Orvosi Hetilap, 1892. március (36. évfolyam, 10-13. szám)
1892-03-06 / 10. szám
1892. 10. sz. ORVOSI HETILAP A műtéti beavatkozás a croup laryngis gyógyításánál már régóta játszik szerepet. Bretonneau illetőleg Bretonneau nagyhírű tanítványa Trousseau volt az, ki a légcsőmetszést a croup laryngis gyógykezelésébe mintegy bevezette. Daczára annak, hogy Trousseau e téren valóban szép eredményeket ért el, a légcsőmetszés Francziaországban csak nehezen hódított tért, különösen a franczia sebészek, Trousseau kortársai idegenkedtek a sebészi beavatkozástól s hogy ezen idegenkedés elég hosszú ideig tartott, mutatja az, hogy 1859-ben, midőn a párisi orvosi akadémia a Bouchut-féle, „tubage“ felett ítélt s Trousseau ezen alkalomból indítványozta, hogy az akadémia tétel gyanánt mondja ki, hogy ha a belső kezelés a laryngcrouposánál sikertelen marad, reményt egyedül csak a légcsőmetszés nyújthat. Trousseau-nak a belgyógyásznak, Malgaigne-e a sebészszel kellett megküzdeni, ki a tracheotomia jogosultságát oly mérvben mint Trousseau elismerni nem akarta. Ezóta a viszonyok lényegesen megváltoztak, s bár az operatív beavatkozás még sokáig képezte discussio tárgyát, a Trousseau-féle tétel érvényessége lassanként általánosan elismertetett s eltérés legfeljebb csak arra nézve lehetett az egyes orvosok között, hogy a laryngitis crouposa lefolyásának mely időszakában műtsenek, vagy hogy minden egyes súlyos esetben operáltassék-e a beteg. 1885-ben O’Dwyer J. new-yorki orvos, egy nem véres operatív eljárást ismertetett, mely műtéttel ő a croup laryngis kezelésénél a tracheotomiát kívánta helyettesítni. O’ Dwyer az ismertetett műtői eljárást „intubatio“ névvel jelölte meg. Az intubatio Amerikában gyorsan felkaroltatott; az intubált croup-esetek száma oly gyorsan felszaporodott, hogy Dillon Brown 1887-ben 806 amerikai intubált eset sorsáról referálhatott, 1889-ben pedig már 2668 intubált croup-eset kortörténetét ismertethette. Európában az O’Dwyer-eljárás csak nehezen tudott érvényesülni. Bizonyos tartózkodással fogadták az európai orvosok az intubatio-eljárást s e műtét iránt tartózkodással viseltetnek még ma is. Európában különösen Banke, Ganghofner, Jakubowsky és Widerhofer foglalkoztak behatóan s nagy beteganyagon az O’Dwyer-féle intubatióval s miután az Amerikában elért gyógyulási eredményeket, tapasztalataik alapján, ők is teljesen megerősítették, kötelességünk az O' Theyer-féle eljárást felkarolni s a laryngitis crouposa kezelésébe bevezetni úgy, mint Trousseau évtizedek előtt bevezette volt a légcsőmetszést. S tapasztalat alapján mondhatom, hogy az, ki az O’Dwyer-eljárással gyakorlatilag kellőképen megismerkedett s azt rendszeresen alkalmazza nagyobb számú esetnél, csakhamar meggyőződik arról, hogy az O' Dwyer-eljárás a legifjabb kor egyik leggeniálisabb találmánya s meggyőződik arról, hogy az O’Drwyer eljárással arathatja az orvos legszebb győzelmeit. Nem akarok ezúttal hosszabban szólni az intubatióról, csak felemlítem, hogy Escheriekt külön-külön javalatokat kívánt felálílni a croup operatív kezelésénél a tracheotomiának és intubatiónak. Escherich azonban ezen nézetét illetőleg eddig teljesen egyedül áll s az európai orvosok ép úgy, mint a nagyszámú amerikai ügyfelek azon nézetben vannak, hogy ha a laryngcrouposa lefolyásában az operatív beavatkozás szükségessége fennforog, elsősorban az intubatio mint enyhébb és nem véres beavatkozás kísértessék meg. Érdekesnek tartom itt felemlítni, hogy Amerikában Jacobi egyik legutóbbi közlése szerint, az intubatio a croup kezelésénél tökéletesen háttérbe szorította a légcsőmetszést. Az operativ kezelés tehát manapság dominál a croup gyógyításánál s egyéb kezelési módok nem is arra szolgálnak, hogy azokkal minden esetben egyedül gyógyítsuk a fibrinosus gégelobot, hanem mindezen eljárásokkal csak mintegy támogatni akarjuk az operativ kezelést, illetőleg enyhébb eseteknél súlyosabb croup-tünetek kifejlődését kívánjuk meggátolni. Minél inkább tért hódított a croup-kezelésnél az operatív eljárás, annál inkább elhagyták az orvosok az emeticumokat, melyekről pedig e század elején oly magasztalólag írtak a Napóleoni díjjal kitüntetett