Orvosi Hetilap, 1894. december (38. évfolyam, 48-52. szám)
1894-12-02 / 48. szám
Harnincznyolczadik évfolyam. 48. SZám. Budai?$$A deczember 2.orvosi hetilap. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBUVÁRLAT KÖZLÖNYE, EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Lékelésekről háborúban. Közli Javratil Imrelli, egyet. ny. r. tanár, szt. Rókus-kórházi sebész-főorvos. Uraim! A jövő háborúban a tökéletesített lőfegyverek nagy mérvben meg fogják változtatni a sérüléseket és lényegesen átalakítani a beavatkozások javalatát. Ezen tökéletesített fegyverekkel újabban részint élő állatokon, részint emberi hullákon sok és beható kísérleteket végeztek (Habart), hogy az ezek által okozott sérüléseket tanulmányozva, a szükséges teendőkre nézve jó eleve tájékozást szerezhessenek maguknak. Hasonló, talán klinikai szempontból még becsesebb anyagot szolgáltathatnak ezeknél a békében, különböző fegyvernemekkel okozott sérülések élő embereken, melyek ha elegendő számban és hosszabb ideig voltak megfigyelés és kezelés alatt, nemcsak a sérülések minőségére nézve, hanem a gyógyulás lefolyására és a történt beavatkozás helyes vagy nem helyes voltára nézve adhatnak egyúttal mérvadó felvilágosítást. Az ily tapasztalatok gyűjtésére elsősorban a traumatikus sérülésekben gazdag sebészeti osztályok alkalmasak. A vezetésem alatt levő sebészeti osztály — mely, beleértve a bejáró betegeket — 7500—8000 évi beteg forgalommal bír, csak a fej- és agysértésekben mutat fel 20 év alatt, mióta fősebésze vagyok a szt. Rókus-kórháznak, 7000-nél több esetet. A rendezett anyag 16 esztendőről való, ezek között bennfekvő, tehát az osztályon ápolt, csak koponya és agysérült volt összesen 1526 eset 178 halálesettel. Ezen 1526 közül 60-szor hajtottam végre koponyalékelést 2 halálesettel. Ezek között nem szerepelnek a nagyobb-kisebb csontdarabok eltávolítása czéljából végzett operatiók 80 esetben, melyek részint metszett, vágott, szúrt és lőtt sebeknél váltak szükségessé oly esetekben, ahol az agyhártyák sértetlenül maradtak. A hely, valamint a rövidre szabott idő nem engedik meg, hogy ez alkalommal bővebben és behatóbban tárgyaljam a koponya- és agysértésekre vonatkozó összes észleleteimet, csak röviden, néhány momentumra akarom terelni becses figyelmüket. Ezek a subeutan és nyílt koponyatörések az agyhártyák és agy sértésével vagy a nélkül, valamint ezek consecutív megbetegedései, továbbá a csontos tok depressiója és az annak kíséretében olykor későbben jelentkező epilepsia. Koponyatörést összesen 149 esetben volt alkalmam észlelni. Ezek között volt lőtt seb 81, kard és egyéb metsző eszköz által 44, s tompa eszköz által okozott 49. A 81 lőtt seb közül 43 esetben oly kiterjedésű volt az agysérülés, hogy az, a betegnek már aznap, vagy a következő másnap vagy harmadnap halálát okozta; a löveg ez esetekben rendesen 9, s csak néhány esetben volt 8 mm. átmérőjű. A többi 38 esetben jobbadán csekélyebb és felületesebb volt a sértés, csak kevés esetben hatolt be a löveg az agyba s soha 7 mm. átmérőnél nagyobb nem volt az. Előadta az 1894. év szeptember havában Budapesten tartott nemzetközi hygienikus és demographikus congresses tábori egészségügyi szakosztályában. Azon esetek közül (68), amelyekben a sérülést