Orvosi Hetilap, 1892. április (36. évfolyam, 14-17. szám)
1892-04-03 / 14. szám
1892. 14. sz ORVOSI HETILAP nem fordul. Hogy Graefe „diffus“ lábokról szól, míg mi a fenti leírásunkban a betegség prototypje gyanánt a centrális körülírt beszűrődést mondottuk, az nem képez lényeges eltérést azok után, a miket fentebbi leírásunkban elmondtunk. Fontosabb az, hogy e nagy klinikus már a nyomás csökkenésének okáról is nyilatkozik. A „secretorikus kimerülésről“ (secretorische Erschöpfung) szólva, a szemet az intraocularis secretio tekintetében úgy tekinti mint egy mirigyet, melynek váladéka az elhasználás növekedésével kiapadóban van, amely nézet az alább következő fejtegetésekkel koránt sincsen egyenes ellentétben. Érdekes különben, hogy újabb időben a ciliaris nyújtványok rendszerét mirigyes képlet gyanánt fogják fel, melynek feladata a szem vizes folyadékainak secretiója. Ezen a feszülés csökkenésével járó szaruhártya lobokkal egy különös kórképet állítanak szembe, melynek fő tünete szintén a feszülésnek legnagyobb mértékben való csökkenésével járó szemteke-megkisebbedés, anélkül, hogy e tüneteken kívül a szemteke külső hártyái bármelyikének lobos állapota volna jelen. Graefenek igen érdekes esetében a szemteke confusiója után nagy érzékenység, rohamokban jelentkező fájdalmak, a látás romlása és a szemteke rendkívüli puhasága és megkisebbedése észleltetek. A szemteke megkisebbedése oly szembetűnő volt, hogy a szaruhártyán függélyes csíkok léptek fel, melyek kifejezői voltak a cornea ránezba szedődésének. Az egyes rohamok közti időben a szemteke lassanként visszanyerte rendes feszülését, egyidejűleg a látás is kissé javult. Chinin és morphin belső használatára az állapot némileg javult. Graefe a phthisis bulbi ezen alakját, mely nézete szerint anyagi szembeli elváltozásoktól függetlenül lép fel, phthisis essentialisnak nevezi, amelynek oka az idegek egy közelebbről meg nem határozható megbetegedése, mely neuralgiákat, s a szembeli secretio csökkenését vonja maga után. Ezt az első esetet azután a „phthisis essentialis“ egy egész sora követte az irodalomban; olyan különféle természetű esetek írattak le, melyekben múlékonyan vagy intermittálva a szemteke puhasága volt észlelhető, így Nagel írt le egy esetet, ahol a hypotonia (amely elnevezés szintén Nageltől származik) egy strabotomia után lépett fel, amely esetre különben még visszatérünk. Utána más esetek következtek (Landesberg), ahol a hypotonia cornealis megbetegedések mellett fordult elő, de íratott le néhány olyan is, amelyek a tiszta (cornealis megbetegedéssel nem complicált) phthisis bulbi essentialis csoportjába tartoznak („Ophthalmomalacia“ Schmidt- Rimpler). Természetes, hogy ez esetek közül elsősorban törülni kell azokat, hol a hypotonia a szemteke sorvadásához s tönkrejutásához vezető kóros folyamatoknak első jele gyanánt lép fel (genyedések, reczehártyaleválás, plastikus cyclitis stb.), miután itt csak azon esetek vehetők tekintetbe, melyeknél — mint azt már Graefe definiálta — a hypotonia a szemteke belső képleteinek lényeges megbetegedése nélkül lép fel s teljes kiegyenlítődésre alkalmas. Fontosságuknál fogva felemlítendők még a herpes zoster ophthalmikus esetek is, mely bántalomnál a corneán számos hólyagosa jelenik meg, a cornea tökéletesen érzéketlen és a szembeli nyomás rendkívül csökkent. Nagel egy „a szem vasomotorikus és secretorikus neurosisairól“ írt munkájában mindazon kóros állapotokat törekszik felsorolni, melyeknél a szembeli nyomás múlékonyan tetemes ingadozásoknak van kitéve. Ez a legkülönbözőbb cornealis bántalmaknál észlelhető, különösen a phlyktacnás folyamatoknál, de mindennemű trauma után, csekély zúzódások, a cornea elégetése után stb. A szembeli nyomás csökkenésével együtt jár a pupilla megszűkülése, a pupilla nehezen tágul az atropin hatására, a felső szemhéj lelóg, bő könyezés s neuralgiás fájdalmak vannak jelen. A szembeli nyomás csökkenését Nagel az említett esetekben beidegzési hypotoniának (Innervationshypotonie) nevezi. Nagel, Hornernek és Nicatinak régibb közleményeire támaszkodva azt állítja, hogy az ok a sympathikusnak betegsége és pedig annak hüdése. Nem akarjuk Nagelt a szemészetnek ezen legsötétebb és ellentmondásokkal teli fejezetébe követni. A szembeli secretio beidegzése tekintetében biztonsággal csak azt tudjuk, hogy azon vizes folyadék