Orvosi Hetilap, 1895. február (39. évfolyam, 5-8. szám)
1895-02-03 / 5. szám
Harminczkilenczedik évfolyam. 5. szám. Budapest, 1895. február 8. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti kir. m. tud. egyetemi Ildik szülészeti és nőgyógyászati klinika újszülötteinek morbiditása és mortalitása az 1893 94-diki tanévben. (Közlemény a budapesti k. m. t. egyet. 11 szülészeti és nőgyógyászati klinikájából.) Grósz Gyula dr., gyermekorvostól. Az irodalomból tudjuk, hogy az újszülöttek septikus betegségeinek tünetei már a régi szerzők előtt ismeretesek valónak, anélkül azonban, hogy ezen tünemények aetiologiájáról és pathogenesiséről helyes fogalmakkal bírtak volna. A 40-es és 50-es években az újszülöttek kórboncztana is mindinkább érvényre jutott és a szülészek közül néhányan azon tapasztalatot tettek, hogy az újszülötteknél talált genyes folyamatok sok tekintetben hasonlítanak a gyermekágyi lázban elhaltak kórboncztani tüneteihez, továbbá hogy az újszülöttek megbetegedései a puerperalis epidémiák idején gyakoriabbak. (Hueter,1 2 Slugenberger,34 5) Ezen időből származik azon elnevezés, amelyet „az újszülöttek puerperalis láza” alatt ismerünk. Az újszülöttekre vonatkozó ezen ú. n. puerperalis lázról úgy vélekedtek, hogy annak kórokozó tényezője még a szülés előtt, vagy a szülés alatt az anyáról a gyermekre vitetik át, tehát a gyermek fertőzése intrauterin módon létesül. Csak amióta Semmeliweis tanai jutottak kellő méltánylásra, az újszülöttek ú. n. puerperalis lázának keletkezéséről is másképen kezdtek vélekedni. Úgy Runger mint Epstein15 szerint azon esetek, amelyekben az újszülött gyermekek már intrauterine vagy a szülőutakon áthaladva fertőztetnek, a legritkábban előforduló esetek, és az újszülöttek betegségei leggyakrabban a születés után szerzettek. Hogy mely úton halad a fertőző anyag a testbe, arra vonatkozólag az említett szerzők úgy vélekednek, hogy a septikus anyag sebeken, sérüléseken és a felhámtól fosztott bőrfelületen és nyákhártyákon át hatol be a vérkeringésbe és okozza a lázas megbetegedést, úgy hogy az újszülöttek ú. n. puerperalis lázát bátran septicaemiának nevezhetjük el. Ezen felfogásból kifolyólag természetes, hogy azon időben, amikor a szülőházakban puerperalis láz uralkodik, az újszülöttek is nagyobb számban esnek áldozatul a septikus fertőzésnek. Az infectio terjedésének modern felfogása szerint azonban majdnem teljesen irreleváns az anya állapota az újszülött gyermekéhez viszonyítva, mert hiszen az utóbbi más oldalról is szerezheti az infectiót. És tényleg a mindennapi tapasztalat arra tanít, hogy puerperalis lázban szenvedő anyák gyermekei egészségesek maradhatnak, és viszont, hogy egészséges gyermekágyasok gyermekei a fertőzés lehetőségének vannak kitéve. 1 Előadatott a budapesti kir. orvosegyesület 1804. május 26-dikán tartott ülésén és kibővítve a május és junius havi észleletekkel. 2 Neue Zeitschr. f Geburtskunde. 1852. XXXII. 3 Das Puerperalfieber im St Petersburger Hebammen-Institute von 1845—1859. St. Petersburg, 1862. 4 Die Krankheiten der ersten Lebenstage. 1885. és 1893. 5 Ueber antiseptische Massnahmen in der Hygiene des neugeborenen Kindes. Medic. Wandervorträge. 1888. Runge/ Epstein2 és Bress3 erre vonatkozó eléggé nagyszámú észleleteket tettek közzé, amelyek szerint asepsisben elpusztult gyermekek anyái teljesen egészségesek maradtak. Míg az asepsis korszaka előtt a szülő- és lelenczházakban a puerperalis lázzal párhuzamban az újszülöttek septikus megbetegedései is napirenden voltak, olyannyira, hogy oly híres klinikus, mint amilyen Ritter volt, azon merész állítást kockáztatta, hogy az újszülöttek megbetegedései főleg pyaemikus természetűek, addig az utóbbi két évtizedben a szülő- és lelenczházak hygienikus viszonyainak tetemes javulása mellett az újszülöttek tömeges septicaemiája is mind ritkábban fordul elő. Epstein a viszonyok javulását a modern asepsis korszakának tulajdonítja, amelynek köszönhető, hogy az újszülöttek mortalitása a prágai lelenceházban 30%-ról 5°/0-ra sülyedt, mindazonáltal még mindig számosak azon esetek, amelyekben az újszülöttek septikus infectióját észlelhetjük. Runger szerint az újszülöttek septicaemiája a szülőházakban mind inkább csökken és Gusserow berlini szülészeti klinikájának kimutatásaira hivatkozik. Sokkal szomorúbban hangzanak azon közlések, amelyek nálunk láttak napvilágot, s amelyek oly hivatott szakember részéről létettek, mint amilyen Erőssy tagtárs úr. E közlemények ismeretesek és elegendőnek tartom az egyszerű rájuk való utalást, anélkül, hogy ezen közlemények igen becses eredményeit újból felsoroljam. Eress szigorú objectivitással tárta elénk az I-sO szülészeti klinika újszülötteinek betegségi viszonyait és reámutatott azon óriási ellentétre, amely az illető klinikán tartózkodó egészséges gyermekágyasok és az ugyanott levő beteg újszülöttek között fennál. Ezzel tehát bebizonyította azt, amit már Epstein is hangoztatott, hogy t. i. azon aseptikus rendszabályok, amelyek a gyermekágyasoknál oly pontosan és lelkiismeretesen jutnak alkalmazásba, az újszülöttek kezelésénél, s itt főleg a köldök kezelését érti, majdnem teljesen tekinteten kívül hagyatnak. Erőss egyik közleményének zárszavában mondja: „Semmi kétségem sincs az iránt, hogy a viszonyok javulása, legalább az intézetekben, elérhető lesz oly mértékben, mint a minő javulás a gyermekágyi lázak tekintetében már eddig is eléretett , mert hisz az újszülöttek úgynevezett gyermekágyi infectiójának prophylaxisa az elvi kérdések tekintetében azonos a gyermekágy prophylaxisával: a legszigorúbb tisztaság elve itt és ott azonos, csak a gyakorlati kivitel tekintetében kell alkalmazkodni az újszülöttek speciális viszonyaihoz, főleg szem előtt tartva azt, hogy ezeknek dispositiója az infectióra sokkal nagyobb, mint a gyermekágyasoké, s hogy ezzel szemközt az asepsis követelményei is szigorúbb mértékkel mérendők.“ Ezen szavak oly igazságot tartalmaznak, a melyet én is, egyrészt a prágai lelenczházban való tartózkodásom, másrészt a II. szülészeti klinikán az utóbbi évben való működésem 1 és 2 I. c. 3 A köldök betegségei által közvetített infectio viszonyai. Gyógyászat, 1891. — Arch. f. Gyn. Bd. 41. 1891. 41. c. 6. c. (i 1. c. és „Az újszülöttek betegségi viszonyai a budapesti m. k. tud. egyetem 1. szül. klinikáján.“ Orvosi Hetilap, 1893.