részint vágó, részint tompa eszköz okozta, 10 esetben nagyobb kiterjedésű volt az agysértés s mindannyi esetben halálát okozta a betegnek, 8 esetben a sérülés ugyan csekélyebb volt s egy esetben sem volt életveszélyes, de már kifejlődött agyhártyalábbal kerültek a betegek a kórházba, 2-nél már másodnap, 4-nél pedig hatodnapra következett be a halálos kimenetel. A bonczolat meningitis infectiosát állapított meg. Az 50 életben maradt egyénnél a következőleg oszlik meg kiterjedésére nézve a sérülés: egyszerű tiszta koponyatörés kisebb-nagyobb fokú depressióval 19 eset, az agyhártyákkal kapcsolatosan 16 s az agy együttes sérülésével 18 eset. Ez utóbbiak közül 5 subeutan sérülés volt. Heveny koponyahorpadások 24-szer fordultak elő. Ezek közül 12 az agy jelentékenyebb és kiterjedtebb zúzódásával combinálódott. A horpadás 5 esetben meghaladta a 12 mm.-t, 7 esetben részint 1 cm.-nyi, részint 8 mm.-nyi volt. A behorpadt rész egy ezüstforintostól kezdve meghodta a kisebb tenyérmekkoraságot. Ez esetekben 4-szer végeztem trepanatiót s habár erre az állapot eleinte javulni látszott, úgy ezen 4, mint a többi nem trepanált meghalt. A másik 12 esetben a horpadás részint krajcráros, részint egy ezüst forintos kiterjedésű volt, a depressio legmélyebb pontján 6 mm.-től 11 mm.-ig terjedett; 8 esetben a falcsonton, 2—2 esetben a homlokcsontnak és a nyakszirtcsontnak a falcsonttal érintkező helyén volt jelen. Mind a 12 esetben lékelést végeztem a helyi és általános tünetek teljes visszafejlődése mellett a beteg felgyógyulásával. Meg kell még jegyeznem, hogy mindezeknél a betegeknél kisebb-nagyobb mérvű agyrázkódással combinálódott a sérülés és hogy a commotio visszafejlődése után a sérült helynek megfelelőleg kisebb-nagyobb tompa fájdalomról panaszkodott a beteg, s hogy az általános érzet többé-kevésbé zavarva volt. Ezek a heveny traumatikus sérülések, melyekben összesen 42-szer hajtottam végre trepanatiót, a fent említett 4 esetet kivéve, amely esetekben a halált nem a trepanatio, hanem az agysértés okozta, mind meggyógyult. A többi 24 eset idült agybántalom volt, melyek előzetes koponya-agyhártya és agysértés következtében jöttek létre. Ezek közt volt agytályog 12, epilepsia 14 esetben. Az előbbiek közül operálva lett 8, ezek közül 4 teljesen meggyógyult, 3-nál 1102 év múlva a tályog kiújult, egy eset 372 év múlva meningitis miatt halállal végződött; az operatió következtében nem halt meg egy sem. Az utóbbiak közül operálva lett szintén 8, ezeknél a roham, mely műtét előtt részint másodharmadnaponként, részint többször, napjában 6-szor is jelentkezett, már a trepanatiót követő nap után ritkábban, legfeljebb 1-szer napjában mutatkozott, egy hét múlva pedig 4—6 hónapon át teljesen szünetelt. Ezt a szünetelést a súlyosabb esetekben constatáltuk, mely szünet után azonban eleinte csekélyebb, később mindinkább fokozódó mérvben jelentkeztek újra a rohamok, nevezetesen 5 egyénnél, kik egy—másfél év múlva az epilepsia áldozatául estek. A többi 3-nál, kiknél a bántalom nem volt még régi és a rohamok sem voltak sülnek, tartósabb volt a javulás, főleg egy fiatal 21 éves, erőteljes egyénnél, akinél az epilepsia csak 7 hónapos volt és az epilepsiát 2 apró vérömlenyes cysta okozta, a roham egész 2 évig szünetelt.