pályamunkák. Manapság a szakemberek egy része, köztük Bauchfuss, tökéletesen kiküszöbölni óhajtják az emeticumok alkalmazását a croup-kezelésnél, a szakférfiak más része kivételesen megengedi ugyan a hánytatók nyújtását, de óva int azok túlzott alkalmazásától s hánytató adagolását igazán javulva csak ott látja, hol operatív beavatkozás a szülők ellenkezése folytán egyáltalában nem eszközölhető. A rendszeres melegvízgőz-beleheléseket a croup therapiában nélkülözni nem tudjuk s egyes újabb keletű gyermekkórházak diphtheriás osztálya (Drezda, Stuttgart) csővezeték által oly módon van berendezve, hogy a kórszoba könnyű szerrel s gyorsan formális gőzfürdővé változtatható. Hogy ezen rendszeres melegvízgőz-belehelések mennyire fontosak, azt leginkább bizonyítja azon adat, hogy rendszeres melegvízgőz-belehelések mellett a műtét utáni gyógyulások száma ezen gyermekkórházakban tetemesen megnagyobbodott. A higanykészítmények alkalmazásáról a laryngcrouposa kezelésénél már fentebb megemlékeztem Ezen helyen csak felemlítem, hogy a mercur intern adagolása croupnál Bretonneau óta van alkalmazásban s hogy a higanykenőcs-bedörzsölések croup, betegeknél szintén már Bretonneau, óta végeztetnek. Újabban Rauchfass a hydrotherapeutikus eljárást ajánlotta a mercurtherapia helyett, ő óránkint 100—200 gm, meleg italt itat betegeivel (vizet vagy hársfa-beát czukrozva, esetleg cognackal), úgy hogy betegei 24 óra alatt 6 — 4 liter folyadékot fogyasztanak el, levesen és tejen kívül. E mellett nedves bepakolást eszközöltet, két órai tartammal, erős láz esetén előzetesen hideg döntéseket végeztet. Megjegyzem, hogy Bauchfuss, a kopenhágai congressuson tett nyilatkozata szerint a jelzett hydrotherapeutikus eljárást csak nagyobb gyermekeknél eszközölteti, míg kisebb nyugtalan betegeknél a higanykezeléshez, melynek ő volt egyik apostola, továbbra is hű maradt. Természetes, hogy a hydrotherapia mellett a műtéti beavatkozás javalata nem módosul. * * * Mindezek után még a diphtheria prophylaxisáról óhajtok szólni, de azt hiszem tökéletesen megfelelek ezen feladatomnak, ha csak egyszerűen felsorolom azon pontokat, melyeket Löffler a X-dik nemzetközi orvosi congressuson, Berlinben, a hygienikus szakosztályban a diphtheria prophylaxisára vonatkozólag előadott. Ezen pontok kissé összevonva a következők: 1. Diphtheriás betegeknél fertőzést okozó bacillusok a nyákhártyán mindaddig találhatók, míg az álhártyás izzadmány a legkisebb nyomokban fennáll, sőt ily bacillusok a nyákhártyán, az álhártyák teljes eltűnése után is észlelhetők még több napig. Ezek alapján diphtheriás betegek mindaddig a legszigorúbban elkülönítendők az egészségesektől, míg az excretumban Löfflerbacillus található. Iskolás gyermekek az iskolától legkevesebb négy hétig, esetleg még hosszabb ideig távol tartandók. 2. Vizsgálatok kétségtelenül mutatják, hogy a diphtheriabacillus beszáradt álhártya-részletekben 4—5 hónapig megtartja életképességét. És ezért mindazon tárgyak, melyek a beteg excretumával érintkezésbe jöttek (így ágynemű, fehérruha, evőeszközök, pohár, ruhaneműek) pontos kiforralás avagy 100° vízgőz behatása által desinficiáltassanak. A beteg szobájának padlója ismételten meleg sublimat-oldattal (1:1000) mosassák fel s a falak és bútorok kenyérbéllel dörzsölendők le. 6. A diphtheria-bacillus életképességéről nedves közegben keveset tudunk, valószínű azonban, hogy ily állapotban a bacillus virulentiája még hosszabb ideig fennáll. Ebből folyólag nedves, nyirkos, sötét lakások különösen előnyöseknek látszanak a diphtheria vírusának conserválására. Ily lakásoknál tehát mielőbb gondoskodnunk kell a gyökeres kiszárításról s arról, hogy a lakás világosságot nyerjen , különösen költözködés idején kell gondoskodnunk ily fertőzött lakások kellő fertőztelenítéséről. 4. A diphtheria bacillusok az emberi szervezeten kivül még 20° C. mellett is jól tenyésznek, s miután tejben jól szaporodnak, tejüzletek járvány idején pontosan ellenőrizendők s oly helyeken, hol a családban diphtheriás beteg van, a tej elárusítása szigorúan megtiltható. Lásd Bókas J. „Az O’Dwyer-féle intubatio s az intubatióval elért eredményeim.“ Orvosi Hetilap, 1891. 114