Orvosi Hetilap, 1895. szeptember (39. évfolyam, 35-39. szám)
1895-09-01 / 35. szám
Harminczkilenezedik évfolyam. 35. szám. Budapest, 1895. szeptember 1. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a tud. egyetem élettani intézetéből. Adatok a gyomoremésztéshez. Ifj. Klug Nándortól. 1. A különböző fehérjék emésztődése. A fehérjék emésztődését gyomornedvben illetőleg az eddigi tapasztalatok arra utalnak ugyan, hogy az egyes fehérjéket különböző könnyűséggel emészti meg a gyomornedv, anélkül azonban, hogy betekintést nyújtanának azon viszonyba, mely szerint az emésztés terményei, függőleg az egyes fehérjéktől, képződnek. Az a körülmény, hogy ily irányú vizsgálatok eddigelé még csak elvétve történtek, felment attól, hogy ide vágó irodalmi adatokat idézzek. Csupán néhány főbb vizsgálatra akarok, állításom igazolására, a következő sorokban hivatkozni. Malyi szerint, ki úgy látszik a mérleggel tette meghatározásait, a casein könnyebben emésztődik mint a fibrin, ez gyorsabban mint a coagulált tojásfehérje. Szerinte általában könnyebben emésztődnek az állati mint a növényi fehérjék. Muldert szerint, ki az oldás gyorsaságából ítélte meg az emésztés előhaladását, a legumin és a sajtanyag emésztődik a legjobban, a tojásfehérje ellenben a leglassabban, míg a fibrin ezek között foglal helyet. Hogy ily eltérések előfordulnak a fehérjék emésztődése közt, ennek okát Maly abban véli keresendőnek, mivel a különböző fehérjékre a savaknak különböző duzzasztó hatása van. Brücker arra utal, hogy a sav mennyisége lényeges befolyással van az egyes fehérjék emésztődésére, minthogy azt észlelte, hogy az egyes fehérjék a sósav mennyisége szerint különböző idő alatt oldódnak fel a mesterséges gyomornedvben. Lubavina is kiemeli, hogy a casein könnyen emésztődik, anélkül azonban, hogy annak emésztését más fehérjékkel összehasonlította volna. Ellenbergert kiemeli azt, hogy az állati fehérjék általában könnyebben emésztődnek meg mint a növényiek és hogy a casein, legumin gyorsabban mint a fibrin (?), ez gyorsabban mint a tojásfehérje és sikér; a kérdőjel, melyet a fibrinhez csatol, jele annak, hogy szerző maga kételkedik azon, hogy a casein és legumin könnyebben emésztődnék mint a fibrin. Szerinte a fehérjék emészthetősége legkönnyebben ismerhető fel ezek duzzadó képességén híg sósavban , mert minél könnyebben duzzad valamely fehérje, annál könnyebben emészthető is. A növényi fehérjéket főleg Koopmaus, Meissner és Be Bary, valamint Flügger vizsgálták, akik egészben véve arra az eredményre jutottak, hogy a növényi fehérjék emésztés alatt az állati fehérjékhez hasonlóan viselkednek. Mind e vizsgálatok a fehérjék emésztődésének megítélésénél vagy azt tekintették mértékül, hogy egy ugyanazon idő alatt mennyi oldódott fel a fehérjékből, vagy az időt vették irányadónak s megfigyelték, vájjon bizonyos fehérje mennyi idő alatt oldódik fel az emésztő nedvben. Hozzá még az egyes vizsgálók igen különböző módon előállított s emiatt eredményeiben egymással össze nem hasonlítható gyomornedvvel tették emésztési kísérleteiket. Minthogy jelenleg a budapesti élettani intézetben oly eljárás felett rendelkezünk a spektrophotometrikus eljárásban, melylyel az emésztés terményeit a legnagyobb pontossággal rövid idő alatt közvetlenül meg lehet határozni és mivel jól emésztő gyomornedvet tudunk előállítani (lásd Klug8 idézett