, nem lesz felesleges, ha ezeket megelőzőleg, megismertetem e gyógymóddal való eljárást a legapróbb részletekig. A kénhydrogénnel kevert szénsavgáz befecskendezésére különböző szerkezetű »gáz-injector«-ok vannak használatban, a. m. a) a Galante párisi műszerész által készített Morell-féle, mely szép, de kissé complicált és drága (darabja 35 frank); e készüléket czélszerűen módosította dr. Hamon du Fougeray; b) Altmann bécsi orvosé, mely bádogból készült egyszerű szénsavfejlesztő, szabadalmat nyert készülék; előnye, hogy könnyen kezelhető, nem törékeny és nem drága, darabja 8 frt, de hátránya, hogy a kén - hydrogén miatt rendkívül gyorsan piszkolódik és romlik. Osztályomon eleinte az Altmann-féle készüléket használtam, de ennek felismerve hátrányait, jelenleg az általam némileg módosított és rajzban ideigtatott készüléket alkalmazom. E készülék nézetem szerint minden tekintetben megfelel a czélnak, mert egyszerű, könnyen kezelhető, csinos és tisztán tartható, nem egyhamar romlik s e mellett olcsó, a szállítás és vámmal együtt alig kerül gártba. E készüléket Lucich pozsonyi állami reáliskolát vegytanár ajánlata alapján Thüringában Stützerbachban Koch & Comp. czímű cégnél készíttettem. E gáz-injector 1-ször egy gázfejlesztésre alkalmas, igen erős, hengeralakú üvegedényből áll, melynek űrtartalma 1 liter (1. ábra i.a.); 2-szer áll egy fel- és lefelé tolható, de egyúttal rögzíthető s vulcanisált kaucsukból készült edényből (b), mely a borkősav regeczeinek felvételére szolgál. Ez edény oldalán számos lyuk van a végből, hogy a natrium bicarbonicumot tartalmazó folyadék e lyukakon keresztül csak lassan hasson oldólag a bor ’) Ronzier-Jolly: Des lavements de tabac. (Bull. de thérap. 1857.) 2) Claude Bernard: »Legions sur les substances toxiques et médicamenteuses« 1857. pag. 52 et 59. 3) Bergeon gyógymódját legelőször ismertette a tudományos akadémiában (1886. július 12.), továbbá a nancy-i orvosi congressus 1886. augusztus 20-án tartott ülésében, végre az orvosi akadémia 1886. november hó 2-ikán tartott ülésében. 4) Legújabban Dujardin-Beaumetz e czélra szénkéneges vízzel, Eucalyptollal, Terpinollal, meleg vízben suspendált iodoformmal és tiszta szénsav-gázzal tett a végbélbe befecskendezéseket, de nem sok eredménynyel. Bullet, général 1887. aug. 30. 1) Dujardin-Beaumetz : Sur le traitement des affections pulmonaires par les injections gazeuses rectales. Bulletin général de Thérapeutique. 1886. nov. 30. p. 449. 2) Gazette des höpitaux. 1886. Nr. 138. 3j Journal de méd. de Paris, 1887. Nr. I. 4) The Lancet. 1887. april 16.; németül: Allgem. med. Cent.-Ztg. 1887. Nr. 34. 6) La Sem. méd. 1887. Nr. 23. 6) The Bergeon treatment of phthisis. Boston Med. and Surg. Jour, 1887. jul. 14. - 1592 -