elválasztása, melyből az üvegtest és lencse tápláló anyagaikat veszik, s amely az elülső csarnokot s az iris és lencse közti zugot (a hátulsó csarnokot) megtölti, épúgy idegbefolyás alatt áll, mint egy mirigy elválasztása. Nem szenved kétséget, hogy ezen elválasztás forrása a sugártest és pedig annak sugárnyujtványai és hogy e részeknek boncttani berendezése sok lényeges dologban hasonlít egy mirigy szerkezetéhez. Újabb időben a ciliaris nyujtványokat (összehasonlító bonettani alapon) a szem merevencses testének (corpus cavernosum) tekintik, de akár mirigynek, akár merevencses testnek tekintsük is, kell hogy a sugárnyujtványok beidegezve legyenek s a doncttani vizsgálat csakugyan azt mutatja, hogy a sugárnyujtványokba ömlő erek oly dús ideg- és dúczsejtfonattal rendelkeznek, a melyhez fogható a szervezet igen kevés helyen van, s kevés helyen oly szépen és könnyen ki nem mutatható. A sugártestet valamint a sugárnyújtványokat a két hosszú sugárfűtőér (Aaciliares longae) látják el. Ezen erek a szem hátsó pólusán a selerát átfúrva lépnek a szemtekébe, s a suprachoroideán ágakra való oszlás nélkül a sugártest határáig haladnak. Ezen ütőerek, melyeket egész hosszukban széles szalagszerű sima izomcsík kísér, saját, könnyen kimutatható ideghálózattal bírnak. Az artériával és izommal párhuzamosan egy idegtörzs halad, melyből egy idegfonat veszi eredését, mely hálószerűen fogja körül az ütőeret. Ezen hálózatban dúczsejthalmazokat találunk. Azonkívül a suprachoroidea dús idegfonatai is a sugártest felületére haladnak, ahol összetalálkozva egy dúczsejtekben annyira bővelkedő lemezt képeznek, hogy azt régibb boneznokok (Bochdalek) gyűrűalakú idegdúcznak nézték. Ezen idegrostok, amelyek oly szoros összefüggésben állnak a sugárerekkel és azok ágaival, minden bizonynyal functionális viszonyban is állnak az ütőerekkel. Hogy ilyen functionális viszony tényleg fennáll, azt számos klinikai észlelet is igazolja. De hogy melyik ideg az, mely ezen ütőereket beidegzi, az máig nincs kimutatva, sem donettani vizsgálatok, sem élettani kísérlet által. E tekintetben igen ellentmondók a nézetek. Wegner (1866) azt állította, hogy a Sympathikus izgatására a szembeli nyomás növekszik, mivel szemben Grünhagen és Hippel épen az ellenkezőt bizonyították be és a trigeminust mondták a szem secretiós idegének. Tény az, hogy az utóbbi észlelet mellett számos klinikai tapasztalat szól. De ha inkább hajlandók vagyunk is a trigeminust tekinteni a szem secretio idegének, egyelőre nem tudjuk magyarázni, hogyan okozhatja a szaruhártya lobja a szemteke megpuhulását a szembeli elválasztás csökkenése által. Beszűrődések, fekélyek, sőt a szaruhártya felületes hámfosztottsága, az esetek túlnyomóan nagy számában heves fájdalmakkal, könyezéssel, szemhéjgörcscsel stb. járnak; mindezek olyan tünetek, melyek inkább a trigeminus izgatására és nem bénulására engednek következtetni; pedig ezen izgalmi állapotát a trigeminusnak inkább a szembeli nyomás növekedésének, mint csökkenésének kellene követnie. Az esetek legnagyobb számában azonban a tensio sem nem emelkedik, sem nem csökken, amit talán úgy lehetne magyarázni, hogy a szemteke nyirkerei a nagyobb mennyiségben termelt váladékot is képesek elvezetni. Hogy azonban a trigeminus izgatására hogyan állhat be a szembeli nyomás csökkenése, azt egyelőre azok, kik a nyomás-ingadozások oka gyanánt kizárólagosan idegbeli zavarokat vesznek fel, ésoly kevéssé tudják magyarázni, mint ahogyan nem magyarázza e változásokat azon feltevés, hogy ezen esetekben a Sympathikus bénulása folytán csökkent az elválasztás. De ha még ez utóbbit feltennék is, nem tudnák magyarázni, miért áll be a nyomás csökkenése a szaruhártyaláb-eseteknek csekély számában, holott az esetek legnagyobb számában a nyomás sem nem növekedett, sem nem csökkent. De eseteinkben a feszülés csökkenésnek azon okai sincsenek jelen, melylyel igen gyakori tünetként cyclitisnél, choroiditis purulentánál, s a szemteke sorvadásos körfolyamatai kezdetén találkozunk, miután, mint már Graefe Albrecht megállapította, sem az irisben, sem a sugártestben plastikus láb nincs jelen. Ha tehát a szembeli nyomásnak a philydaenás szaruhártyalábok általunk leírt eseteinél észlelhető feltűnő csökkenésének okát a megzavart beidegzésben nem kereshetjük, keresnünk kell ezen oly fontos tünetnek más elfogadható magyarázatát. 162