Orvosi Hetilap, 1896. szeptember (40. évfolyam, 36-39. szám)
1896-09-06 / 36. szám
Negyvenedik, évfolyam. 36. szám. Budapest, 1896. szeptember 6. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a Tauffer Vilmos tr. vezetése alatt álló II. szülészeti és nőgyógyászati klinikáról. Villamozás a női betegségekben. Közli: Tóth István dr., egyetemi tanársegéd. Minden új dolog, találmány, ami az orvosi világban felmerül, megteszi a maga körútját, hívei a legnagyobb lelkesedéssel terjesztik, universalis panacaeának tekintik és hirdetik az emberi szervezet legkülönbözőbb szerveinek legkülönbözőbb bajaiban, mások egy-egy bizonyos bántalmat kísérelvén meg e módon gyógyítani, sikertelenség esetén az egész eljárást hasznavehetetlennek, sőt gyakran a szervezetre károsnak mondják. Számos kísérletezés, gondos megfigyelés után végre a józan kritika rostáján átjutva, elmarad belőle az, ami haszontalan, avagy káros, s megmarad, ami hasznos, értékes. Nem lehet rövidesen elvégezni az ilyen megtisztítást, számos kísérletező eredményeinek összevetése, összehasonlítása után ismerhetjük csak fel valamely gyógyeljárás hasznos, eredménytelen vagy káros oldalát. Ezért vagyok bátor épen a 1. szakosztály elé hozni e themát, előadva ez irányban éveken át szerzett tapasztalatait a Tauffer tanár vezetése alatt álló II. szülészeti és nőgyógyászati klinikának annál is inkább, miután már pár év előtt az orvosegyesület körében érdemlegesen s kimerítően tárgyalta e themát Temesváry tagtárs úr, anélkül, hogy módjában volt volna még akkor eredményekről is beszámolni; másrészt nagyon óhajtanám, ha a tisztelt tagtárs urak, akiknek ez irányban tapasztalataik vannak, szintén hozzájárulnának e gyógyeljárás értékének tisztázásához. Az Apostoli-féle villamozás évek előtt merült fel, mint újság a gynaekológiában s mint panacaeumot hirdették, úgyszólván minden női bajban; a nőorvosok legnagyobb része teljes bizalmatlansággal fogadta, különösen, mivel nem is nőorvostól eredt az eszme, s hosszabb időn át negligálták, meg sem kísérelték. Most azonban már alig van tudományosan foglalkozó női kórház, ahol a gyógyítás elemét meg nem kísérlették volna, számos közlés jelent s jelenik meg felőle, amelyekből a legellentétesebb eredményeket olvashatni ki. A II. szülészeti és nőgyógyászati klinikával kapcsolatban 10 év előtt történt már kísérletezés a galvánárammal, a mikor Donáth m.tanár végezte azokat ambuláns betegeken, 3 eset közül 1-nél azonban szerencsétlen kimenetele volt a kezelésnek, s e balsiker a további kísérletezésnek hosszabb időre útját szegte. Ismét csak 1889-ban kisérlettük meg, a mikor Dimer dr., volt klinikai tanársegéd, saját tapasztalatai alapján, az Apostolitól magától eltanult módszer szerint, betegeinknél alkalmazta a villámáramot, s pedig, amint részletesen lesz szerencsém elmondani, egynél kiváló sikerrel. Ez idő óta különböző betegségekben alkalmaztuk, különböző eredménynyel. Röviden leírom használt eszközeinket s eljárásunk mikéntjét . Mindenkor galvanométerrel s rdeostattal ellátott apparátussal dolgoztunk, előbb egy kisebb Leiter-féle géppel, amely azonban csak rövid ideig szolgáltatott állandóan megfelelő áramot, majd a Hirschmann-féle nagy apparátust szereztük meg, amelyről több évi használat után is csak dicsérőleg szólhatok : 40 Leclanche-elem szolgáltatja áramát, pontos, megbízható perpendicularis galvanométerrel van ellátva, rheostatia kellően fokozható, hátránya, hogy nehezen mozgatható még egy ugyanazon helyiségben is, hordozni nem lehet s így helyhez köti a kezelést. Igen czélszerű, hordozható a Temesváry tagtárs úr által bemutatottfaiffe-féle apparátus, melynek berendezése, elemeinek állandósága minden kritikát kiáll, nagy előnye, hogy könnyen vihető a beteg lakására, s így a gyógyítást ott eszközölhetni. Magángyakorlat czéljaira kiválóan alkalmas. A galvanométerre vonatkozólag, többekkel szemben (így Schaffer), akik tisztán csak kíváncsiságnak tartják, amennyiben úgy sem ez szabja meg a dosis nagyságát, hanem a beteg subjectív érzése, megjegyzem, hogy azt feltétlenül szükségesnek tartjuk; ha még egyéb célja nem is volna, mint a feljegyzés, még akkor is tudományosan foglalkozó ember e nélkül nem dolgozhat, de még nem is szabad a sötétben tapogatóznia, tudnia kell, milyen áramerőt enged egy szervezetre behatni , másrészt a dolirozás végett is szükséges az áramerő nagyságának meghatározása, a beteg subjectív érzete igen változó, ma 100 mamp.-t könnyen elvisel, holnap már 30—40-nél türelmetlen, márpedig akárhány esetben kevés az utóbbi áramerő, s igen jól haladhatunk is feljebb, a betegre psychice könnyen lehet hatnunk ; a kezelés hosszú tartama alatt a legtöbb intelligens beteg érdeklődvén az egész gyógyeljárás mibenléte iránt, tudja, hogy mérjük az áram erejét, kérdezősködik felőle s maga sem akarja, hogy ma kevesebbet kapjon, mint előbb, s ha kis fájdalom árán is, de elviseli a nagyobb erejű áramot is. Egyáltalában nem mondom azonban, hogy egy betegnél előre meghatározhatjuk a dosis nagyságát, csak a galvanométernek okvetlen szükségességét hangsúlyozom s nem helyeselném soha, hogy hasonló nagy erejű áramot alkalmazhasson valaki egy élő szervezetre, anélkül, hogy az áram erejét pontosan ne mérje, ne tudja. Electrodul külsőleg mindig agyaglepényre helyezett ólomlapot használtunk , pedig a has terjedelme (daganat nagysága) szerint kisebbet vagy nagyobbat; megkísérlettük a moszattal telt párnákat is, de egyrészt nagyobb akadályt szolgáltatott az áram útjába, mint az agyag, másrészt gyakrabban láttunk pörköléseket, égési sebeket. Belső, intrauterin electrodal csak platin s aluminium sondákat alkalmaztunk; az előbbi jobb, mivel a sarki termények, savak-aljak nem támadják meg s így felülete sima marad, míg az aluminium felülete többszöri használat után érdessé lesz, s kihúzásnál az edzés okozta pörköltbe mintegy belekapaszkodván, azokat letépi, a mi miatt többször láttunk a sonda kihúzásánál vérzést. Szén-electrodot nem alkalmaztunk. Az egyik electrodot mindig a méhűrbe vezettük. Előadta a budapesti kir. orvosegyesület gynaekologikus szakosztályának 1896. április 14-dikén tartott rendes ülésén.