Orvosi Hetilap, 1895. július (39. évfolyam, 27-30. szám)
1895-07-07 / 27. szám
’11’^ ^ I—I KHM n laiNlKait ' Harminczkilenczedik évfolyam. 27. szám. Budapest, 1895. Julius 7. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVARLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény Korányi Frigyes egyet. tanár I. belklinikájáról. A pajzsmirigy hatása a tetaniára. Preisach Izidor dr.-tól. A tetaniáról, mint önálló betegségről szóló ismereteink Trousseaunak 1851-ben megjelent, alapvető ismertetésétől datálódnak. 1852-ben Corvisart közölt szintén egy beható tanulmányt a tetaniáról.12 Az utolsó két évtizedben pedig ezen betegséget tárgyaló munkák jelentékeny számot értek el. S ha a tetania tünettana eléggé tüzetesen is van tanulmányozva, a kórtanáról vagyis a betegség lényegéről szóló ismereteink még mindig nagyon homályosak. A tetania sokféle előfordulási viszonyát, vagyis az aetiologikus momentumokat szem előtt tartva, azok között vannak olyanok, amelyek nagyon valószínűvé teszik, hogy az egy infectiosus megbetegedés. Kétségtelen ugyanis, hogy a tetania mint önálló megbetegedés igen gyakran cumulative szokott fellépni; kisebb-nagyobb endemia vagy plane epidémia képében (pl. Bécsben januártól áprilisig) sokszor lázas állapot kíséretében, máskor kifejezetten infectiosus betegségek, pl. typhus, cholera, kanyaró, scarlatina, polyarthritis, pneumonia kapcsán lép fel. E körülmények alapján kétségtelenül jogosultnak látszik a bántalom infectiosus voltának felvétele, habár Jakschnak a bacteriologikus eredet felderítését czélzó kísérleti kutatásai pozitív eredménynyel nem jártak is. A tetania aetiológiájában azonban oly tényezőkkel is találkozunk, amelyek bebizonyítják, hogy annak kifejlődésére a hypothetikus infectión kívül a szervezet állapotának döntő befolyása van. Mint már Trousseau kiemelte, nőknél tetania többnyire (41 eset közül 40-szer) szoptatás alatt fordul elő. Hasmenések, különösen gyermekeknél, gyomorbetegségek, ezek között elsősorban a gyomortágulat, szintén jelentékeny szerepet játszanak a tetania aetiologiájában. Igen érdekesek úgy aetiologikus mint pathologikus szempontból a tetaniának azon alakjai, melyek a pajzsmirigynek művi eltávolítása kapcsán észleltettek úgy embereknél, mint állatoknál. A legelső ilyen esetet Billroth látta és először Mikulicz ismertette 1878-ban, ahol a golyvásan elfajult pajzsmirigy eltávolítása után 6 nap múlva a felső végtagokon tetaniás rohamok jelentkeztek. Később az ilynemű észleletek jelentékenyen szaporodtak. Goivers szerint a pajzsmirigy kiirtása után a betegek részénél fellép a tetania. Az okozati összefüggés a pajzsmirigy hiánya és a tetania fellépte között kétségtelennek látszott. Vitás csupán a patho- 1 Trousseau : De quelques convulsions partielles. Gaz. des hopitaux- 1851. Nr. 128. 2 Corvisart: De la contractura dés éxtrémités ou tétanie chez l’adulte. Paris. Thése 1852. 8 Frankl-Hochwarth: Die Tetanie. Berlin, 1891. 4 Jaksch: Klin. Beitr. z. Kenntnis der Tetanie. Zeitschr. f. klin. Med. 1890. 5 Cit. Weiss után Volkmann’s Hefte. Innere Med. S. 1689. logikus összefüggés minemisége volt. Némelyek reflectorikus úton létrejöttnek hitték ily esetben a tetaniát, mások a nervus recurrens megsértésében keresték az okot (Billroth). Számos szerzőtől eredő állatkísérlet alapján (Bardeleben, Horsley, Eiselsberg) úgyszólván kétségtelenné vált, hogy a pajzsmirigy eltávolítása után jelentkező tetania kizárólag a pajzsmirigynek hiánya által okoztábib, vagyis hogy a pajzsmirigy hiánya igen fontos aetiologikus, momentum a tetania felléptére. (Igen meggyőző erre nézve Eiselsberg azon kísérlete, melynél ha a kiirtott pajzsmirigyet a szervezet egy más helyére, pl. a peritoneum és fascia transversa közé transplantálva, az ott vascularizálódott, ekkor a tetania nem lépett fel.) Tekintve a tetania tüneteinek típusos voltát, nehezen tételezhető fel, hogy egy annyira állandó jelenségek által alkotott kórkép egyszer egy, másszor más okból származzék. Ha ezzel szemben az aetiológia látszólagos változatosságát veszszük szemügyre, talán valószínűséggel bír az a felvétel, hogy a szoptatás, a meghűlés, a gyomor és a bél betegségei stb. csak mint olyan tényezők szerepelnek, melyek a szervezetet a tetania specifikus okozója iránt fogékonyabbá teszik. Különösen a pajzs,mirigy eltávolításának hatása a tetania kifejlődésére látszik alkalmasnak arra, hogy a tetania pathologiáját megvilágítsa. Az a körülmény, hogy a pajzsmirigy kiirtása tetaniára praedisponál, arra mutat, hogy a pajzsmirigy működése a szervezetet a tetania kóroka ellen védi. (A pajzsmirigy működésére nézve biztos ismereteink még nincsenek. A legmodernebb magyarázat szerint functiója abban áll, hogy „vagy egy oly váladékot produkál, mely az idegrendszer normális működéséhez szükségeltetik, vagy pedig egy oly anyagot köt meg vagy tesz ártalmatlanná, mely mint anyagcsere-productum az idegrendszer működésére deletaer hatással volna“ (Gottstein). E szerint tehát a pajzsmirigy a vér chemismusára volna befolyással. De másrészt tetania ép pajzsmirigynél is előfordul, és így fel kell tenni, hogy a kórok bizonyos intensitású hatásával szemben, vagy ha más körülmények, mint pl. a szoptatás, a szervezetet a kórok iránt fogékonyabbá tették, ép pajzsmirigy sem képes védő hatását kellő fokban érvényesíteni. Ezek szerint a tetania természete felől azt a nézetet alkothatnánk magunknak, hogy az egy kívülről a szervezetbe jutó specifikus kórok következménye. Ez az ok hatását bizonyos, a szervezetet gyengítő körülmények közt könnyebben fejtheti ki. A szervezet ellene főleg egy szerv működése által védi magát és ez a pajzsmirigy. Azon tapasztalatok, melyeket újabban myxoedemánál pajzsmirigyetetéssel tettek (Murray, Müller, Chopinet stb.), mutatják, hogy a hiányzó pajzsmirigy működését módunkban áll pótolni, illetőleg az elégtelent fokozni az által, ha pajzsmirigyet kívülről hozunk a szervezetbe. Ha az előbb kifejtett okoskodás helyes, úgy abból a tetania therapiájára vonatkozólag azon következtetést kellene levonnunk, hogy a tetania pajzsmirigy-készítményekkel gyógyítható, ha az pajzsmirigyhiányból származik. Ezt mutatja Eiselsberg: Ueber Tetanie nach Kropfexstirpation. Wien, 1890. Weitere Beitr. zur Tetanie nach Kropfoperationen. Wiener klinische Wochenschrift, 1892. Nr. 5.