Orvosi Hetilap, 1900. június (44. évfolyam, 22-25. szám)
1900-06-03 / 22. szám
330 ORVOSI HETILAP E közben konstatáljuk, hogy a fájdalomérzés az alsó végtagokon, majd fel a törzsön a hónaljig elmúlt s ez időtől fogva 1—1 és óráig nem tér vissza. Tuffier ezen tapasztalatairól már több apróbb közlést tett, legutolsó czikkéig, mindössze 63 beteget operált gerinczagyi érzéstelenítéssel, köztük a műtét többnél a medencén vagy a törzsön történt. Az érzéstelenség, értve alatta analgesiát, mindenkor teljes volt, és a fentebb jelzett általános tüneteken kívül súlyosabbak nem mutatkoztak. Betegei között mindenféle korú egyének vannak, csupán gyermekeknél nem tartja a módszert kivihetőnek, mert ezek a beszúrás alatt nem nyugodtak. Ezen tények nagy fontosságánál fogva klinikámon azonnal megtettem a szükséges intézkedéseket, hogy a módszert kipróbáljam. Az első beteget f. hó 22-dikén operáltam. A betegnél, aki 22 éves volt, elhanyagolt dongaláb miatt az Achilles-inon tenotómiát kellett végezni, azonkívül át kellett vágni az összes talpi lágyrészeket. Phelps-műtét: A műtétet 20 perccel a befecskendezés után kezdtem meg. Amint a többi esetem bizonyítja, ez korán volt, mert a teljes érzéstelenség többnyire csak 30 perccel azután következik be. A beteg különösen a műtét elején folyton, de egészen nyugodt hangon jelezte, hogy a metszések fájnak, e mellett végtagját meg nem mozdította, hanem nyugodtan tűrte a műtétet. Csupán az utolsó percekben nem érzett fájdalmat. A műtét alatt erősen izzadt, hányó ingere volt, érvelése 15 perccel a befecskendezés után 142 volt, egy fél óra elteltével a rendesre ment vissza. Ez az első eset tehát nem sikerült egészen. Másnap egy férfi gümós bokaizületét resekáltam. A teljes érzéstelenség 30 perccel a befecskendezés után állt be. A beteg az alszárcsontok tesetrészelését, a talus kiválasztását és a lágyrészek vágását nem érezte. Csupán a lágy részek erős rongálását fájlalta. A műtét alatt semmi mellékhatás, másnap csekély fejfájás. A módszerrel ekként megismerkedve, azt f. hó 25-dikén hallgatóimnak mutattam be. Ekkor egy 42 éves napszámosnőnél az alszárcsontok gümós elváltozása és másodlagos septikus befertőzése miatt magas alszáramputallot végeztem. A beteg sem az alszárcsontok átfűrészelését, sem a lágyrészek átvágását, sem azt nem érezte, amikor a hátsó lebenyből a nervus tibialis posticust mintegy 15 centiméternyire kihúztam és levágtam. A műtét alatt folyton közömbösen beszélgetett. A beteg egy fél órával a műtét után ebédet kért, azt jóízűen elköltötte és nála semmiféle mellékhatás nem mutatkozott. Ugyanekkor egy 66 éves férfibeteg került műtétre, akinek a végbél sphincterikus részében hámrákja volt. A végbélfekély ki lett metszve és a beszűrődött inguinalis mirigyek mindkét oldalt kiirtva. E betegnél az analgesia 20 perccel a befecskendezés után már teljes volt és egy óráig tartott, ezen időn túl a műtét még egy negyedórát vett igénybe, amely alatt az analgesia már nem volt tökéletes. 