Orvosi Hetilap, 1897. december (41. évfolyam, 49-52. szám)
1897-12-05 / 49. szám
Negyvenegyedik évfolyam. 49. szám. Budapest, 1897. deczember 5. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény Portik Ottó dr. egyet. ny. r. tanár kórszövettani intézetéből. Adatok a gonococcus-tenyésztés s a gonorrhoea diagnosisának kérdéséhez. Schultz Henrik dr. nőorvostól. Jelen közleményem kiegészítésül szolgáljon az „Orvosi Hetilap“ 1896. 28—32. számában s az „Archiv f. Dermatologie u. Syph.“ 36. kötet 1—2. füzetében megjelent dolgozatomhoz, melyben azon álláspontnak adtam kifejezést, hogy a gonorrhoea diagnosisához a klinikai képet nem tarthatjuk elegendőnek, s hogy ehhez a gonococcusnak kimutatása okvetlenül szükséges. Ugyanott igyekeztem az okokra is rámutatni, amelyek alapján a klinikai képet megbízhatlannak tartom s így itt csak annyit kívánok hangsúlyozni, hogy a klinikai kép alapján azon folyamatot is gyakran gonorrhoeának tartjuk, amely lényegében nem az , s hogy a klinikai kép hiányossága miatt az esetek nagy számában nem diagnostizáljuk a gonorrhoeát ott, ahol az tényleg jelen van. Az előbbi tévedés ugyan nem baj, de az utóbbinak már nagyobb jelentősége van. Heveny gonorrhoeánál a klinikai tüneteknek oly nagy számával találkozunk, hogy a gonorrhoea diagnosisát ezen alapon is kimondhatjuk, ha behatóbb vizsgálat nem is áll rendelkezésünkre; de sokkal nehezebb az orvos helyzete a gonorrhoeának chronikus alakjánál, midőn a klinikai tünetek legnagyobb része már visszafejlődött s csak a váladéknak fertőző képessége áll fenn Nem lehet kétség tehát az iránt, hogy ilyen eseteknél a klinikai tünetek hiányában csak a gonococcusok kimutatására építhetünk. Ma már tudjuk, hogy ahol gonorrhoea van, ott gonococcusnak is kell lenni, a női gonorrhoeának állandó jellegét nem találhatjuk tehát másban, mint a gonococcusban. A gonococcus kimutatását e szerint mint az egyetlen biztos támpontot nem visszaesésnek, hanem határozott haladásnak kell tekintenünk a gonorrhoea diagnosisánál, sőt azt is mondhatjuk, hogy ennek elengedhetlen kelléke. Fenti dolgozatomban közölt tanulmányaim alapját a gonococcusnak górcsői vizsgálata képezte. Ezen vizsgálati eljáráshoz nem volt teljes bizalmam s így következtetéseimnek egyik-másika feltételes volt, sőt ezen okból dolgozatom keretében több kérdést nyitva is hagytam. Ezen kérdések elseje az volt, hogy a gonococcusok kimutatása górcső alatt megbízható-e a gonorrhoea diagnosisának felállításához. A második kérdés az volt, hogy a gonococcusoknak negatív górcsői lelete — azaz, ha a gonococcusokat górcső alatt nem tudjuk kimutatni — elegendő-e a gonorrhoea kizárására. Ezen utóbbi kérdés tulajdonképen magában foglalja a harmadikat, ugyanis, hogy gyógyultnak tekinthető-e azon beteg, akinél a kezelés előtt typikus gonococcusok voltak a górcső alatt, s a kezelés után már nem voltunk képesek gonococcust kimutatni. A gonococcusoknak górcsői vizsgálatával szemben két irányban emelhető kifogás, s pedig, hogy nem gonococcus az, amit mi a górcső alatt annak tartunk; s hogy ott is van gonococcus, ahol mi azt górcső alatt kimutatni nem tudtuk. Az első kifogás akkor volna helyén, ha a gonococcusoknak felismerése górcső alatt nehézséggel járna, de ezen körülmény épen a gonococcusnak sajátosságai miatt nem forog fenn. Aki ugyanis néhányszor látott már gonococcusokat a górcső alatt, az minden nehézség nélkül felismeri azokat, miután különösen a női genitáliákban nem igen fordulnak elő oly mikrobák, amelyeknek hasonló sajátságaik volnának. A gonococcusok alakja (diplococcus), nagysága, csoportos megjelenése, intracellularis elrendeződése s sötétebb színeződése oly jelenségek, melyek megkülönböztetését könnyűvé teszik. Az összetévesztés veszélyének tehát nem igen vagyunk kitéve, csak legfölebb azon zavaró körülménynyel találkozhatunk a cervicalis spectalis váladéknál, hogy bacillusok s apró coccusok oly mértékben lepik el a látóteret, hogy a gonococcusokat e miatt nehéz felfedezni. Ily esetekben vagy az segít, hogy magasabb helyről tisztább váladékot veszünk, vagy pedig várunk néhány napig s esetleg kezeléshez fogunk, a midőn a saprophyták sorai megritkulnak. A többszöri vizsgálat úgyis elengedhetlen feltétel. Előfordulnak ugyan más diplococcusok is a gonorrhoeás helyek váladékában, de ezekre nézve sem áll fenn kétség. Minthogy azonban egyáltalában vannak diplococcusok, amelyek szintén intracellulárisan s csoportosan jelennek meg, ily esetekben tájékozást nyújthat a Gram-féle festési eljárás, így mondja Bumm is: „Ist eine Unterscheidung von anderen Diplococcen zur grösseren Sicherheit erwünscht, so leistet die Gram’sehe Färbung gute Dienste.“ A Gram-féle festést azonban megtámadták megbízhatóságában, sőt Krals Caneva vele az ellenkező eredményt érték el, vagyis a gonococcusok nem színtelenedtek el. Magunk is tapasztaltuk, hogy a Gram-féle festéssel nem sikerült mindig tisztázni a kérdéses eseteket, s így csak kívánatosnak tartjuk, hogy újabban e festési módot ismét tökéletesíteni igyekeznek. Steinschneider és Galevsky ugyanis anilinvizes gentiana violett helyett carbolos gentiana violettet ajánlanak, amelyet használva a gonococcus biztosan elszíntelenedik. Bumm a Gram-féle eljárás használhatóságát elismeri, de nem tartja nagyon szükségesnek, mint ez a következőkből látszik: „Uebrigens es ist nur selten nothwendig die Doppelfärbung zur Unterscheidung heranzuziehen, meist genügt die einfache Färbung um die Gonococcen aus ihrer Gruppirung mit Sicherheit zu erkennen.“ Nem ugyan a női genitaliákban, hanem azon kívül találtak oly diplococcusokat is (Kiefer meningococcusa), melyek nemcsak nagyságra s elrendeződésre hasonlítanak a gonococcusokhoz, hanem a Gram-féle eljárásra nézve is megegyeznek ezekkel, vagyis úgy mint a gonococcusok elszíntelenednek, itt tehát a gonococcusok felismerésére csak a tenyésztés nyújthat támpontot. A meningococcus ugyanis glycerin agaron jól tenyészik, míg a gonococcus nem. Módunkban áll tehát adott esetben, ha górcső alatt a gonococcus diagnosisához kétség férne, a Gram-féle festés, de Wiener uied. Wochenschrift 1897. 13—14.