czikkét), úgy hogy nemcsak a sósav, hanem a jelenlevő pepsin mennyiségét is ismerjük és minden a gyomornedv készítésével járó emésztés terményeit a gyomornedvtől távol tartjuk, érdemesnek mutatkozott a nekem hozzáférhető állati és növényi fehérjék emésztődését ily, valóban tiszta gyomornedvben megvizsgálni és a képződött emésztéstermények mennyiségét pontosan meghatározni. A vizsgálatokat kutya-, disznó- és marha-pepsinnel tettem a végből, hogy a hús- és növényevő állatok emésztőképességét külön állapítsam meg. Kühne-nek a fibrin emésztése körül tett beható tanulmányaiból kitűnt, hogy a fehérjék emésztéskor antialbumosera és hemialbumosera hasadnak, az albumosok azután anti- és hemipeptonná lesznek, végre a hemipepton a pankreas emésztése alatt leucin-, tyrosin- és tryptophanra esketik szét. Utána követői kimutatták, hogy más fehérjék emésztése alkalmával, úgy mint: a myosin, casein, legumin, tojásfehérje és globulin emésztésekor ugyanazon emésztéstermények képződnek. Ennélfogva feladatom oda irányul, megvizsgálni azt az egyes fehérjékből, mily mértékben képződik antialbumose, hemialbumose és pepton. A szükséges nedvet a következőképen készítettem: a Kühner eljárása szerint készült pepsinporból dialysisnek annyit tettem ki, amennyi Old pepsint tartalmazó gyomornedv előállítására szükséges. A tömlős dialysatorba ugyanis ismert mennyiségű pepsinport adtam, s dialysis után ezt a dialysatorból annyi párolt vízzel mostam ki, hogy a kapott pepsin-oldat 0'2°/o pepsint tartalmazott. Ehhez ugyanannyi 1 ,2% sósavat tartalmazó vizet töltöttem, miáltal 0‘l°/o pepsint és 0'6°/o sósavat tartalmazó gyomornedvet állítottam elő, melyről ki van mutatva, hogy ez a legjobban emésztő gyomornedv. A fehérjéket, az egyetlen főtt tojásfehérje kivételével, Grübler lipcsei gyárából szereztem be, és szárazon poralakban tettem a gyomornedvben kiemésztésnek. A főtt tojásfehérje is finomra őrölve, de nem szárított állapotban került az emésztés alá. Tekintettel arra, hogy a gyomorban az emésztés legfeljebb 5—6 óráig szokott tartani, a fehérjéket mindig egyaránt 6 órai emésztésnek tettem ki. 50—50 kcm. emésztőnedvben 3 gm. száraz fehérje, illetve 15 gm. főtt tojásfehérje volt az emésztésnek kitéve. Az emésztés 40° C. állandó hőmérsék mellett folyt a calorimeterben. Ezentúl pontosan úgy jártam el, amint az más helyen már le van írva.10 Azaz röviden úgy, hogy az emésztés megkezdése előtt meghatároztam az emésztőnedv törlési együtthatóját (E). Az emésztés befejezésekor pedig mindenekelőtt felforraltam az emésztettet, egyfelől, hogy az emésztést megszüntessem, másfelől pedig azért, mivel ez által az esetleg oldott s meg nem emésztett fehérje coagulálva lett. Az így felforralt folyadék egy részét átszűrtem és a photometerrel meghatároztam törlési együtthatóját (Ej. Ez volt tehát az antialbumose (syntonin), hemialbumose és peptonok együttes törlési együtthatója. A tiszta gyomornedvvel kapott és ez utóbbi számérték különbsége (E,E) adja a megemésztett fehérjék együttes törlési együtthatóját. A többi folyadékot natronlúggal közömbösítettem, mire az antialbumose kivált belőle és szűredéke már csak hemialbumoseból és peptonból állott. Ennek is meghatároztam a törlési együtthatóját (E.2). Ha az egész törlési együtthatójából az utóbbi értékét levontam (Ej—Ej, nyertem az emésztés alkalmával képződött antialbumosénak megfelelő