5 perccel a befecskendezés után a betegnél hányóinger, aggódó érzés, be izzadás lépett fel. A tünetek 5 perczig tartottak, azután a beteg egészen közömbös volt és fájdalmat, kivéve az utolsó 15 perczet, nem érzett. Május hó 30-dikán egy 14 éves fiúnál ferdén gyógyult törés miatt ékkivésés végeztetett, egy 27 éves betegnél osteomyelitis acuta infectiosa következtében fellépett, erős subluxatioval párosult térdzsugorodás miatt térdizületi resectio és egy 41 éves betegnél lágyéksérv miatt Bassini műtét. A műtéteket a segéd urak végezték. Mind a három esetben a bőr analgesiája 11—30 percz múlva következett be, valamennyien erős émelygést kaptak, amelyhez hányás csatlakozott és igen be izzadás. Azon két beteg, akin csontműtét történt, a fűrészelést nem érezte, de a vésés és a csontvégek megmozgatása, valamint a lágyrészek rongálása fájt. A lágyéksérv műtétnél az ondózsinór leválasztása a sérvtömlőről a betegnek nagy fájdalmat okozott, úgy hogy a beteg közbe nagyokat kiáltott. E közben a környezet bőre analgesiás volt. A 14 éves fiúnál az analgesia az egész testre, a fejre is kiterjedt. Az eddigi kísérletek azt mutatják, hogy a Bier-féle módszerrel tényleg képesek vagyunk nagykiterjedésű analgesiát előidézni, amely alatt némely műtétek teljesen fájdalom nélkül végezhetők és egyik-másik betegnél sem a műtét alatt, sem a műtét után nem lépnek fel melléktünetek, mint pl. az általunk amputált asszonynál; de annyit már most is constatálhatunk, hogy az esetek legnagyobb részében igen kellemetlen melléktünetek mutatkoznak; a beteg a műtét tudata mellett, az intoxicatio tüneteit, a beizzadást, az émelygést, a hányást is kénytelen kiállani, ehhez járul még, hogy a befecskendezendő oldat sterilizálása hosszadalmas, kissé komplikált és ha nem pontos, a beteget esetleg igen nagy veszélybe dönti. Mindezek a felsorolt előnyök és hátrányok elég ok arra, hogy mi a módszer klinikai tanulmányozását folytassuk, de másrészt azt a nagy gyakorlat számára a jelenlegi alakjában még nem tartjuk alkalmasnak. Közlemény a budapesti kir. m. tud.egyetem II. sz. belklinikájából. Igazgató Kétly Károly tanár. A test melegítése phénix à air chaud-dal. Irta: Wenhardt János dr. belklinikai tanársegéd. Ismeretes, hogy mindazon esetekben, a midőn a test kökiadását ad minimum kell redukálni (operatio, acut vérszegénység után, vagy mikor a gyomor elkerülésével kell a szervezetet táplálni, stb.), a czélt különböző módon igyekeznek elérni. Felmelegítik a fehérneműt és ágyneműt, meleg téglákat, forró vizet vagy homokot tartalmazó palackot, vagy külön e czélra fémből vagy kaucsukból készített ágymelegítő edényeket, ismét máskor parazsat tartalmazó melegítő készülékeket visznek a takaró alá. Mindenki, aki ezen eljárásokat kénytelen volt gyakorlatilag végrehajtani, nemcsak azt tudja, hogy ezek mennyi kényelmetlenséget okoznak a betegnek és munkát az ápolónak, hanem hogy bizony a legmegbízhatóbb ápolás mellett is nem oly ritkák a bőr megpörkölései. Ezen okoknál fogva nem tartom minden haszon nélkül valónak, ha egy tapasztalatomat röviden közlöm. A múlt őszszel kerek gyomorfekélyben szenvedő, nagy mértékben lesoványodott, kiaszott beteget kellett a budapesti 11. számú belklinikán kezelnem. A szájon át egyáltalában nem volt táplálható , tehát per anum és per cutem vittem a szervezetbe a szükséges tápanyagokat. Érthető, hogy ily körülmények között mily féltékenyen őriztem az organismus minden kalóriáját. Czélom elérésére a legalkalmasabbnak a phénix á air chaud-ot tartottam, amelyet ilyenre tudtommal még nem használtak. A mellékelt ábrán nem az eredeti Fulpius-Ше, hanem az általam módosított phénix á air chaud látható. Ezen készülék egy faszekrénykéből áll, mely valamivel keskenyebb, mint az ágy, kissé maga 1900. 22. sz.